Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

316 H76. országos ülés ápril 4. 1878. lani, a mely a mérlegnek évről évre várható ós elérendő javulását számszerint teljes pontossággal tünteti elénk. De ebből még nem következik az, hogy ne lehessen, ne kelljen oly irányeszméket hallanunk, és ha nem hallunk, követelnünk a kor­mánypadokról, melyek legalább azon intézkedé­sek természetét tüntessék fel, melyek által az ed­digi utón bebizonyithatólag el nem érhető töké­letes kigyógyulást remélhetjük. (Helyesles a bal és a szélső balfelöl.) Hogy pedig ez mennyire igaz, bizonyítja ma­gának a t. képviselő urnák előadása is. Hiszen ő maga beszédének fonalán felhívja figyelmünket azon teendőkre, melyek a közgazdasági ministe­rium körében teljesíthetők volnának. Figyelmeztet azon mostoha elbánásra, melyben ezen nagy fon­tosságú tárcza a mi budgeteinkben részesül. Fi­gyelmeztet arra, hogy a gazdasági czélokra csak 50,000 írt van előirányozva; elfelejt azonban ben­nünket figyelmeztetni azon 400,000 írtra, melyet az osztrák Lloyd segélyezése czimón évről évre külöböző tengerek fenekére dobunk. (Élénk helyes­lés balról és szélső jobbfelöl.) Nem is marad a t. képviselő ur a földmivelés-, ipar s kereskedelmi tárczának keretén belül, hanem kiterjeszkedik, még pedig azon szakismerettel, melyet az ő tapaszta­lásai e téren neki biztosítanak, a közlekedési tár­czára is. (Derültség balfelö és szélső jobbfelöl.) Beszél nekünk, és pedig sokkal részletesebben, mint ezt bárki más tette, a vasutak helyesebb csoportosításáról, a kissebb vasutak igazgatóságai­nak commassatiójáról és a kamat biztosítási te­hernek csökkenéséről; szóval mind oly eszmékről, a melyek igen-igen helyesek, a melyeknek keresz­tülvitele szükséges, de a melyekre nézve a t. kép­viselő úrhoz azt a kérdést intézem: (Halljuk! Halljuk!) vajon mindezen irányban a mi mostani kormányunk három éves működése alatt törtónt-e csak egyetlen egy lépés is, mely a helyes útra való térésről, mely következetes és a maga egészé­ben átgondolt tervnek létesítéséről tanúskodnék? (Elénk helyeslés a baloldalon és a jobboldalon.) Ennek folytán t. ház, azt hiszem, hogy az ellenzék sokkal logikusabb a maga következteté­seiben, midőn azt mondja: rögtön más budgetet előterjeszteni semminemű kormány nem volna képes, azért ezen költségvetést a részletes tárgya­lás alapjául elfogadja; de mivel a kormány részé­ről. — pedig három év alatt volt ideje, hogy a maga emberségét bebizonyítsa — semmi kezde­ményezést nem láttunk még azon irányokban sem, melyeket maga a t. képviselő ur tüzetesen kije­lölt, ezen kormánytól üdvös tevékenységet nem várunk, iránta bizalommal nem lehetünk: tehát a kívánt eszközöket neki nem fogjuk megszavazni. De a t. képviselő ur nemcsak, — a mint magát kifejezte — pártállásánál fogva szavaz e tekintetben tőlünk eltérőleg, de azért is, mert ő igazoltnak találja a jelen kormánynak hívatottsá­gát ós pártjának létezését az által, hogy a kor­mánynak sikerült, — habár csekély többséggel, de mégis olyannal, a minőt alig lett volna képes más kormány elérni — a kiegyezést, némely részlet kivételével, e házban keresztül vinni. Már t. ház, ez izlés dolga. (Derültség a szélső jobb és a baloldalon.) A t. képviselő ur ab­ban, hogy a kormánynak azon támogatás által, melyet a fusió neki nyújtott, sikerült ezen kiegye­zést keresztül vinnie, a kormánypált alakulásának és a kormánynak igazolását látja. Én a magam részéről — ős itt hosszabb polémiába nem bo­esájtkozom — csak egyszerűen kifejezem ellen­kező egyéni inrpressiómat. — Azon körülményben, hogy ezen pártalakulás ós a kormánynak erre alapított ereje, az elénk terjesztett kiegyezés létre jöttét előidézte, — én épen annak elitélését lá­tom. (Helyeslés a baloldalon és a szélső jobbolda­lon. Ellenmondás a középen.) És ezen tárgynak megemlítésénél már csak egy lépés választ el engem a t. képviselő ur be­szódének utolsó — mondhatom igen érdekes — részétől, melyben ő jónak látta, bizonyos — mint magát kifejezte — a politikai színfalak mögött történt készülődésekre utalni. (Halljuk! Halljuk !) Meglehet, hogy lesznek az ellenzéki árnyalatok­hoz tartozó képviselő társaim közül némelyek, kik e tekintetben nem osztoznak felfogásomban, de én a t. képviselő ur beszédének ezen részeért is kö­szönetet szavazok neki. Én egyetértek vele, és helyes­lem azt, hogy ő ezen dolgokat, — melyekről csak azt nem értem, hogy miképen nevezhette azokat a politikai színfalak mögött történőknek, mert hiszen azok a hírlapok nagy nyilvánossága mellett történnek — a parlamenti megvitatás terére hozta. Ő ezen általa nem definiált és általam sem defi­niálandó, — inert hiszen közismeretnek a tények — készülődéseknek jogosultságát tagadta, még pe­dig, ha jól fogtam fel kettős indokból. Először arra figyelmeztetett, hogy személyes indokok, sze­mélyes szenvedélyek, szóval individuális szempon­tok által ne ragadtassuk el magunkat, ilyenek ne legyenek cselekvésünk rugói. Nem tudom, mit ér­tett a képviselő ur azon személyes rugók alatt ós azon szenvedélyek alatt, a melyekre utalni szíves­kedett. Ha azt értette a képviselő ur, hogy mi a kiegyezésnek végleges létrejötte után is, az ő mostani pártja egy részének múltját utánozva, a megtörtónt és már meg nem váltóztaiiiató dolgo­kat a meddő izgatásnak, a monarchia egymásra utalt két része közötti szenvedélyesség és izgalom fentartásának eszközeiül akarjuk felhasználni akkor, — a mi legalább engem ós a hozzám legközelebb álló elvbarátaimat illeti — tökéletesen téved. Meg­győződésünk alapja mindig az volt és ma is az, hogy a monarchia két része a közös védelemre kölcsö­nösen utalva van. s azért semmi oly érzelemnek

Next

/
Thumbnails
Contents