Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-376
376. országos Illés ápril 4. 18T8. 305 elismerte azt, hogy közigazgatási kiadásainkban nagyobb mérvű megtakarításokat eszközölni nem lehet és én is azon meggyőződésben vagyok, mert lehet egyik vagy másik közszolgálati ágban megtakarításokat eszközölni; de valami nagy pénzügyi eredményeket ez áltál elérni nem fogunk. Elismerte ezt Lichtenstein képviselő ur is, ki előadta azt, hogy igenis lehet még némi megtakarítást eszközölni, de midőn ezen megtakarítások elősorolásához fogott, ezek oly csekélységek voltak, hogy csak néhány száz ezer frtra tehetők, s ezek közt is vannak olyanok, melyek elvi szempontból ellenzhetők és keresztül nem vihetők. De nemcsak az, hogy felfogásom szerint a kiadásokat nagy mérvben reducálni nem lehet, hanem vannak a közszolgálatnak egyes ágai, melyek igen mostohán vannak ellátva, s melyeket nem lehet ily állapotban hagyni, ha anyagi viszonyainkat nem akarjuk roszabbitani. Ilyen a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi tárcza. E tárcza összes kiadásai 10 200,000 frtot tesznek, saját bevételei 9.600,000 frt. így tehát mondhatnám, hogy az állam ezen tárczára mindössze 600,000 frtot költ. De igazságos akarok lenni, s e tárcza bevételeiből kihasítom a póstaés távirdai szolgálatot, mely maga is 700,000 frtnyi plust repraesentál, s ezt hozzáadva, mindössze 1.300,000 frt az, melylyel az állam ezen czélok eléréséhez járul. Méltóztassanak végig nézni ezen tárcza költségvetésén, s méltóztatnak majd látni, hogy hányféle ezélra oszlik el. Gazdasági ezélokra 50,000 frt van előirányozva. Ezen összeg sok arra, hogy a költségvetést terhelje, de kevés arra, hogy vele bizonyos czélok elérhetők legyenek. Nem mondom azt, t. ház, hogy az állam tegyen mindent és az egyesek kényelmesen az állam protectiója alatt működhessenek; de vannak egy»s feladatok, hol az uttörós és a kezdeményezés tekintetében csakis az állam léphet fel, s e tekintetben a befektetett összegek néhány év alatt nagy eredményeket hozhatnak létre. (Helyeslés a középén.) Ipari és kereskedelmi ezélokra e tárczánál 37,300 frt van előirányozva. Oly összeg, melyről az illető minister valószínűleg azt sem tudja, hova forditsa. Abból, hogy kereskedelmünk nincs, még nem következik, hogy ne is legyen és ne is lehessen. Vannak kereskedelmi ágak, melyek egészen el vannak hanyagolna az állam részéről, Ilyen az élő állatokkal való kereskedés. Ezen kereskedelmi ágnak annyi közgazdasági ós nemzetközi akadálya van, s e mellett ezen kereskedés oly annyira fontos hazánkra nézve, hogy azt előmozdítani csakugyan feladata volna a kormánynak. Ilyen a magyar borok kivitele is, melynek szintén nagy lendületet lehetne adni, ha a kormány iparkodnék boraink számára piaczokat KÉPVH NAPLÓ 1875 -78. XVI. KÖTET szerezni. Nem milliók szükségesek erre; igen csekély Összegekkel nagy eredményeket lehet elérni. De van a kiadások közt mégis egy tétel, mely felfogásom szerint is reducálható, sőt mely nagyrészt oka az államdeíicitnek, s melynek komoly orvoslásához minél elébb hozzá kell fogni. Értem a vasutak kamatbiztositását. E ezélra az állam 1876 végéig SO 1 /^ milliót költött el; ha tehát veszem az 1877-iki tényleges kiadásokat és az 1878-iki előirányzatot: 1878 végével az államnak e czimen lesz 110 millió követelése; évenkint pedig származik belőle körülbelül 15 millió teher. Ez oly összeg, melyet el nem viselhet az állam. Én nem is tartom egészségesnek ezen állapotot, midőn 1875-ben a kamatbiztositással ellátott vasutak mindössze 16.200,000 frtot vehettek igénybe, e czimen 15 milliót fizettünk, ösak egyre kívánok utalni. A keleti vasút egyesítése által az államvasutakkal egyszerre 180 ezer frtnyi megtakarítás éretett el. Ezen 80 mértföldnyi vasút még sokkal kedvezőtlenebb aránybau áll a kisebb vasutak központi kezeléséhez, mint a nagy vasutakéhoz és e czimen még nagy megtakarítások érhetők el. De nagy pénzbeli megtakarításokat lehet a forgalom könnyítése által is elérni s nagymérvű jövedelem-emelkedést a kamatbiztositások leszállítása folytán. E kérdések megoldásához tehát felfogásom szerint minél előbb és teljes erővel hozzá kell látnunk. Megvagyok ugyan arról győződve, hogy mindez egyszerre el nem érhető, de fokonkint haladva s szigorúan követve ezen irányt, e téren nagy eredményre juthatnánk. (Élénk helyeslés a középen.) Tartozom még t. ház, mint a pénzügyi bizottság egyik tagja, e bizottság t. elnökének Zsedényi képviselő urnák egy nyilatkozatára válasszal, mely nyilatkozattal ő a t. ház előtt a pénzügyi bizottság eljárását vádolta; vádolta pedig azért, hogy egy 12,000 frtnyi összeget megszavazott a pénzügyministernek ellenzése daczára. E vád súlyos t. ház, ha a bizottság eljárása indokolható nem volna s ezért kötelességemnek tartom mint e bizottságtagja a tényállást a t. ház előtt földeríteni (Halljuk!) s ez okból constatá'om, hogy ezen vádat a bizottság t. elnöke nem átalánosságban, hanem egy speciális esetre mondotta. Ez az eset az, hogy jelentés tétetett a pénzügyi bizottságnak, hogy a statistikai hivatal által az adatoknak nagy halmaza van összegyűjtve, melyek költségkímélés tekintetéből ki nem adhatók; s ha most ki nem adatnak, elvesznek, mert értékük megszűnik, a mennyiben aztán ismét ujabb adatok kerülnek elő és amazok elavulnak. Ennek folytán a pénzügyi bizottság egyhangúlag meggyőződött e költség szükségességéről s elkövetett mindent, hogy a
