Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-374

262 37a. országos ttlés ápril 2. 1878. hogy legyen, ugy hogy a 60 millió deficithez képest, ma csak 10 millió deficitnek volna szabad maradin, még azon esetben is, ha belkormányzati kiadásainkra ugyanannyit költenénk, mint 1874-ben; már pedig ezekre sokkal kevesebbet költünk. [Helyeslés balfelöl,) S ezen tényt t. ház, még szomorúbban illustrálják a következők. (Halljukl) Először az, ha vizsgáljuk, hogy hol költünk többet és hol kevesebbet, mint 1874-ben. 1874-ben többet költöttünk belkormányzatunkra, nagyrészt productió, az állami élet feladatait képező kiadásokra; mig 1878-ban 1874-hez képest kevesebbet költünk a közlekedési tárczánál 1.700,000 írttal, ugyanis 1874-ben 6.571,000 frtot költöttünk tényleg e tárczánál, most pedig csak 4.870,000 frt van előirányozva; a földmivelési tárczánál kiadtunk 1874-ben 10.500,000 frtot, most csak 10.200,000 van előirányozva; tehát 000,000 írttal kevesebb; az igazságügyi tárczánál 1874-ben a tényleges kiadás tett 10.500,000 frtot, most 9.700,000 frt van előirányozva, tehát 800,000 írttal kevesebb; a honvédelmi tárczánál 1874-ben kiadtunk 6.600,000frtot, most 7s millióval kevesebb van előirányozva ; a belügyministen tárczánál a kiadások 1874-ben 7.800,000 frtot tettek, 1878-ra 400,000 írttal kevesebb van előirányozva; a pénzügyministerium 1874-iki kiadásai 44 milliót tettek, ma e tárczánál esak 37 millió frt, tehát 7 millióval kevesebb van előirányozva. Ez azonban nem mind megtakarítás, hanem a differentia nagyrészt onnan ered, hogy a bányászatnál 4.400,000 írttal, az állam jószágoknál V, millió írttal, az erdőknél 1.600,000 írttal, a dohányjövedéknél kerekszámban 300,000 írttal kevesebb irányoztatik elő, tehát mind oly tételeknél, melyek az illető vidékekre nézve legalább mégis jótékony hatással vannak. Az országgyűlési kiadások tettek 1874-ben 1.400,000 frtot,'ma 1.100,000-re vannak előirányozva. A közoktatási tárczánál ugyanannyi van ma előirányozva, mint a mennyi 1874-ben. Az eredmény tehát az, hogy belkormányzati kiadásaink részint ugyanannyit, részint kevesebbet tesznek, mint 1874-ben. Ellenben emelkedtek a kiadások az államadósságoknál, a nyugdijaknál és a horvát-szlavón és a határőrvidéki beligazgatási átalánynál. Emelkedtek az államadósságoknál, mert 1874-ben az államadósságok 67 millió frtot igényeltek, 1878-ban pedig e czimen kerekszámban 82 millió van elirányozva, tehát a lefolyt évek alatt az államadóssági teher 15 millió írttal emelkedett. Megkívánom jegyezni, hogy ezen emelkedésben benne van a 153 milliós kölcsönnek kamatja, mely 1874-ben még nem szerepelt teljes összegében ; a 80 milliós járadékkölcsönnél 4.300,000 frt. az 1876: XLVI. t.-ez. alapján felvett kölcsön kamata 1.700,000 írttal, a keleti vasút megvétele czéljából kibocsátott államkötvények kamatai 500,000 írttal. Tehát az államadósságok 15 millióval emelkedtek ós itt e czimen a kiadások még folytonosan fognak emelkedni. Hogy többet ne emliteek, a 153 milliós kölcsön conventiója folytán legalább is 3 millióval fog emelkedni a többlet, s nem szabad, megfeledkeznünk azon állaimadósság kamatairól sem, melyek az évenként ismétlődő "deficitek fedezésére szükségesek lesznek. Emelkedtek a kiadások a nyugdijaknál, a melyek 1874-bea 3.300,000 frtot tettek ki, beleszámítva az akkor a pénzügyi tárczánál elszámolt nyugdijakat is, és melyek ma '/

2 millió írttal többet tesznek. A helyzet tehát az, hogy a belkormányzati, nagy részben productiv és az állami élet czéljaira tett kiadásoknál, részben kevesebbet, részben csak annyit költünk ma, mint költöttünk 1874-ben; ellenben többet költünk nagyrészben állandó fix terhet képező kiadásokra és nem productiv kiadásokra: a közös ügyi kiadásokra, államadósságokra, nyugdijakra, agióra, horvát-szlavón beligazgatási átalányra. Ha mindezeket t. ház figyelembe vesszük, akkor azt Hiszem könnyű megadni a feleletet az általam feltett első kérdésre, hogy államháztartási viszonyaink ugy, mint azok az 1878. évi költségvetésben visszatükröződnek: valóságos és érdemleges közgazdasági javulást nem tüntetnek fel s hogy a hozott áldozatok nagysága nem áll arányban a constatálható eredménynyel. (Helyeslés balfelöl.) Nem akarom vizsgálni ezen eredménynek okait. Jól tudom, hogy azoknak okai részben a multak hibáiban és tévedéseiben is rejlenek, de a jelenlegi kormány felelősségének kisebb-nagyobb mértéke meg nem másítja, meg nem változtatja a helyzetet, a mely a maga követeléseivel előttünk áll és a melylyel nekünk a kormánynak ép ugy, mint a képviselőháznak számolni kell. (Helyeslés a bal felöl.) Áttérek most t. ház a második kérdésre, ha lehet-e évek hosszú során át tovább haladni, ezen az utón el lehet-e érni a czélt, az államháztartás rendezését a jelenlegi t. kormány által követett közgazdasági és pénzügyi politika utján és nem kell-e attól tartani, hogy ezen irány mellett, csakis ezen egyoldalú intézkedések foganatosítása mellett, az ország gazdasági erői kimerülnek ? Midőn e kérdésre felelni akarok, mindenekelőtt azon kérdéssel kell foglalkoznom, melyet már az 1877. költségvetés tárgyalása alkalmával megérintettem. Már akkor kiemeltem azt, hogy tekintve kiadásaink azon csoportját, melyet az üzleti és beszedési költségek a fix kiadások közé számitható kiadásai képeznek, mint az udvartartás, az államadósság, a vasúti subventió, közösügyi kiadások, a nyugdijak, horvát-szlavón s határörvidéki beligaz-