Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-377

332 377. országos Hlés ápril 5. 1878. És ha én keresem a mozgalmat, ha keresem az előkészületeket ez irányban : ezeket nem találom ; s mert nem találom : az iránynak ezt egy fogyatkozásául felróni, s mint olyat megjelölni, magam a legjobb akarattal, az ügynek akarva legalább jövőre szolgálni, kötelezettnek érzem. Végre a negyedik pont az, mely ekként lett felemlítve, „megtenni mielőbb s megtenni gyorsan mind azt, ami az erők nevelésére — hogy rövid legyek — szükséges." A t. pénzügyminister ur akkor azon rendszabályokat, melyekre gondolt, közelebbről nem jelölte meg; de monda, hogy a munka megindult az egész vonalon, és a mélyreható reform-politika jeleztetett, az egyes ministeriumok részéről vártuk az előterjesztéseket. Mi természetesen nem tudhattuk akkor, miben fognak állani azon előterjesztések ; ma már tudjuk. A t. pénzügyminister nr nem gondolhatott más előterjesztésekre, mint azokra, melyeket a csakhamar megalkotott közigazgatási bizottság alkotása vont maga után az egyes tárczáknal, mert hamarjában legalább az illető tárczak mindannyija részéről más előterjesztés nem tétetett. Én nem akarok most kiterjeszkedni azon institutió bírálatára; annyit egyébiránt mondhatok, hogy én a túlzók közt nem vagyok. Én nem osztozom annak oly feltétlen elkárhoztatásában, de nem is találom azt oly szerencsés alkotásnak, mint némelyek az egyik, mások a másik irányban; de azt mondom, hogy midőn oly mélyreható reformokról van szó, melyek az erőknek ily felduzzasztását czélozzák, hogy akkor én más előterjesztést vártam: erről tanúbizonyságot teszek és én azt hiszem, hogy e házban kevesen vannak, a kik épen ezen előterjesztésre gondoltak volna azon bevezetés után. A t. pénzügyminister ur akkor különösen kijelelt hármat: az egyik a valuta helyreállítása, a másik a jegybank rendezése, a harmadik a vámszövetség megújítása olyképen, hogy az, az erők emelésére hasson. Igazságtalannak kellene lennem t. ház, ha én szemrehányást akarnók formálni abból, hogy a valuta helyreállításához egy lépéssel sem vagyunk közelebb, mint akkor. Ki nem tudja, hogy ily vállalatokra az idők azóta nem voltak kedvezők. Hozzá teszem, hogy én az akkori állapotot is olyannak tekintettem, a mely mellett bármily erélylyel való kezdeményezéstől sikert részemről nem vártam. Ha mégis mutatkozott volna, csak elismerésemnek nyilvánítására szolgált volna okúi ós alkalmul. Abból sem csinálok szemrehányást, hogy a jegybank kérdése alkalmasint nem oldatik meg ugy, hogy a megoldásnak módja által érdekeink minden irányban teljesen kielégíttessenek E feladatra nem voltak kedvező idők, és én azt gondolom, hogy kisebb-nagyobb elégedetlenséggel, kisebb-nagyobb kedvetlenséggel, de az eredményt el kell majd fogadni. A mi a harmadikat, a vámszövetséget illeti, erre vonatkozólag a t. minister ur csak annyit jelzett akkor, hogy annak a kölcsönös méltányosság alapján létesítendő egyezség által kell majd megoldatnia. Én megnyugodtam akkor, megnyugodnám ma is a megoldásnak ezen módján; sőt nem habozom kimondani, elébe tenném minden másnak, nemcsak gazdászati, de más politikai okoknál fogva is. Nem tudom, ha, a mikor én mindezeket készen elismerem, jól számitok-e: ha megint azt vélem, hogy a t. minister ur nem oly mérvű méltányosságra gondolt akkor, a minőt tapasztal; nem oly kölcsönös méltányosság alapján vélte-e lótrehozandónak ezen szövetséget, mint a milyenen azt ma létrehozni készül? Én azt hiszem, ő velem együtt meg van arról győződve, hogy ő a maga részéről több méltányosságot tanúsított, mint a mennyit tapasztalt. Hogy annak gyakorlati, gazdászatilag nagyon is gyakorlati eredményei vannak, az kétséget nem szenved. A t, minister ur az illető viták folyamán kifejtette: miért tartja ő helyén levőnek ezen nem teljes kölcsönösség mellett is tanusitandónak a méltányosságnak ezen nagy fokát és elfogadandónak annak olyan kis mérvét is. A többek közt én is igyekeztem annak idejében ellenkező okaimat kifejteni és épen azért semmi szándékom jelenleg azoknak ismétlésére; csak azt mondom, hogy az erő azon gyarapodását, a melyet ezen ügy elintézésétől vártunk, s nem kétlem, várt a pénzügyminister ur is, ha a kiegyezés ugy a mint tervezve van, sikerül is: nem fogjuk elérhetni. És ha nem : mi abból a következés ? A következés abból az, hogy annál nagyobb, elodázhatatlanabb a kötelesség, a mely reánk néz, hogy az erők növelésére különben más eszközökkel tegyük meg mindazt, a mit megtennünk csak lehet. Én hát kerestem az ide vágó indézkedéseket, kerestem az ide czélzó kezdeményezéseket, de nem találtam. Nemcsak ón nem találtam; nem találta azt Szapáry Gyula gr. képviselő ur sem, s ezt különösen kiemelni érezte magát kötelezettnek, nemcsak az előirányzat, de a kormány védelmére is elmondott beszéde íolyamán. [Halljuk!) Én t. ház nem tagadom, hogy eleitől fogva vártam nemcsak mezőgazdaságunk érdekében teendő intézkedéseket, — melyek egy bizonyos mérvig már korábban sem hiányoztak ; — de váriam, nem akarom elhallgatni, gazdasági életünk concretebbé tételére irányzott tevékenységet és erre irányzott kezdeményezést is, hogy egész nyíltan beszéljek: vártam rendszabályokat az ipar fejlesztésének lehető előbbre vitele érdekében,