Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-375

V 294 375. országos ttlés ápril 8. 1878. daczára, hogy az oroszok uralkodója akkor, midőn Törökországnak hadat üzent, ünnepélyesen kijelentette, hogy Európában hódítani nem akar, ós még egy talpalatnyi földet sem óhajt annectálni. Szerintem aligha vonható kétségbe, hogy az osztrák-magyar monarchia igen fontos érdeke, hogy Oroszország a Duna-torkolatokra ne nehezedhessék, s a dunahajózást, valamint a monarchia kereskedelmét ne veszélyeztethesse. (Élénk helyeslés.) A monarchia érdekében fekszik tehát az is, hogy Románia az orosz hatalom túlkapásai ellenében a monarchia részéről a kellő támogatásban részesüljön s területi épsége biztosittassék. (Helyeslés.) Tartózkodva a terjedelmes és kimerítő indokolástól, mit már a kérdés világos és egyszerű voltánál fogva is mellőzhetőnek vélek, egy rövid interpellátiót intézek a t. ministerelnök úrhoz elvtársaim nevében is, azon egy kérdést: „szándékozik-e a t. ministerelnök ur törvény adta befolyásánál fogva oda hatni, hogy Eománia területi épsége fenntartassák ?" Ezen kérdéssel kapcsolatban csak néhány észrevételt akarok koczkáztatni. (Halljuk!) T. ház! Bármiként vélekedjem is a san stefanoi békeföltótelek érvényessége, Balkán-félszigeten végbement vagy végbemenendő területi alakulások, a dél-szláv népek küzdelmei s aspiratiói, a török nemzet jövője, a török állam életképessége, a görögök igényei, a nemzetiségi és vallási érdekkapcsolatok ós érdek ellentétek iránt: világos előttem az, hogy, ha egyáltalában számolni akarunk a lefolyt események következményeivel s a háború után előállott helyzettel, — egy részt a monarchia, s kiválólag Magyarország egyik főfeladata a keleten politikai s kereskedelmi érdekei számára az — érintkezési és szövetkezési pontokat megkeresni, más részt pedig teljes erejéből oda törekedni, hogy az orosz befolyás és hatalmi terjeszkedés a Balkán-félszigeten ne csak mélyebb gyökereket ne verjen, hanem az előbbi a monarchia befolyása által legalább is paralysáltassók, az utóbbi elé pedig egyszersmind gátok vettessenek. A bessarábiai kérdés, ha ugy oldatik meg, mint azt Oroszország saját előnyére megoldani készül: nem egyedül Romániára nézve fog sérelmesen megoldatni, de egy ilyen megoldás a monarchia érdekeit is mélyen fogná sérteni. (Ugy van!) A monarchia jól felfogott s helyesen magyarázott érdekében van tehát, ezt ismételve hangsúlyozom, hogy Oroszország kénye-kedve szerint ne disponáljon Romániával, s ezen állam, melynek összes, vitális érdekei találkoznak a monarchia egyik fő-érdekével, területében csorbát ne szenvedjen. Kérdezhetné tőlem bárki, hogy mi okból említem fel interpellátiómban a bessarábiai kérdést egyedül? Erre röviden a következőket válaszolhatnám. (Halljuk!) Románia segélyül hivta a monarchiát s szorongattatásaiban rokonszenveket keresett Magyarország fővárosában. Románia magatartása a csalódások, a szükség napjaiban megváltozott a magyarok irányában. Örvendetes jelenségnek tekintem, hogy a román nemzetben felébredt élénk tudata annak, hogy közös ellenség fenyegeti hazánkat és a Havas-alföldet ; hogy a románok jót csak innen várhatnak és reánk vannak utalva. Belátták bizonyára azon agitatió káros voltát, melynek éle hazánk ellen volt irányozva s műhelye Romániában vala. (Tetszés.) Az észszerüség sugallja, hogy Magyarország ne legyen azon puszta, melyben a románok jajkiáltása elhangozzék, s jogosultnak tartom felszólalásomat már csak azért is, hogy e házban, ezen padokról a kérdéses ügy felkarolása és védelme czéljából egy rokonszenves irányú enunciatió tétessék. (Helyeslés.) Csakis előnyös lehet Magyarországra nézve, szerény véleményem szerint, mely államnak különben kiválólag ezentúl főfeladata leend megkettőztetett szívóssággal, törhetlen erélylyel, rendületlen kitartással ragaszkodni saját területének épségéhez és sértetlenségéhez, s legfőbb állami intézményeinek változhatlanságához, ha határain kivül szövetségesekre és bajtársakra akad. (Helyeslés.) Románia indíttatva érzi magát felénk közeledni ; nem volna tehát okszerű a közeledés őszinteségében kételkedve néma hidegséggel azt visszautasítani és megtagadni a kézszorítást. Ezen indok vezérelt engem főleg, midőn interpellátiómban ezen egy, a külügyi kormány által következetesen agyonhallgatott ügy, — felemlitésére szorítkoztam, elvárva a többi sértett érdekeket illetőleg a t. kormány azon több ízben ismételt ünnepélyes ígéretének beváltását, hogy a monarchia érdekei meg fognak óvatni minden körülmények között bárkivel szemben, mit én ugy értelmezek: Oroszországgal szemben is. Kérem a ház t. elnökét, hogy ezen interpellátiót a t. ministerelnök úrral közölni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Beőthy Algernon jegyző (olvassa a Bánhidy Béla által beadott interpellátiót.) Interpellatió a t. ministerelnök úrhoz. Benyújtják : b. Bánhidy Béla, Biró Kálmán, Roser Miklós, Lukács Béla, Ragályi Aladár, Farkas Elek körösi, Molnár Antal, Szontagh Pál gömöri, Kossuth Mihály, Lichtenstein József, Mandel Pál, Abrahámffy Gyula, Pogonyi Dénes, Nyisztor József, Ragályi Gyula, Bereczky Sándor, Csider Károly, Potoczky Dezső, Ivády Béla, Kende Péter, b. Simonyi Lajos,