Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-376

302 376. országos filés áprtl 4. 1878. a mérleg előnyös-e vagy nem ? de az, hogy milyen a pénzügyi helyzet, s már ezen tételnél lényeges ellentétbe jövök a t. pénzügyi bizottsággal. A pénzügyi bizottság ugyanis azt a kérdést állította fel, hogy nyilatkozni kell: vajon alapos-e az 1878-iki költségvetés mérlege, s hogy a pénzügyi helyzet javulást mutat-e? Én t. ház nem vagyok azon szerencsés helyzetben, hogy a pénzügyi helyzetet a költségvetési mérleggel homogén fogalomnak tartsam. Mert ha ez áll, akkor az állami költségvetés, melyben a kormány által 16.334,838 forintban előirányzott hiánynyal találkozunk, holott a tiszai átmetszésekre első részleteként felvett 700,000 forinttal a pénzügyi bizottság 14.768,620 írtban állapította meg azt; akkor az államköltségvetés mérlege azzal szenvedőleg emelkedvén, igazolásául szolgálna ,ez annak, hogy a pénzügyi bizottság a pénzügyi helyzetet roszabbá tette; pedig szerintem azzal, hogy a költségvetés fedezeti tételeit leszállítja, vagy azokat felemeli, azzal a pénzügyi helyzetnek sem javulásához, sem roszabbá tételéhez semmivel sem járul. De t. ház, arra nézve, hogy a pénzügyi helyzetet megbíráljam, rám nézve ma is mérvadó azon nagy nemzetgazdászati axióma, melyre már a ház ezen oldaláról hivatkozás történt, melylyel ugyanis a jelenlegi ministerelnök ur azon pénzügyi terveket buktatta meg, melyekel az 1874-iki pénzügyminister eontemplált és ma is hódolok azon nagy axiómának, hogy ujabb terheket kiróni az adózó képességnek karöltve járó emelése nélkül nem lehet. Én részemről, bár megvallom azt, hogy nem képzelek kormányt, mely ez idő szerint képes lenne tetemesen lenditni arra nézve, hogy az államháztartás egyensúlya momentán helyreálljon, mindazonáltal azon nézetben vagyok, hogy legalább kell, hogy nyujtassék részünkre azon perspectiva, azon ut, melynek alapján ez elérhető lesz. Már pedig t. ház, ép ez lényege annak, melyből a pénzügyi helyzetet megbírálom, s nem tehetek róla, de azon nemzetgazdászati politikát, mely kifejezést talál az Ausztriával kötött gazdasági kiegyezésben : nem találom olyannak, mely az adóKépességet emelné ; sőt megvallom, arra nézve sem lesz kedvező hatással, hogy az országnak solvens voltát bármikép emelje. Szerény nézetem szerint tehát oly intézkedésekkel nem találkozván, melylyel az adóképességet emelnők: én magam előtt jövőre sem látom azon utat, melyen nálunk az idült deficzit elenyésztethető lesz. A t. pénzügyminister ur egy közelebbi nagyszabású beszédének záradékát képezte azon komoly intés a nemzethez, hogy legyünk takarékosak. Megvallom t. ház, rám nézve ez meglehetős problematikus értékkel bir ; bár elismerem, hogy ezzel adoptálta a t. pénzügyminister ur azon nagy nemzetgazdasági axiómát, melyben Korizmies László t. barátom nemzetgazdasági tanai eulminálnak. E szózatot egyébiránt már hallottuk többször is, én azonban mindig azt tartom, hogy mindenkor olyak intettek bennünket és a nemzetet takarékosságra, kik legalább azt hiszem, az élet nélkülözéseit önmaguk nem ismerik. De bármint legyen is, én alaposnak tartom az aggodalmat arra nézve, hogy alig fogjuk az ország takarékosságával paralysálni azon bőkezűséget, melyet mi itt e házban Ausztriával szemben kifejtünk. Én t. ház, mint eleve megjegyezni bátor voltam, igen röviden kívántam jelezni nézetemet, miután már Bujanovich Sándor t. barátom tegnapi beszéde folyamán jelezte azon általános nézpontokat, melyeket ő ezen budgettel szemben elfoglal. Én röviden csupán annak kinyilatkoztatására szorítkozom, hogy miután ellentótben állok a kormány közkormányzati és nemzetgazdasági politikájával, s hitem az, hogy ennek alapján az adóképesség fokoztatni nem fog, és ez lesz főleg oka, hogy a deficzit nem lesz elenyésztethető; miután nem tudom, hol fog végződni határa a monarchia úgynevezett érdekeinek és hol fognak kezdődni végre Magyarország érdekei, és miután azt sem tudom belátni, hogy a „monarchia érdekei" féle jelszó megszűnésével majdan a concessiók terén meddig fogunk menni a méltányosság ezimén: én részemről, midőn a költségvetést általánosságban a, részletes tárgyalás alapjául elfogadom, azt, a jelen kormánynak megszavazni nem fogom. (Elénk helyeslés a szélső jobb és baloldalról.) Gr. Szapáry Gyula: T. ház! Épugy mint egyrészt hibának tartanám azt, hogy ha pénzügyi helyzetünket túlságosan rózsás színben akarnók előtüntetni, mert szerintem 10 évi helytelen gazdálkodásunknak az volt egyik főoka, hogy költségvetésünk többnyire vérmes reményekre alapíttatott; de ' ugy hibának tartom az ellenkező túlzásba eset', és pénzügyi helyzetünknek feketébbre festését mint az a valóságban áll. Es felfogásom szerint e hibába estek a tegnap és tegnapelőtt felszólalt azon képviselő urak, kik a költségvetést általánosságban elfogadják ugyan, de azt mondják, hogy azt a jelen kormánynak megszavazni nem fogják, így nevezetesen Lukács Béla t. képviselő ur azt állította, hogy az 1878-ik évi előirányzat nem felel meg a valóságnak, nem reális azért, mert az 1876-iki zárszámadási eredményeknek nem felel meg. T. ház! A kettő közt már magában véve is tudok még egy megkülönböztetést tenni. Lehet a költségvetés reális azért, ha egyes tételeiben az 1876-iki zárszámadási eredményektől el is tér, csakhogy az eltérés és a nagyobb előirányzat kellőleg indokolva legyen. Én mint a pénzügyi bízott-