Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-377

328 377 országos ülés ápril 5. 1878. Még csak egyet kívánok megjegyezni t. ház! (Halljuk]) A kormány és pártja conservativ kép­viselőknek az utóbbi időkben gyakran szemére vetette, hogy ők nem eonservativek, mert felad­ták azon osztrák szempontokat, melyeket auliku­soknak szoktak nevezni, tehát az ő álláspontjuk, mely a nemzetéhez közeledett, tarthatatlan és in­dokolhatatlan. Én részemről sokszor féltem és féltünk mind­nyájan a conservativ párttól a tekintetben, hogy osztrák érzelmei nem szorítkoznak az 18G7-iki törvények fentartására, melyeknek érvényesítését a kormány elmulasztotta, hanem ezentúl is haj' landó ujabb combinátiókra. Ma nincs okunk ezt azon párttagokról felté­telezni. (Vgy van] balfelül, helyeslés) Ellenkező­leg, ha aulikus pártról van szó : én aulikusnak tartom azon kormányt, a mely felfelé csak en­gedelmeskedik ; aulikusoknak azon exministereket és grófokat, kik e kormányt, mely Bécsből diri­gáltatik, mindenben támogatják (Helyeslés hal- és jobboldalon.) aulikusnak azon pártot, mely a kor­mánynak minden javaslatát vakon elfogadja. (He­lyeslés jobbról és balról.) Elfogadom a költségve­tést a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyes­lés a bal és a szélső jobbon.) Irányi Dániel: T. ház! Valamint az előt­tem szólott képviselőtársam, ugy én is nem az előttünk fekvő költségvetés megbirálása végett aka­rom igénybe venni önök becses figyelmét, hanem azért állottam fel, hogy a tegnapi nap folyamában felmerült egyik nevezetes mozzanatról mondjam el szerény véleményemet. (Halljuk!) Csak saját nevemben fogok szólani, miután nem is értein reá, hogy elvbarátaimmal ez iránt értekezzem, azonban előre meg vagyok győződve, hogy a mit mon­dani fogok, abban lényegileg ők is osztozni fognak. Szapáry Gyula gróf beszéde végén azon tö­rekvést emiitette és egyúttal el is itélte, mely a legközelebbi napokban a különböző ellenzéki pár­tok fusiója végett indult meg. Utána gróf Apponyi Albert felvévén a kez­tyüt, egy fényes rögtönzésben, mely nemcsak oly fiatal szónoknak, minő szerencséjére maga, hanem egy régi, a parlamenti tusákban megedzett és megőszült bajnoknak is becsületére vált volna. (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélső jobbol­dalon.) Apponyi Albert gróf ezen törekvést a maga s gondolom pártja részéről is egyrészt be­vallotta, másrészt igazolni iparkodott. Es miután átalában az ellenzéki árnyalatok egyesüléséről volt szó, s én is egyik árnyalatnak vagyok tagja, azért legyen nekem is szabad azon fontos ügyre nézve elmondanom nézetemet. (Halljuk!) Megengedi ezt a t. ház, remélem, annyival inkább, mert par­lamentális kormányban a különböző pártoknak egymáshozi viszonya, azoknak tömörülósi vagy kü­lönválási szándéka s átalában véve a pártalaku­lások nemcsak a parlamentális életre; hanem ma­gára a közügyre nézve is sokkal nagyobb befo­lyással bírnak, semhogy ne lenne kívánatos, hogy ezen mozzanatok ne csak a hírlapok vagy a ma­gán pártértekezletek utján tárgyaltassanak, hanem magában az országház termében a nemzet szine előtt vitattassanak meg. (Helyeslés a baloldalon). T. ház! A parlamentalis kormányzatnak lé­nyege a többség uralma s ezért minden pártnak többségre való törekvése a mily természetes, oly jogosult. De jogosult csak egy feltétel alati: hogyha a többségre jutó férfiakkal egyúttal az elvek is diadalra vergődnek. (Helyeslés a bal­oldalon.) E nélkül a többségre való törekvést ón sem igazoltnak, sem jogosultnak nem tekinthetem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) e nélkül a többségre jutott párt vezérei lehetnek ministerek, de jellemes férfiak nem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) E nélkül tehetnek, — megengedem, — némi jót is, de a kár, melyet a politikai erkölcsökben okoz­nak, felülmúlja a hasznot, melyet tehetnek. (He­lyeslés a szélső baloldalon). Innen következik, hogy a különböző pártok között a fusió is csak ugy kívánatos, csak ugy lehet üdvhozó, ha azon pártok az elvek egysége vagy legalább közel rokonsága által vannak egy­máshoz fűzve; e nélkül a pártok fusiója azonkívül, hogy az erkölcsi világnak szintúgy kárt okoz, a kormányt és a pártot, mely azt támogatja, tehe­tetlenségre kárhoztatja. Az ily füsióból eredett kormány, az ily fusiónak eredetét köszönő több­ség, ha eleinte nem is, időjártával önmagával meghasonlik. Örökös concessiókra kényszerül, a jóra tehetetlen, a rosznak elhárítására képtelenné lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bizonysága ennek a coalitiók története külföldön és idehaza, vagy ha tetszik az oly fusióknak, minő nálunk 1875-ben történt, bizonysága ennek maga az 1875-ki fusió És itt legyen szabad arra térnem ki, a mit ezen fusióról tegnap a ministerelnök ur méltóztatott mondani. A t. ministerelnök ur azt állította, hogy a balközépnek a volt Beákpárttal 1875-ben történt egyesülése, miután a balközép a maga közjogi elveit egyelőre felfüggesztette, az elvegység alap­ján ment végbe. Hát oly rövid a t. ministerelnök ur emlékezete, hogy megfeledkezett a 8 éven át folytatott tusáról, melyet a Deákpárt és annak kormánya ellen foly­tatott, nem csak a közjogi, hanem a reformokat illető kérdésekben is. (ügy van! a szélső balon.) Elfeledte azt, hogy az azon pártból eredt kormányt sem szabadelvűnek, sem a haladás barátjának nem tartotta, reactionariusnak czimezte nem egyszer. (Ugy van] a szélső baloldalon).

Next

/
Thumbnails
Contents