Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-368
368. országos ütés inárezius rl 1878. 173 engem egy külföldi barátom, ide vezettem őt a házba, átfutotta a ház tekintélyeinek sorát, sőt az excellentiás urakat is, és épen a e t. pénzügyminister úrral szemben azt mondta nekem azon barátom, hogy a pénzügyminister mindig mosolyog, mindig fénylik, ha ő az ország pénzügyi helyzetét tükrözi vissza, akkor Magyarország t nagyon szerencsés pénzügyi állapotban lehet. Én, a ki ismerem a minister ur fényes terveit, és az ország szomorú pénzügyi állapotát: csak gúnynak vehettem a barátom ezen ártatlan megjegyzését, és feleltem neki: Igenis, a t. pénzügyminister ur mindig mosolyog; de talán csakis azon örül, hogy az ő vezetése daczára még mindig nem mentünk tönkre. De tekintsük komolyabban ezen nagyon komoly tárgyat. Miért nem viseltethetem bizalommal a t. pénzügyminister ur irányában? Van két nagyon kitűnő erénye, tulajdonsága: az egyik a fiscalismus, a másik az optimismus. A pénzügyminister ur rendesen csak fiskális szempontból indul ki, nem törődik azzal: vajon a polgár képes-e viselni azon terheket, melyeket reá rónak. Figyelmen kivül hagyja az adó erkölcsi alapját, azt t. i. hogy az adó a nép fejlődésének előinozditására íördittassók. Ha összehasonlitjuk azon tételeket, melyek az állampolgárok fejlődésének czéljára fordíttatnak, a többi tételekkel, amazok oly csekélyek, hogy én részemről nem tudom, hogyan lehet annyi áldozatot követelni ily csekély viszonzással szemben. Ez a fiskális álláspontja a pénzügyminister urnák. De van optimismusa is, s ez kiderül, ha különösen az állam-költségvetési tervezetet szembe állítjuk azon eredményekkel, melyeket a zárszámadások tüntetnek fel. Vegyük különösen a pénzügyminister úrra nézve kissé fatális 1876. évet. A budget-törvényben a hiány 87 2 millióval volt előirányozva, pontosan 8.?>74,000 írttal. A tényleges eredmény volt 31.000,000. Ezzel szemben arra hivatkozik a pénzügyminister ur, hogy a budget-törvóny létrejövetele után uj kiadások szavaztattak meg s ezen kiadásoknál fogva jött létre azon hiány, ós pedig mint a pénzügyminister ur muitkor mondta, 16 1 /* millió. Megengedem, de 167 2 , és 30 1 /* -millió közt még mindig van egy kis különbség. De itt is talál kibúvót a pénzügyminister ur, mondván, hogy egyrészről az 1876. évi budgetfedezeti részét kénytelen volt alapitani az 1875. évi fedezeti részre. Most kérdem t. ház, miért fektette az 1875. évi budget-fedezeti részére az 1876. évre tervezett budgetet, mikor az 1875. évi eredményt még nem ismerte, mert ő monda, hogy nem ismerte. Kérem, szabad-e egy eddig nem ismert alapra fektetni az államháztartás eredményeit ? A pénzügyminister ur azt fogja mondani: igenis, kénytelen voltam arra fektetni; mert akkor, mikor a budgetet terveztem, nem ismertem az alapokat. Tetszik tudni, mikor jött létre az 1876-iki budget? Azon időben, mikor a pénzügyminister urnák már volt alkalma és ezért kötelessége és az 1875-iki budget-fedezeti részének valóságát és megbízhatóságát tudni. Hozzájárul az is, hogy a pénzügyminister ur az 1875-iki budgettel nem mint valamely idegennel bánhat, mert egyrészt ő maga terjesztette be a budgetet, másrészt pedig a 2—3 évvel előtti egész előző időre nézve azt kell a pénzügyminister urnák mondania : „quorum pars magna fui." 0, mint a pénzügyi bizottságnak örökös előadója azon helyzetben volt, vagy legalább azon helyzetben kellett lennie, hogy ismerje a budget alapját. Hogy mindennek daczára mégis azon alapra, melyet majd későbben maga illusoriusnak jelentett ki, fektette az 1876. évi budgetet: az előttem megfejthetetlen. Másrészről kimutatni igyekezett a pénzügyminister ur, hogy nem szabad figyelmen kivül hagyni azon körülményt, hogy az uj adótörvények s az adóbehajtási törvény csakis az 1876. év második felében léptek életbe, Megengedem, de ez még mindig nem indokolja azon nagy különbözetet, mely lö és 34 millió közt van. De vegyük az 1877-ki évet. Ekkor már életbe voltak léptetve ezen uj adótörvények s az uj adóbehajtási törvény alapján könyörületlenül hajtattak már be az ország minden részében az adók. És mi volt az eredmény ? Az, hogy mégis 22 és fél millió frtnyi deficittel álltunk szemben, De méltóztassanak visszaemlékezni, minő terveket csinált 1875-ben a pénzügyminister, mit igért volt akkor nekünk? Azt ígérte, hogy ha az ő terveit követjük: 1877-ben a deficit semmi esetre sem lesz nagyobb mint 8 millió. Pedig tudjak a pénzügyi bizottság előterjesztéseiből, hogy mégis legalább 22 millió lesz. Azt állította akkor a pénzügyminister ur eziránt, hogy „ha ezen az utón megyünk, ha a ház az én javaslataimat elfogadja s nekem a javaslatok megszavazása által ezen előnyöket értékesithetőkké teszi: 1877-ben a hiány kisebb lesz 8 milliónál" — pedig 22 és fél millió volt. Ugyan kérdem, megbizható-e, bizalmast gerjesztő-e az ilyen pénzügyministeri tervezgetés? Előttem nem. De t. ház, átmegyek a ministerelnök úrra. Az ő legbecsesebb működése a kiegyezési alkudozásokra esik. És mit tett a ministerelnök ur ? Először itt az országban szenvedélyeket, vágyakat, reményeket, követeléseket ébresztett, azokat túlcsigázta, akkor felment Bécsbe s ott az ottani köröket az ő ismert komor hatalmaskodó modora által brusqueirozta, sértette, s mikor aztán az alkudozások folyamában kitartó erélyre, férfias magatartásra volt szükség, akkor hősiesen meg-
