Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-373

248 373. országos ülés márezius 30. 1878. stádiumára vonatkozólag. És ha röviden felszólalok, annak egyik oka az, mert e pillanatot olyan fontosnak tartom a külügyi politikára nézve, hogy e tekintetben sem kormányunknak megengedhetőnek nern vélem azt, hogy ad libitum nyilatkozzék, s tegyen valamit, vagy ne tegyen; sem a képviselőház érdekében állónak nem tartom azt, hogy ily momentumokban a magyar képviselőház csak hallgatása által képviselje a nemzetet. (Igazi Ugy van] balfelől). Mindenki tudja, hogy én ugy a magyar kormánynak, mint az általam igen tisztelt külügyérnek külügyi politikájával a múltra nézve nem értek egyet; mindenki tudja, hogy Törökország az előttünk fekvő kérvényben is hangsúlyozott integritását óhajtom ; mindenki tudja, hogy a kormány politikája oda vitte a dolgokat, hogy a nemzet ezen óhajtása megsemmisült. Minek folytán én nem erezhetek bizalmat sem a kormány mostani magatartása iránt, sem nem tekinthetek bizalommal a kormány követendő politikájára nézve. De igen is kötelességemnek tartom, hogy felvilágosítást kérjek ; mert nem hiszem, hogy felvilágosítás, megnyugtatás nélkül belenyugodhatnánk azokba, mik körülöttünk történnek. Felszólalásomnak t. ház, két indoka van; az első az, hogy épen most jár Bécsben Oroszországküldöttje, Ignatieff, valószínűleg olyan ajánlatokkal, hogy épen azon politikát juttassa érvényre, a mely ellen Szepesvármegye kérvénye protestál. Nem tudom, mit kínál Ignatieff, de azt hiszem kétséget nem szenved, hogy missiója Oroszország suprematiájának erősbitése keleten, s ezen czélra Ausztria-Magyarország szövetségének vagy részvétének megnyerése. Ezen részesség ellen protestál Magyarország egyik szláv és német ajkú megyéje. Én nem tartom helyesnek, hogy Magyarország képviselőtestülete ne fejezze ki, hogy osztozik azon nézetben, melyet a kérvényező vármegye nyíltan kifejez. (Helyeslés a bal és a szélső jobboldalon.) ós nem tartom helyén lévőnek, hogy Magyarország képviselőházában ne emelkedjék ilyenkor hang, mely kifejezést ad azon óhajtásnak, hogy Magyarország képviselőtestülete nem helyeselhet semmiféle olyan külpolitikát, mely Magyarországot, a monarchiát az orosz politika járszalagára köti (Elénk helyeslés balfelöl). Van egy másik momentum, mely párhuzamosan merült föl a Bécsben történő dolgokkal a külügyi politika terén: Angliának actióba lépése. Ép oly kevéssé vagyunk tájékozva a kormány által az egyikre, mint a másikra nézve. De a Bécsben történő dolgok, a melyekről semmit sem tudunk. és nem tudom, hogy a t. kormánynak van-e egyáltalában arról több tudomása, mint nekünk, (Derültség.) aggasztanak bennünket azon tekintetben, hogy mi ismét cl fogjuk mulasztani az alkalmat, hogy Angliával, a mely keleten a mi érdekeinknek természetes védője, kezet fogva ellenálljunk azon politikának, mely Oroszország terjeszkedését involválja, és mely ellen épen az említett kérvény is tiltakozik. Én tehát ez alkalommal felszólalok nemcsak azért, hogy ezen érzületnek kifejezést adjak, hanem azért is, hogy felhívjam a kormányt, miszerint Bécsben Magyarországnak ugy az orosz szövetség iránti nézetét, valamint az angol szövetségre való készségét, melyet mi magyarok akarunk, — s mely tekintetben az érzelmek, gondolom, pártkülönbség nélkül megegyeznek, — nyilvánítani és e politikát kötelessége szerint érvényesíteni iparkodjék és erről a t háznak, mely néma szemlélője a világ eseményeknek nem lehet, adjon felvilágosítást. (Helyeslés balról.) Ezen kérésemet akartam ez alkalommal előadni, és örömemet,kívántam kifejezni Szepes megye kérvénye fölött. (Élénk helyeslés balról). Madarász József: T. ház! Én igen örülök hogy t. képviselőtársam most előttem felszólalt, mert alkalmat nyújtott nekem rövid érzelmeim tolmácsolására és arra is, hogy azon észrevételt tegyem, hogy Simonyi Ernő képviselőtársam, meggyőződésem szerint, éppen csakis azért szólalt fel ma, hogy Szepes megye feliratára nézve a képviselőházban az ország képviselő testülete rokonérzelmeinek kifejezést adjon ; másodszor, hogy most nem kíván e fontos tárgyban határozatot, csak kinyilatkoztatja, miszerint Szepesmegyének e kérése, a mi meggyőződésünk szerint hazánk nevezetes nagy többségének nézete szerint általában hazánk állami fenmaradásának és hozzá tehetem, nemzetiségi érdekeinek is megfeleld és remélem, azt a képviselőházben sonkisem fogja tagadásba venni. Ennek eleget tevén Simonyi Ernő t. képviselőtársam felszólalásával, hogy most nem kíván a keleti kérdés vitatásába bocsátkozni, azt jelezte, amit b. Kaas Ivor képviselőtársunk, hogy nem csak a kormánytól várja meg a képviselőház, vagy is az ország mielőbb a nyilatkozatot, hogy mondja meg: egyszer valahára: vajon az orosz szövetség kötelékébe engedi-e vetni Magyarországot; vagy pedig az ország állami érdekei szerint mondja meg : való-e az, a mit a lapokból tudunk, hogy Angolország el van határozva a keleten Angolország érdekeit nem csak, de az európai szabadságot ha kell fegyveres erővel is megvédeni; — azt kérdjük, hogy valók-e ezek és ha valók, akkor kell igenis, hogy ma már a képviselőház jelentse ki legalább is néhányunk részéről, — a kik ellenkező véleményben lesznek, mondják meg nézeteiket, — hogy igenis, tegye bár meg az orosz szövetségi lépéseket a bécsi kormány, vagy járuljon ahhoz a magyar kormány is, és hallgassa el azt vagy szavaztassa meg a képviselőházban: a mi meggyőződésünk az, hogy ha egyszer Angolország az