Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

316 H76. országos ülés ápril 4. 1878. lani, a mely a mérlegnek évről évre várható ós elérendő javulását számszerint teljes pontossággal tünteti elénk. De ebből még nem következik az, hogy ne lehessen, ne kelljen oly irányeszméket hallanunk, és ha nem hallunk, követelnünk a kormánypadokról, melyek legalább azon intézkedések természetét tüntessék fel, melyek által az eddigi utón bebizonyithatólag el nem érhető tökéletes kigyógyulást remélhetjük. (Helyesles a bal és a szélső balfelöl.) Hogy pedig ez mennyire igaz, bizonyítja magának a t. képviselő urnák előadása is. Hiszen ő maga beszédének fonalán felhívja figyelmünket azon teendőkre, melyek a közgazdasági ministerium körében teljesíthetők volnának. Figyelmeztet azon mostoha elbánásra, melyben ezen nagy fontosságú tárcza a mi budgeteinkben részesül. Figyelmeztet arra, hogy a gazdasági czélokra csak 50,000 írt van előirányozva; elfelejt azonban bennünket figyelmeztetni azon 400,000 írtra, melyet az osztrák Lloyd segélyezése czimón évről évre külöböző tengerek fenekére dobunk. (Élénk helyeslés balról és szélső jobbfelöl.) Nem is marad a t. képviselő ur a földmivelés-, ipar s kereskedelmi tárczának keretén belül, hanem kiterjeszkedik, még pedig azon szakismerettel, melyet az ő tapasztalásai e téren neki biztosítanak, a közlekedési tárczára is. (Derültség balfelö és szélső jobbfelöl.) Beszél nekünk, és pedig sokkal részletesebben, mint ezt bárki más tette, a vasutak helyesebb csoportosításáról, a kissebb vasutak igazgatóságainak commassatiójáról és a kamat biztosítási tehernek csökkenéséről; szóval mind oly eszmékről, a melyek igen-igen helyesek, a melyeknek keresztülvitele szükséges, de a melyekre nézve a t. képviselő úrhoz azt a kérdést intézem: (Halljuk! Halljuk!) vajon mindezen irányban a mi mostani kormányunk három éves működése alatt törtónt-e csak egyetlen egy lépés is, mely a helyes útra való térésről, mely következetes és a maga egészében átgondolt tervnek létesítéséről tanúskodnék? (Elénk helyeslés a baloldalon és a jobboldalon.) Ennek folytán t. ház, azt hiszem, hogy az ellenzék sokkal logikusabb a maga következtetéseiben, midőn azt mondja: rögtön más budgetet előterjeszteni semminemű kormány nem volna képes, azért ezen költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadja; de mivel a kormány részéről. — pedig három év alatt volt ideje, hogy a maga emberségét bebizonyítsa — semmi kezdeményezést nem láttunk még azon irányokban sem, melyeket maga a t. képviselő ur tüzetesen kijelölt, ezen kormánytól üdvös tevékenységet nem várunk, iránta bizalommal nem lehetünk: tehát a kívánt eszközöket neki nem fogjuk megszavazni. De a t. képviselő ur nemcsak, — a mint magát kifejezte — pártállásánál fogva szavaz e tekintetben tőlünk eltérőleg, de azért is, mert ő igazoltnak találja a jelen kormánynak hívatottságát ós pártjának létezését az által, hogy a kormánynak sikerült, — habár csekély többséggel, de mégis olyannal, a minőt alig lett volna képes más kormány elérni — a kiegyezést, némely részlet kivételével, e házban keresztül vinni. Már t. ház, ez izlés dolga. (Derültség a szélső jobb és a baloldalon.) A t. képviselő ur abban, hogy a kormánynak azon támogatás által, melyet a fusió neki nyújtott, sikerült ezen kiegyezést keresztül vinnie, a kormánypált alakulásának és a kormánynak igazolását látja. Én a magam részéről — ős itt hosszabb polémiába nem boesájtkozom — csak egyszerűen kifejezem ellenkező egyéni inrpressiómat. — Azon körülményben, hogy ezen pártalakulás ós a kormánynak erre alapított ereje, az elénk terjesztett kiegyezés létre jöttét előidézte, — én épen annak elitélését látom. (Helyeslés a baloldalon és a szélső jobboldalon. Ellenmondás a középen.) És ezen tárgynak megemlítésénél már csak egy lépés választ el engem a t. képviselő ur beszódének utolsó — mondhatom igen érdekes — részétől, melyben ő jónak látta, bizonyos — mint magát kifejezte — a politikai színfalak mögött történt készülődésekre utalni. (Halljuk! Halljuk !) Meglehet, hogy lesznek az ellenzéki árnyalatokhoz tartozó képviselő társaim közül némelyek, kik e tekintetben nem osztoznak felfogásomban, de én a t. képviselő ur beszédének ezen részeért is köszönetet szavazok neki. Én egyetértek vele, és helyeslem azt, hogy ő ezen dolgokat, — melyekről csak azt nem értem, hogy miképen nevezhette azokat a politikai színfalak mögött történőknek, mert hiszen azok a hírlapok nagy nyilvánossága mellett történnek — a parlamenti megvitatás terére hozta. Ő ezen általa nem definiált és általam sem definiálandó, — inert hiszen közismeretnek a tények — készülődéseknek jogosultságát tagadta, még pedig, ha jól fogtam fel kettős indokból. Először arra figyelmeztetett, hogy személyes indokok, személyes szenvedélyek, szóval individuális szempontok által ne ragadtassuk el magunkat, ilyenek ne legyenek cselekvésünk rugói. Nem tudom, mit értett a képviselő ur azon személyes rugók alatt ós azon szenvedélyek alatt, a melyekre utalni szíveskedett. Ha azt értette a képviselő ur, hogy mi a kiegyezésnek végleges létrejötte után is, az ő mostani pártja egy részének múltját utánozva, a megtörtónt és már meg nem váltóztaiiiató dolgokat a meddő izgatásnak, a monarchia egymásra utalt két része közötti szenvedélyesség és izgalom fentartásának eszközeiül akarjuk felhasználni akkor, — a mi legalább engem ós a hozzám legközelebb álló elvbarátaimat illeti — tökéletesen téved. Meggyőződésünk alapja mindig az volt és ma is az, hogy a monarchia két része a közös védelemre kölcsönösen utalva van. s azért semmi oly érzelemnek