Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-373

238 373. országos Ülés márezlus 30. 1878. bizottságok az iránt tanácskozzanak, milyen arányban és minő modalitások mellett kész Magyarország a 80 millió adósság bizonyos részének elvállalására. Mi pedig itt a bizottság többségének határozati javaslata szerint egyenesen egy ezzel ellenkező utasítást adnánk: azt ugyanis, hogy sem eompensatióképen nem szabad e kérdést tekinteni, sem egyátalán nem szabad az ország jogainak a határozati javaslat elfogadása által praejudicálni; hanem, hogy a quóta-bizottság igyekezzék capacitálni a túlsó fél bizottságát arról, hogy Magyarország joga miben áll. Ámde t. ház én azt hiszem, hogy nem a háznak valamely bizottsága illetékes arra, hogy a törvényben rég megállapított, az ország által 10 éven át vallott jogot világosabban kiderítse [Élénk helyeslés a balon.) Ezen jogot kötelessége volt kitüntetnie a kormánynak magának — és az állíttatik, hogy e kötelességének megfelelt. De itt ismét azon insolubilis problémák egyike előtt állunk, melyekkel annyira telve van a kiegyezési eljárás egész folyama. A ministerium azt állítja, hogy itt nem forog tenn vitás kérdés, hogy az ő lelkében a kérdés jogi oldalát nézve kétely nem létezik, hogy az ország jogairól nem akar lemondani senki ; másrészről pedig azt mondja, hogy a kiegyezési tárgyalások menetén e kérdés elől kitérni nem lehet Vajon kérdés-e tehát ez, vagy nem? Vajon oly ügy, mely fölött még tanácskozni kell, vagy a mely fölött a tárgyalás már előzetesen ki van zárva? A ministerium minő irányban akarja az elintézést? A tulfélre való merő capacitatió utján vagy transactió utján? kiegyezéshez tartozik-e ezen ügy vagy nem? A kérdésnek még ezen egy mozzanata sem áll előttünk tisztán és a nélkül, hogy a mai discussió határán tul a kérdés érdemébe kívánják hatolni, még sem mulaszthatom el azon megjegyzést, hogy végre valahára elérkezett annak ideje, a mikor tudnunk és látnunk kellene, hogy a ministerium a kiegyezést; egészében és nagyjában miként contemplálja. {Élénk helyeslés a baloldalon.) A kiegyezés néhány egyes részeire nézve kijelentette ugyan a kormány, hogy idáig elmegyek, tovább nem; ebben engedek, abban nem ; de hogy azt egészben és nagyjábban miként tekinti, hogyan mérlegeli az előnyöket és hátrányokat, hogy mit tekint compensatiónak, mit nem tekint compensálandónak, vagy eompensatióképen fel nem áldozható jognak: ez iránt a mai napig nem nyilatkozott és az első naptól kezdve, a mikor a kiegyezés a ház elé terjesztetett, a mai napig e tekintetben soha nem nyújtott egy általános képet a helyzetről, de még csak saját intentiójáról sem. (Helyeslés a balon.) A múlt hetekben sokszor hallottuk azt a phrasist, hogy nem tanácsos symbolice keresztet csinálni, azaz, bizonyos dolgokról szólni, a nélkül, hogy tárgyalásukba bocsátkozhatnánk; mert, a hol az emberek keresztet látnak: ott rendesen halottat szoktak keresni. Kétségtelen az, hogy a kiegyezés kérdéséiben elég keresztet láttunk s ily körülmények közt jogosult azon kíváncsiságunk, hol vannak a kiegyezés eddig folyt tárgyalásainak halottjai; mert, hogy jogaink és érdekeink közt vannak olyanok, melyek a kormány részéről már előre feláldozvák, melyekre nézve a kormány tisztában van magával, hogy azokat mint compensatiót elejti: ez iránt maga a kormány sem hagyott fen semmi kétséget. Lássuk tehát, melyek azok, tudjuk meg, mit | akar a kormány azon javaslatokból, melyeket előterjesztett „Kanonen-Futter"nek tekinteni, és mi az, a mi mellett megmarad ! (Helyeslés a baloldalon.) A mai napig ez épenséggel nincs kiderítve, a kormánynak ez iránti intentióival közülünk senki sincs tisztában. (Élénk helyeslés a balon) És e tekintetben valóban nem érdek nélkül való paralellát vonni a kormány eljárása között ez ügyben és ugyan e kormány eljárása között egy más oly kérdésben, mely néhány hét előtt forgott fenn. (Halljuk]) A vámügyi tárgyalások alkalmával a kormány bizonyos egyes tételekre nézve kijelentette, hogy azokat az országra nézve kedvezőknek nem mondhatja. A gyapjúszövetekre nézve, a protectió-vámokra nézve a kormány sem mondotta, hogy azokat önmagukért, hogy azokat azért mert Magyarországra nézve előnyösek, fogadja el, hanem hogy kénytelen azokat elfogadni, mint eompensatiókat. Mégis mi történik? az, a mi compensatió volt reánk nézve: a finanezvámok, a birodalmi tanács tárgyalásai közben elhullott; és majdnem bizonyossá vált, hogy a végleges kiegyezésnek a finanezvámok eredeti magasságukban nem fogják tárgyát képezni. Es mégis mi történt ? átengedte-e a kormány a képviselőház kezdeményének a sérelmes iparvámok leszállítását? Nem. A kezdeményezést fentartotta magának erre esetleg a főrendiházban, azért, mert ez esetleg népszerű rendszabály lesz, nem engedte át azért, mert esetleg azt fogja mondhatni, hogy a másik fél el nem fogadván a compensatiót: én kormány megvédem ezzel az ország jogait, és saját kezdeményemből leszállítom az iparvámokat, teszem ezt pedig még azután is, miután a képviselőház azokat már megszavazta. De midőn egy népszerűtlen rendszabályról van szó, bankügyi adósság elvállalásáról vagy el nem vállalásáról: a kormány nem kezdeményez, a felelősség elől kitér; hadd kezdeményezzen a képviselőház: ott nincs mit nyerni az ország köz-