Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-371
196 371. országos ülés wiirczlus 2?. 1878. Simonyi Ernő: T. ház! En saját tapasztalásomból is elismerem azt, hogy alig van Európában nemzet, mely versenyezhetne a káromkodásban a magyarral. Hanem én sem tulajdonítom ezt a magyar nemzet jellemének, természetének, mint az előttem szólott t. képviselő ur, s azt mondom, hogy erre a magyart csakugyan az ő körülményei vezették. Azt mondja az előttem szólott t. képviselő ur, hogy ezer ötszáz és nem tudom hányadikban, az van mondva, hogy az csak néhány esztendő óta, harapódzott el. Én is azt találom, hogy abba a korba esik ennek eredete, mert azóta volt oka a magyarnak mindig valakit szidni, (Derültség.) és ebben az elkeseredésben mindig tovább menve, oly perfectióra hozta a káromkodást, mint azt semmi más nemzet nem tette. En tehát azon viszonyoknak, melyek közt éltünk, melyek közt alkotmányos életünk fejlődött, tulajdonítván a káromkodást: nem tartom azt büntethető cselekménynek ma százados gyakorlat után, hanem rósz szokásnak. Annál fogva az előttem szólott t. képviselő ur módosítását nem pártolhatom. A mi az igazságügyi bizottság javaslatát illeti, arra nézve a t. előadó ur beismeri és egész beszéde folyamán azt mondta, hogy a káromlás is büntetendő akkor, ha közbotrányt okoz. Azt mondta Irányi t. barátom is, hogy ha valaki nyilvánosan követi el az istenkáromlást. Mert hogyha magán helyen követi el, én ugyan nem tartom soha dicséretes dolognak, de nem tartom olyannak, melyről az állam, vagy végrehajtó közegei tudomást kell, hogy vegyenek. Ami pedig azt illeti, hogy nyilvános botrányt elkövető cselekmény büntetendő ne legyen, azt Irányi képviselő ur sem kívánja, ő is megengedi, hogy az büntetendő; csak azt mondja, hogy nem a büntettek és vétségek, hanem a kihágások sorába tartozik. Ebben megerősít az előadó ur azon nézete, melyet az általa javaslatba hozott szövegezésben különösen kiemeltetni kivan, hogy itt nem az Istenen elkövetett sértés boszultatik meg, hanem csak a közerkölcsiségen, a hivők érzelmein elkövetett sértés. Méltóztassék megengedni, az a sérelem, mely rajtam az által történik, hogy valamely lény, kit én tisztelendőnek tartok, becsméreltetik előttem: már csak még is sokkal kisebb mértékű, mint ha egyenes sértéskövettetik el valakin. Annál fogva azt nem bűntettnek, vétségnek, hanem legfölebb kihágásnak qualifícálom. Én is azon nézetben vagyok, hogy ez iránt rendelkezni kell, de sokkal helyesebb volna ezt a kihágásokról szóló codexbe bele venni; ennél fogva elfogadom Irányi képviselő ur módosítását. Elnök: T. ház! Mindenek előtt bátor vagyok a t. házat arra figyelmeztetni, hogy a régi 189. §-ra nézve a főrendiháznak két módosítása van. Egyik módosítás az, mely most tárgyaltatott s én azt hiszem, hogy ne zavarjuk össze a tárgyakat Először ez iránt méltóztassék a t. háznak határozni, azután fog előterjesztetni a főrendiháznak ugyanazon §-ra vonatkozó második módosítása, A főrendiház által tett módosítást az igazságügyi bizottság ezen szavakkal fogadta el: A ki a 171. §-ban meghatározott módon Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz stb. Ennek ellenében Pór Antal képviselő ur a következő módosítást adta be: Molnár Aladár jegyző (olvassa a módositványt.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 189. §-nak első bekezdésére nézve az igazságügyi bizottság által tett javaslatot elfogadni, (Igen! Nemi) Akik elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja, s igy Pór Antal képviselő ur módositványa és Irányi Dániel képviselő ur indítványa mellőzve van. Következik a főrendiház második módosítása a régi 189. §-ra nézve. Beőthy Algernon jegyző (olvassa az igazságügyi bizottság javaslatát.) „Ugyanezen §-ban, úgyszintén a 191. (régi 190.) §. és 192. (régi 191.) §§-ban előforduló kifejezés: „törvény által nem tiltott vallás" helyett a főrendiház a ministeri javaslattal megegyező következő szavakat: „az állam által elismert vallás" hozza javaslatba." A bizottság a lelkiismereti szabadság tekintetéből minden nem tiltott vallásnak gyakorlatát erőszakos támadások ellen oltalmazandónak tartván, a fentebb érintett, a ministeri javaslattól eltérő szövegezést hozta javaslatba, melyet a képviselőház elfogadott. Kétségtelenek azonban az államnak az egyházi ügyek körüli felségjogai, a jus circa sacra, mely azt minden területén létező vallástársulatok fölött megilleti ós melyről a teljes vallásszabadság elismerése mellett sem mondhatna le. Ezea szempontok kellő méltánylásával a különböző szövegezésekben nyilvánuló eltérő nézetek közvetítésére legalkalmasabbnak véli a bizottság azon kifejezést, melyet a vallásháboritás meghatározásánál a szent korona birodalmának nagy részében most is érvénynyel biró ausztriai büntetőtörvény 122. §-a használ: „az államban fenálló vallás". E kifejezés nem alterálja, nem változtatja meg a közjognak az államnak fennebb jelzett jogaiból folyó azon sarkelvét, hogy az törvényei által megszabja a vallástársulatok jogszerű fennállásának feltételeit, megállapítja a korlátokat, melyek között.
