Képviselőházi napló, 1875. XVI. kötet • 1878 február 23–ápril 8.

Ülésnapok - 1875-361

361. országos lilás, február 27. ISIS. 97 mégis a szemérem és a méltányosság minden határait túlszárnyalja, {Ugy vanl balfelöl.) Nekünk épen azért, hogy ezen lételünket fenyegető abnormis helyzetből kimeneküljünk: kell a Lloydtól a subventiót határozottan megtagadnunk s oda törekednünk, miszerint Fiúméban egy nemzeti magyar gőzhajózást szervezzünk, hogy azáltal kiviteli kereskedelmünk természetes és a trieszti Lloyd állal ostromzárolt útjait felszabadítsuk. Nekünk olyan nemzeti hajókázás kell, mely a most Hamburgon, Brémán át jövő, hosszú vonalú idegen vasutakon hozzánk szállított s ez által megdrágított gyarmatárukat, — melyek szállításáért hazánk évente 2 millió forintot fizet, — egyenesen hozza Fiúméba, s onnan gabnánkat, lisztünket, sónkat, borunkat viszteherkint olcsón szállítsa nyugatra. A mi által nem csak kivitelünk természetes útjait nyitnók meg, nemcsak megteremtenők tengeri hajókázásunkat, hanem nemzetgazdászunk is roppant lendületet nyerne Ily hajózási vállalatra kész lennék a subventiót, még hazánk sanyarú helyzetében is, megszavazni, mert az száz-szorosan visszafizetné magát. Ellenvethetik ezzel szemben, hogy helyes, de hát? honnan vesszük az erre szükségelt pénzt ? Ha t. ház, mi azon 6—9 millió frtot, mit a lefolyt 10 év alatt a trieszti Lloydnak adtuk, tengerészetünk ápolására fordítottuk volna: ma 10—12 gőzösünk szelhetné 2 magyar tengerpart vizeit s közvetíthetné a legszükségesebb nyugoti egybeköttetéseinket; de ez már be van dobva a tenger mérhetlen fenekébe, vagy a mi még ennél is roszabb, felhasználva a mi megrontásunkra; hanem oiég rendelkezésünkre áll azon másik 9 millió írt, a mit kormányunk most akar a trieszti Lloydnak oda ajándékozni. Ez bőségesen elégséges arra, hogy az önálló magyar nemzeti gőzhajózás alapját megvessük s a forgalmunkra egyelőre szükséges hajókat előteremtsük. Ámde erre azt mondják, hogy ama 9 millió forintot apránkint 10 év alatt oda adhatjuk a Lloydnak, egyszerre azonban kifizetni képtelenek vagyunk. Igaz; de nincsen is arra szükség, hogy nemzeti tengerészetünk egyszerre Deus ex machinaként előteremjen; a mi forgalmi igényeinknek egyelőre megfelelne az is, ha az évente Lloydnak ajándékozni czélzott 900,000 frtot hajók vásárlá- j sara fordítjuk, az üzem kiadásait a biztosított szállítmányi nyereményből fedezvén, Ekként is első | évben 2 — 3, a 10-ik évben 20—30 gőzhajóval j rendelkeznék tengeri kereskedelmünk, a mi nagyon j szép kezdeményezés lenne; sőt még azt sem merném tagadásba hozni, hogy kormányunk egy ily életképes vállalatra ne tndiiatna oly törlesztési előleget kapni, a miből már első évben is nagyobb számú hajók beállítását eszközölhetné. De megengedve, hogy mindezt rögtönözni nem lehet; kérdem, hogy ki okolható azért, hogy KBPV. H. NAPLÓ 1876-78. XVI. KÖTET. most egy quasi kényszerhelyzettel állunk szemben ? ki más, mint kormányunk, mely a kiegyezés minden kérdéseiben, ugy itt, mint a bank és vámszerződésnél, önmaga idézte elő a kényszerhelyzeteket, hogy ezen a nemzet érdekeivel homlok egyenest összeütköző, és vészthozó egyezményeket a törvényhozásra octroyálhassa. De a trieszti Lloydnál egyátalában nem volt kényszerülve kormányunk arra, hogy ezen minket 20 év óta kizsákmányoló koloszszövetségnek kegyelemre megadja magát; mert bár minden előgondoskodást mellőzött, bár e tekintetben semminemű fölhívást vagy pályázatot nem tett közzé: mégis találkozott önkéntes ajánlkozó, Richardson és társa, kik, ha jól tudom, még a múlt nyár folytán önkéntesen vállalkoztak arra, hogy a szerződós megkötése után 6 héttel 16 legújabb szerkezetű, első rangú csavargőzössel fogják a magyar tengerpart önálló hajókázását kezdeményezni, Angliába, Észak-Amerikába, Braziliába és Egyptomba irányzott rendszeres menetekkel és adriai rendszeresített part forgalommal. Ugy vagyok értesülve, hogy a liverpooli menetekért már múlt évben fizetett 20,000 frt subventión felül semmi más pénzbeli áldozatot nem, hanem csak is bizonyos időre való biztosítást kívántak. A kormány ezen előnyös ajánlatról mélyen hallgatván ugy velünk, mint az ajánlat tevőkkel szemben, azok múlt év október 11-én egy tüzetes emlékiratot nyújtottak be kormányunkhoz, kifejtvén abban, hogy a viszonyok soha kedvezőbbek nem voltak a fiumei gőzhajózás létesítésére ; felhozták, miszerint a háborús idők miatt a tengeri jármüvek fél árban kaphatók, hogy a harcz miatt az orosz és oláh gabna kivitele szünetelvén, hazánk gabna kivitelére soha kedvezőbb pillanat nem fog mutatkozni stb. A nálunk divatossá vált titokzatosság mellett nem tudom ugyan, hogy kormányunk mit felelt ezen hazánk érdekeivel öszhangzó ajánlatra és figyelmeztetésre, csak ugy hallottam említtetni, hogy a déli vaspálya szabályozásában culmináltak scrupulusai; holott az bizonynyal könnyen keresztülvihető lesz vala az alatt, mig ama nagy tengeri forgalom előmunkálatai lebonyolittatnak; hanem azt már biztosan tudom, hogy ministerelnök ur a bizottságokban azzal igyekezett takaródzni, sőt itt a házban is felemlittetett, hogy Richardson és társának ajánlata későn érkezett, a midőn a trieszti Lloyddal a szerződés meg volt kötve. Ez azonban a törvényhozás előtt mi nyomatékkal sem birhat, annyival inkább nem, mert amaz állítás incorrect, s egy sorba helyzendő az indokolás már helyreigazított valótlanságaival, mert a trieszti Lloyddal az alkudozások ugyan folytak, a túloldali kormánynyal ugyan megbeszélés tárgyát képezték ; de maga a szerződés véglegesen csak a múlt év végszakábau, tehát a Richardson ajánlata után mintegy félévvel köttetett s az jelenleg is csak