Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-358

858. oraaágos lilét február 23. 18TS. 23 Dezső, Pulszky Ágost, Ragályi Aladár, Ragályi Gyula, Ragályi Nándor, Rády Endre. Ráth Ká­roly, Remete Géza, Révay Simon b., Roser Mik­lós, Schwartz Gyula, Sembery István, Simonfay János, Simonyi Ernő, Simonyi Lajos b., Simonyi Simon, Somssich Imre gr., Somssich Pál, Sóos Gá­bor, Steinacker Ödön, Simay Gergely, Szabó Mihály, Szakáll Antal, Szalay Imre, Szent-Iványi Árpád, Széchenyi Pál gr., Szilassy János, Szilá­gyi Dezső, Szivák Imre, Szluha Ágoston, Szobosz­lay József, Szongoth Jakab, Szontagh Pál (gömöri), Sztupa György, Tarnóczy Gustáv, Teleky László. Tomcsányi László, Tóth Kálmán, Uray Miklós, Varga Károly, Ürményi Miksa, Vállyi János, Vidliczkay József, Vidovich Ferencz. Távol voltakí Vidrics Lörincz, Zsilinszky Mihály, Zsivkovics János, Almássy Sándor, An­tonesku István, Bakcsy Ferencz, Balázs Frigyes, Balogh Károly, Bánó József. Berke József, Bo­hus Zsigmond, Borlea Zsigmond., Bruckner Vil­mos, Cosma Párthén, Csemeghy Károly, Czedler János, Czernadák György, Decáni Gustáv, Doda Tróján, Domahidy István, Derencsin Marian, Eriing Miklós, Ernst Frigyes, Forgách Antal gr., Fórian Károly, Filipp Konrád, Gulner Gyula, Gurbun Constantin, Gál Péter, György E?zdre, Hammersberg Jenő, Hodossiu József, Horvát Bol­dizsár, Hosztinszky János, Jászay Antal, Jordán István, Juhász Mihály, Jakics Antal, Jordán Antal, Kasper Mihály, Károlyi Gyula gr., Ki­szely Ernő, Knöpfler Vilmos, Kövér Gábor, Kotur Bazil, Kukuljevic.s Iván, Kresztics Miklós, Leon­hard Frigyes, Lipovniczky Sándor, Loncsarics Márk, Markhót János, Miletics Szvetozár, Malecz József, Mükatovits József, Mrazovics Mátyás, Nagy Károly, Nyisztor József Ogyics Zsivkó, Ozsegovics Lajos b., Perczel Lajos, Péchy Jenő, Polit Mihály, Prepeliczay Gyula, Prileszky Tádé, Pejacsevich Péter gr., Prandau Gustáv b., Puszt Károly, Rupprecht Lajos, Rakovszky György, Ru­bidó Radislav, Schmausz Endre, Sennyey Pál b., Sibrik Kálmán, Siskovits Tamás, Stoll Károly, Sváb Károly, Sasich István, Spisics Victor, Schramm Lipót, Stekovics János, Szabovljevics Mihály, Szluha Benedek, Szögyény László, Szubotics János, Tu­lok Zsigmond, Türk Ferencz, Virava József, Vla­dár Ervin. Elnök : Ki fogom hirdetni a szavazás ered­ményét : 442 igazolt képviselő közül, elnök nem szavazván, igennel szavazott 187, nemmel szava­zott 165, távol volt 89 képviselő, ós igy 22 szó­többséggel elfogadtatott a törvényjavaslat 22-ik czikke a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, a módositvány mellőzésével. Kerkapoly Károly : T. ház ! Hogy semmi kétséget ne hagyjak fel felszólalásomnak oka iránt, midőn ez az utolsó czikknek elfogadása után történik, mindenek előtt ki akarom jelenteni, hogy én egy további §. felvételét akarom javaslatba hozni, és ez ad nekem okot és egyszersmind jo­got az ismételt felszólalásra. (Halljuk! Halljuk!) Érzem, t. ház; egyéniségemre vonatkozólag, súlyát azon körülménynek, hogy ismételve ter­helnem kell a t. házat (Halljuk! Halljuk!) be­cses türelmének igénybevételével. (Igaz \) Hallom szomszédomban, hogy igaz ; de az is igaz, hogy minden álláspontnak meg van a maga consequen­tiája, meg vannak a maga szükségszerű követ­kezményei és ezekkel akkor kell számot vetni, mikor az ember az első lépést teszi ; de ennek consequentiája elől kitérni útközben, ez felség, és e felséget t. barátom tőlem nem kívánja. T. ház / én azt gondolom, hogy 12 éves po­litikai pályámon át elég bizonyítékát adtam an­nak, hogy van érzékem a monarchia egysége és összetartozósága iránt; azt hiszem elég bizony­ságát adtam annak, hogy a mikor és a mely mérvben azt elengedhetlennek találtam : ez ér­demben az áldozatok hozatalától sem riadtam vissza, nem azon ódiumtól, mely ezen készséggel netalán együtt járt. Talán épen nekem volna okom ez irányban némi személyes szint is merészelni, mert ezen utolsó felszólalásomnál, a kinek ellenében azt annyian megengedték maguknak a hosszú vitá­ban. Épen azért nem tagadhatom meg magamtól, hogy el ne mondjam, miként most is látom azon szánó mosolyt, a melylyel egyik t. képviselőtár­sam annak idejében szerencsét kivánt nekem azon nem irigylendő megtiszteltetéshez, mely ért en­gem az államadósságok tárgyalása alkalmával azáltal, hogy a referensnek szerepe ruháztatott rám. Én a mosoly által magamat megzavartatni nem engedtem, s kötelességemnek a tőlem kitelhető mérvóig habozás nélkül eleget tettem. Majd jött a véderő kérdése, és ismét én voltam az, a ugyancsak mint azon kérdésnek is előadója, ha­bozás és tartózkodás nélkül vittem meg adómat ez irányban a monarchia egységének és összetarto­zandóságának ; pedig nem azéit ám, mintha egy egységes nemzeti hadsereg roppant horderejét, aimak civilisatorius, ós épen nemzeti irányban civi­lisatorius előnyét nem ismertem volna. Ismertem, tudtam, tudom ma is, de láttam az ellenkező irány veszélyét, és kész volt elhatározásom. Ily előzmények után t. képviselőház, azt hiszem, min­den irányban jogot szereztem magamnak arra, hogy mikor hazám iránti kötelességem érzete, és meggyőződésem azt parancsolja, hogy hazám spe­ciális érdekeinek szolgálatában kelljen felszólal­nom a monarchia keretén belül: ez ne magyaráz­tassék onnan, mintha nekem a monarchia egysége és öszetartozandósága iránt érzékem nem volna. Viszont, ha a tárgy, a melylyel szemben azok meggyőződésével, a kikkel annyi időn ke-

Next

/
Thumbnails
Contents