Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.
Ülésnapok - 1875-362
862. országos Ülés február 28. 1878. 12S sem ütközik az uri jogokba. A kis őrlés nem ütközik, a nagy őrlés nem ütközik, csak a közép őrlés ütközik uri jogokba; hogy ez absurdum: azt hiszem a t. igazágügyminister is át fogja látni. De talán azt mondhatja valaki, hogy az iparszabadság kivánja azt, hogy a gőzmalmok ne ütközzenek a királyi kisebb haszonvételekbe. De az ipart tekintve, mi különbég van, ha egy gépet gőz, vagy pedig vonómarha hoz mozgásba? Én azon meggyőződésben vagyok, hogy vagy a gőzmalom is beleütközik a királyi kisebb haszonvételekbe, vagy a szárazmalom sem. És most még csak egy megjegyzésem van, és ezt, miután a ministerelnök ur kiment, méltóztassék vele közölni Tisza Kálmán ministerelnök: Itt vagyok! Ragályi Nándor: Engedelmet kérek, nem láttam. Igen rövid ezen megjegyzésem, csak két részből áll Az egyik az, hogy az, hogy reményeket költenek önök, és ezt 1867-től fogva tette minden kormány, de azon reményeket nem realizálták, ez legalább nem egy államférfiuhoz való ildomos tett. A második pedig, — de bocsánatot kérek, ez nem jut eszembe, pedig jó lett volna, — jegyzeteket pedig nem szoktam tenni, és igy kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a minister urnák válaszát tudomásul veszem. (Derültség.) Elnök: Méltóztatik a t. ház az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni ? (Igen ! Nem !) Azok, a kik tudomásul veszik a választ, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A válasz tudomásul vétetik. Simonyi Ernő: T. ház! Már több napja, hogy a bécsi lapokban egy, mondhatnám rémhir közöltetett, meglehetősen részletezve ós állítólag igen jó forrásból, mely szerint Törökországban az előnyomuló orosz csapatok parancsnokai által több magyarországi ós osztrák illetőségű állampolgár kivégeztetett. Nem tudom igaz-e, nem igaz-e e hir; hanem szükségesnek tartom, s azt hiszem, nem vádolhat senki azzal, hogy kelleténél inkább siettem volna, sőt inkább azzal lehetne vádolni, hogy kelleténél tovább halasztottam a kérdést, midőn a honpolgárok védelmére a kormány figyelmét felhívom. Arra vagyok bátor felkérni a kormányt, mondja meg a háznak: van-e tudomása arról, hogy ily kivégzések történtek volna? Ha van, akkor arra kérem, méltóztassék megmondani a háznak: vajon tett-e a kormány, ós minő intézkedéseket az iránt, hogy az ily módon megsértett államjogot, és a honpolgárok személy és vagyonbiztonságát orvosolja ? hogy a honpolgárokon elkövetett merényletért elégtételt nyerjenek, nem ugyanezen honpolgárok, mert azoknak többé elégtételt adni nem lehet, hanem elégtételt nyerhet igenis az állam, elégtételt nyerhet a család, és biztosítást mindakettő, hogy jövőben könnyelműen hasonló visszaélések elkövettetni nem fognak. Azt hiszem, hogy mielőtt e tárgyban ítéletet lehetne mondani, mindenesetre be kell várnunk a kormány tudósítását, mert a méltányosság azt kivánja, hogy hallgattassák meg a másik fél is. S bármennyire valószínüknek látszanak a körülmények, melyeket a bécsi lapok előadtak; mégis mielőtt a másik fél meghallgattatott volna, Ítéletet mondani nem lehet. Van egy másik kérdésem, melyet a t. ministerelnök úrhoz kívánok intézni. Ezen kérdés vonatkozással van az általa a múlt napokban — e hó 19-én,— a hozzá intézett interpellátióra adott válaszra. 0 ugyauis azon válaszban azt mondja, hogy a béke alapfeltételei] ek némely megállapodásai az osztrák-magyar monarchia érdekeinek nem felelnek meg és kijelenti, hogy különösen azok nem felelnek meg, melyek a hatalmi viszonyok megváltoztatására vonatkoznak. Én azt hiszem, hogy most, midőn ezen keleti kérdés egész komolyságában nehezedik ránk, és midőn mint halljuk, — nem mondhatnám, hogy itt a képviselőházban ministereinktől, hanem inkább az újságkihordók utján, mert azoktól több hirt kapunk, — hogy a delegátiót szándékoznak összehívni, és hogy a delegátióban nevezetes összegre hitelt kivan a kormány kérni, hogy a szükséges hadi készületekre bírjon eszközökkel. Már midőn ily komolyan áll előttünk ezen kérdés, ugy hiszem, ideje volna, hogy a kormány ismertetne meg bennünket azzal, hogy miket tart hát oly érdekeknek, melyekkel Ausztria-Magyarország államérdekei meg nem férnek; mert eddigelé még soha nem precisirozta azon érdekeket, melyek megsértését az ország nyugton el nem nézne. Ha már azon lehetőség áll elő, hogy a nemzet felszólittatik a fegyverfogásra, azon áldozatok meghozatalára, melyeket egy háború megkíván; viszont megkívánja a nemzet legalább azt, hogy tudja meg: miért megy háborúba. Ez okból kívánom tudni, melyek azon érdekek, melyeket a kormány olyanoknak tekint, melyek azon megállapodások, melyek a kormány felfogása szerint a magyarosztrák monarchia érdekeibe ütköznek. Ezt én annálinkább tartom szükségesnek, mert megvallom, az utóbbi időben a külügyministernek eljárása reám nézve igen furcsa benyomást gyakorolt. Ö ugy játsza magát, mintha ő volna a megcsalatott, ő mindenesetre ugy játsza magát, mintha most közelebbről olyasvalami történt volna, miről neki élőbbről tudomása nem volt; mert eddigelé a ministerelnök ur minden kijelentésében arról biztosított bennünket, hogy a monarchia érdekei minden viszonyok közt meg fognak óvatni; most pedig azt mondja: hogy bizony történnek olyanok, a mik a magyar-osztrák monarchia érdekeivel meg nem férnek. Midőn t. i. azt mondja, 16*
