Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-372
228 372 országos Ülés márczius29. 1878. kalmával képviselő választás czéljából tartatni szoktak (Igazi Ugy vaui bal/elöl.) Különben én csak constatálni akartam, hogy a ministerelnök ur rendeletének szövege és azon értelmezés közt, melyet ma annak méltóztatott adni, határozott ellentót van. (Igazi a baloldalon.) Én tudomásul veszem, hogy a t. ministerelnök ur rendeletének ezen passusát egészen másként magyarázta, mint a mely magyarázatot annak szavai nyújtanak ; de ugyanakkor arra kérem a t. ministerelnök urat, ne méltóztassék megelégedni ezen az országgyűlés elé tett egyszerű nyilatkozatával, hanem méltóztassék, ha már ezen rendeletet rögtön visszavonni nem hajlandó : legalább egy pótrendelettel felvilágosítani a végrehajtásra a közegeket, mert könnyen megtörténhetik, hogy ma tett nyilatkozata ellenére, a politikai közegek által országszerte megakadályoztatik a képviselők szabad érintkezése választóival. (Helyeslés a bal és szélső jobbfelöl). Áttérve már most a ministerelnök ur által a rendelet indokolásául felhozott egyéb érvekre, mindenekelőtt megemlitendőnek tartom, hogy a ministerelnök ur egyáltalában nem indokolta azt, hogy mi által érezte magát jogosítva az országgyűlés együttlétének ideje alatt a nemzetnek egyfontos jogáról, mely az ő beismerése szerint is 1867. óta háboritlanul gyakoroltatott, rendelet utján intézkedni ? Maga a t. ministerelnök ur csak imént mondott szavaival is megerősítette, hogy oly jog, mely törvény által nem szabályoztatik ugyan, de mely a nemzet gyakorlata által szentesítve van : nem képezheti a kormány rendeleteinek és intézkedéseinek tárgyát, kivéve, midőn azon rendelet az ország helyzete, a közbiztonság által elkerülhetetlenül indokolva van, és a törvényhozás közreműködése távolléte miatt ki nem eszközölhető. De akkor, mikor az országgyűlés együtt van, a nemzet által tényleg gyakorolt jogok fölött intézkedni csak a törvényhozásnak van joga, az ezzel ellenkező felfogás arra vezet, hogy rendeletek által a törvényhozásnak működése egészen fölöslegessé tétessék. Akkor, midőn a ministerelnök ur rendeletét kibocsátotta, az országgyűlés együtt volt, az országban átalános nyugalom uralkodott: hozhatott-e fel csak egyetlen esetet is arra, hogy az országszerte uralkodó nyugtalanság vagy rendetlenségek egy ilyen jogcsonkitó rendelet meghozását, ha nem is szükséges, de legalább plausibilissé tette. A ministerelnök ur nem hivatkozhatik ily érvekre, mert azok nem léteztek és igy tulajdonképen csak egy indok az, amely őt arra birta, hogy ezen rendeletet kibocsássa: hogy ő Magyarország közhangulatától félt és tartott attól, hogy Magyarországban a tartandó népgyűlések nagyon gyakoriak lesznek, és azon űr, amely a kormány által a keleti kérdésben és a kiegyezésben folytatott politika és a nemzet közérzülete közt létezik, egész nagyságában ki fog tűnni. (Élénk helyeslés a bal és szélső jobbfelöl.) A rendelet azon pontjának indokolására, melyben az foglaltatik, hogy a népgyűlés megtarthatását 6—10 tekintélyes helybeli egyénnek keli kérni, a kiknek megbízhatóságáról az engedélyező hatóság meg van győződve, egyebek között azt hozza fel: „hogy ha a népgyűlés megtartását a közérzület követeli, akkor lehetetlen, hogy ne akadjon 6—10 olyan egyén, aki az engedélyezést kérelmezze. " A t. ministerelnök ur félre méltóztatott érteni azon aggodalmamat, melyet interpellatiómban a rendelet ezen pontja ellen felemiitettem. Nem az képezte a kifogás tárgyát, hogy a népgyűlés öszszehivását 6 — 10 egyénnek kell kérni, akik helybeli illetékc-ségüek ós a politikai jogok gyakorlatában vannak, hanem főleg a rendelet azon intézkedése, hogy ezek megbízhatóságának megítélése kizárólag a politikai hatóság önkényére van bizva. (Helyeslések.) A rendelet ezen intézkedésére nézve azt hozza fel a ministerelnök ur, hogy hiszen ezen közegek választott közegei a hatóságnak, kivévén a budapesti rendőrséget es igy a megbízhatóság megítélése választott közegek által gyakoroltatik. Engedelmet kérek, ha nem akarunk játszani a szavakkal, akkor ott, a hol a rendelet ellenőrzése a főispánokra bízatott, ott a hol a minister kötelességévé teszi a politikai hatóságnak az egyes népgyüléseket és a szónokok neveit táviratilag bejelenteni: ott tulajdonképen nem is a helybeli, politikai hatóságok, hanem a t. ministerelnök ur kezében van a népgyűlések engedélyezése. (Igazi) Ha nem ez volna a czél, akkor a távirati tudósítás, amely a politikai hatóságnak kötelességévé tétetik, egészen felesleges volna; mi más a távirati tudósításnak czélja, mint az, hogy a ministerelnök urnák módjában álljon a népgyüléseknek helyet adni vagy azokat betiltani? Különben akár választottak a közegek, akár kinevezettek, a melyektől a népgyűlések engedélyezésének kérdése függ: ón semmi körülmények között nem találom helyesnek azt, hogy a nemzet egy fontos politikai joga, akár választott, akár kinevezett tisztviselők önkényétől függjön. (Helyeslés a bal és szélső jobbfelöl.) A mi a rendeletnek legképtelenebb intézkedését illeti, a melyről azt álíitottam, hogy a jogérzettel határozottan ellenkezik, hogy t. i. a népgyűlést összehívó férfiak tartoznak mindazon cselekményekért, kártételekért, melyek akár a népgyűlés alkalmával, — akár, — mint a rendelet kifejezi, — annak következtében a népgyűlés által utólagosan elkövettetik : erre nézve a ministerelnök ur némileg módosítja a rendeletet és azt állítja, hogy ez természetesen nem vonatkoznánk azon
