Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-364
146 364. országos ttlés raározius 2. 187S. fogok válaszolni. (Halljuk! Olvassa az interpellátiókat.) Az egyik igy szó!: „A keleti vasút igazgatósága egyesittetni szándékoltatván a magyar államvasút igazgatóságával, kérdem a minister úrtól: 1-ször. Van-e tudomása a felől, hogy a keleti vasút főbb hivatalnokai nagyrészben magyarul nem tudó idegenekből állottak, a kik azután alattas volt közegeiket is csekély számú magyarok alkalmazása mellett leginkább cseh és német véreikből neveztették ki. Jelesen tudja-e a minister ur részletesen is e következőket, hogy: a) Bratau a brassói vonat továbbítási főnök; b) Spietsa főnök Nagy-Szebenben, ugy c) Czukker a kereskedelem inspectora alig tudnak valamit magyarul, továbbá d) Kompach a forgalmi osztály inspectora; e) Hegenbartli a viszkereseti ügyosztály inspectora ; f) Eauscher az ellenőrzés inspectora, semmitsem tudnak magyarul, úgyszintén: g) Zwincz a mozgósítás vezetője; h) Bahus a kolozsvári műhely ós vasút továbbítási inspector; i) Schreiter, Bahus urnák e helyt pártfogolt] a és k) Eisner, a brassói pálya-felügyelőség inspectora nem értenek magyarul. Hajlandó-e a minister ur, ha ezek iránt tudomása nem volna, szigorú, igazságos vizsgálat utján tudomást szerezni? 2-szor. Miután az alkalmazott magyar vasuíi hivatalnokok a miatt aggódnak, hogy a hivatalok apasztásánál, a magasb rangú idegen főnökök befolyása következtében a cseh és német hivatalnokok alkalmazása által a magyarok valószínűleg ki fognának szoríttatni, a minister ur figyelmének e részbeni előleges felhívása nélkül; ez indokból is kérdem a minister urat, hogy: A hivatalnokok netaláni elbocsátásánál szándékozik-e a szakképzett ós alkalmas magyar és idegen hivatalnokok közül a magyarokat alkalmazni és az idegeneket bocsátani el. — Végre: 3-szor. Hajlandó-e a minister ur az egyesítést felhasználni arra, hogy e vasúttól minden magyarul teljesen nem tudó hivatalnokok elbocsáttatván, minden hivatalra szakképzett magyar honfiak alkalmaztassanak; tehát eszközölni azt, hogy e vasút ne csak névleg és színleg, de lényegben és valósággal is Magyarország érdekében, a magyar nemzet szelleme és érzelmei szerint igazgattassák és vezettessék?" Ezzel kapcsolatban egy második interpellátiót intézett hozzám a t. képviselő ur a múlt hó 30-án, a mely igy szól (olvassa) : „Folyó hó 23-án tett kérdéseimmel összefüggőleg kérdem még a következőket: 1-ször. Hajlandó-e a minister ur hivatalosan tudomást szerezni a felől: való-e az, hogy a kolozsvári fő anyagszertári főnök, bizonyos Goldstein, csalással vádoltatván, másfél év óta bűnügyi vizsgálat alatt van: mégis folytonosan húzza féléven kint 1000 forint fizetését, — és helyette nem az ott volt alkalmas magyar hivatalnok, de a brassói segéd-anyagvezető bizonyos GriesztI, ki sem nem tudván, sem nem értvén magyarul, a kellő bevásárlások, valamint a jegyzőkönyvek felvevésénél helyette is alantas állású magyar hivatalnokoknak kell működni? 2-szor. Hajlandó-e a minister ur szigorú vizsgálat által tudomást szerezni a felől, (már csak a keleti vasút volt igazgatója érdemeinek kellő méltányolhatása tekintetéből is) melyek még e vasútnál felhozottakon kivül azon főbb hivatalok, a melyekre magyarul vagy keveset, vagy semmit sem tudó egyének alkalmaztattak; mi volt előbbi foglalkozásuk és minő szakképzettségük volt a főbb hivatalokba alkalmazottaknak ? — a volt igazgatót is beleértve. És hajlandó-e a minister ur a netán elbocsátandók és azoknak miként leendő kielégítése iránt felvilágosítást adni ? és végre: 3-szor. Miután a keleti vasútnál a miatt, hogy Kolozsvárt ós Brassóban is külön voltak forgalmi irodák ós külön továbbítási hivatalok, s e hivataloknak egyesítése által nevezetes megtakarítás, eszközölhető: — hajlandó-e a minister ur megvizsgálni, hogy ezek egyesítése a forgalom hátránya nélkül eszközölhető ; s ez esetben a két igen költséges hivatalokat egyesitvén, azok helyett Kolozsváron állítson fel forgalmi üzletvezetőséget?" T. ház! Méltóztatnak mindnyájan tudni, hogy már ez óv folytán a volt keleti vasút, mint olyan megszüntettetett ós lett belőle a magyar állampályák keleti vonala, vagyis, hogy a keleti vasút beolvasztatott a magyar állampályák kezelésébe. Ezen beolvasztás, mint a t. képviselő ur is igen helyesen megjegyzi, bizonyos hivatalok megszüntetésével járt, ós ezen alkalmat én felhasználtam arra, — és ez már az interpellatió beadása előtt vétetett foganatba, — hogy a keleti vasútnál volt olyan hivatalnokokat, kik különösen a magyar nyelvben nem jártasak, hivataluktól felmentsem, a mint hogy azok közül, a kiket a t. képviselő ur felsorolt, csak négy maradt meg jelenleg hivatalában, s később megmondom miért, s ezekenkivül még 16 más olyan hivatalnokot bocsátottam el, a ki a magyar nyelvet nem érti. Azt hiszem a t. ház fölment az alul, hogy teljesítsem a t. képviselő urnák azon kivánatát, hogy én ezen egyéneket illetőleg mondjam meg véleményemet tehetségeik, előéletük, stb. iránt, a mennyiben nem volna méltányos, hogy épen azok, akik hivataluktól különben is elmozdittattak: még útra
