Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-345
8U •AU. oi-»zágoi ülés február S. JR7S. helytelenítem, és magatartását elitélem, {Helyesléi balfelöl.) A magyar nemzet azon kormánytól, amely kormányra lépte óta egész az utóbbi időkig osztatlan bizalmában részesült, méltán várta és megkövetelte, hogy legyen neki elég bátorsága uecsak lefelé, hanem fölfelé is egyaránt; megkövetelte a törvény védpajzsa alatt, hogy férfias elszántsággal nézzen elébe azon akadályoknak, melyek a nemzet létérdekét veszélyeztetik ; megvárta és megkövetelte, hogy magyar ősi jelleméhez képest teljes nyíltsággal járuljon a magyar király szine elé, eloszlatván annak aggodalmait, ha netalán azok felmerültek volna, s őszintén feltárván előtte az ország jogosult kívánalmait azon határozott kijelentés mellett, hogy azon minister, aki a nemzet közérzületével # szemhen áll, a korona tanácsosa nem lehet. (Elénk helyeslés a baloldalon,) Ezt vártam én. és hiszem, ezt várta az egész nemzet azon kormánytól, a melynek ólén egy Tisza Kálmán all. És mit tőn a kormány'? Megalázta magát Bécs előtt, és oda dobta tiz évre az ország legvitálisabb érdekeit; lehet, azon kecsegtető reményben, miszerint ez időtartam elégséges lesz arra, hogy a nemzet sorsával kibéküljön. Én alig hiszem. A kormány tévedett számításában. — Az idő el nem fogja altatni a jogai felett őrködő nemzetet: de sőt a hiu remények feletti kiábrándulása azon tiszta tudatra és csalhatlan meggyőződésre fogja ébreszteni, hogy a puszta Ígéret és hangzatos szavak, jöjjenek azok akár a ministeri székekről, akár a legfelsőbb helyről, csak ugy érnek valamit és akkor birnak nyomatékkal az állam életmérlegében, hogy ha azokat a nemzet önereje és tehetsége által a túlsúlyra törekvő hatalommal szemközt érvényesítheti, Ez meggyőződésen], t. ház, és ezen megyőződésemben nyugodt lélekismerettel vetem el a t. kormány javaslatait és hazafiúi készséggel járulok Simonyi Ernő t. barátom különvéleményéhez (Élénk helyeslés a baloldalon.) Helfy Ignácz : T. ház ! (Felkiáltások: Jókai van felírva] Halljuk Jókait]) Jókai Mór: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljak]) Nem volt szándékom a jelen vitába beleszólni : azt tartottam, hogy ezt végig küzdeni a szakférfiak dolga, az én dolgom pedig az ellene és mellette felhozott érveket megügyelni s a kettő után megállapított meggyőződésemet kimondani a szavazáskor. A tisztelt szónokok azonban, a kik a törvényjavaslatot megtámadták s azok között épen kiválóan szakférfiak, annyira átterelték a számok és adatok kérdéseit a költői fikczió és fantasi a regióiba, (Élénk derültség,) hogy kezdem magamat j velük szemben egészen ismerős terrénumon találni. (Derültség.) Még ez magában nem volna ok, mely ellenük felszólalásra bírjon, nekem nem szokásom kezdő költőket elriasztani, ha az általok felállított utópiák egy ellenünk intézett ideális bünpernek az alapjául nem lennének felállítva. Hiszen a mi eddigelé e töryényjavaslat pártolói ellen felhozatott, abban annyi főbenjáró bün van felsorolva: országkirablás, hazaárulás (Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem mondottuk!) egész nép koldussá tétele, [Felkiáltások a baloldalon: Ez már igaz! Nyugtalanság a középen. Várady Gábor: Ha ez igaz, ez annyi, mint hazaárulás. Elénk helyeslés a középen) orgazdaság, halottak niegrablása, ellenséggel czimborálás, hogy ha öszszeszámitom büntető codexunk szerint: mennyi büntetés járna ki annak, a ki ezeket valósággal elkövette, valami 165 esztendeig kellene börtönben ülnöm és időközben hatszor vagy hétszer lenyakasztatnom magamat, (Zajos derültség.) S aztán pedig nagyon jól tudom, hogy ha egy vádat igen sokszor és ismételve hirdetgetnek valakiről : az utoljára közhitté lesz. A közönség szereti elhinni a roszat, különösen olyan emberekről, a kiket hosszú ideig némi becsülésében részesített; a tisztedet adója a legterhesebb minden adónemek között; a jó közönség semminek sem örül olyan nagyon, mintha azt hallja, hogy egy embert, a kit évtizedeken át mint jó hazafit és becsületes embert ismert, ime nem érdemelte azt, mert kisült rá, hogy hazaáruló és tolvaj! Oh milyen jól esik ezt hallani. (Derültség.) Hogy nem tartozunk már neki semmivel. Minthogy azonban én nem akarom magamat és elvtársaimat védtelenül elitéltetni; megkísérlem tisztelt vádlóinkat, az általuk választott térre követve, bebizonyítani, hogy felállított tanaik költői fantasia szülöttei s azután felkérni őket, hogy térjenek vissza a komoly valóság terére, a hol azután csendes hallgatójuk leszek. (Halljuk! Halljuk]) Tisztelt ellenfeleink felállítanak egy ideális Magyarországot, melyben minden ember koldus, vagyonbukott, éhenhaló. Egy megfordított utópia. Ilyenné lesz szerintünk az ország, ha a törvényjavaslat elfogadtatik. S aztán mellé állítanak egy másik ideális Magyarországot, melyben minden ember boldog lesz, gazdag és tehermentes : ilyen lesz akkor, ha az ő terveik jutnak érvényre. (Derültség a középen.) Egy valódi utópia. De hát csakugyan ilyen nyomorult ország vagyunk mi? Hiszen ha valaki azokat az adatokat jegyzi föl, a miket a nyomor szolgáltat, azokból igen sötét képet állithat össze ; de hát a jóllét jelenségeit nem lehet látni sehol ? Van egy szomorú krónika.
