Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-345
846 országos ttléa február 8.1878 i el nem fogadhatom, nem vezet merő ellenzékes- \ kedés. Bár mily károsnak tartom is a kormány j belpolitikáját, megszavaztam volna neki is a kie- j gyezési javaslatokat, ha azok csak némileg kielé- ! gitik is az ország igényeit és megszilárdítják a j monarchia két fele közti kapcsolatot. És megforditva, legalább gondolható, hogy még az előttünk ! fekvő javaslatokat is megszavazhatná az ember, mint kényszerhelyzet folyományát egy jó kormánynak, melytől várható lenne, hogy a bekövetkezendő hátrányokat a gyakorlatban enyhíteni, hogy más téren elérendő eredmények által a honpolgárokat kárpótolhatni fogja. De a jelen kor- | mánynak, mely az egész ország bizodalmát elvesz- | tette, melyről senki se hiszi többé, hogy hazánk ! állapotait javiíani képes volna, melynek parla- • menti állása is egészeii más alapokon nyugszik, | mint a kormánypárt ragaszkodásán ós bizalmán, | mely a legközelebbi választásnál okvetlen megbu- j kik, ha csak oly eszközökhöz nem nyúl, a milyeneket szoktak használni oly kormányok, melyek a népet annak akarata ellenére boldogítani akarják á la Fourtou franczia belügyminister ur, ilyen törvényjavaslatokat megszavazni lelkiismeretesen nem tudok. Hogyan fogadjak el egy oly kieegyezést, melyet nem csak az egész monarchia közvéleménye elitéi, hanem melyről csak 4 hét előtt is egy kiváló osztrák államférfi, a kinek a mostani megállapodás létrahozásában nagy része van, nekem azt mondta, hogy annak elfogadása csak formai dolog, csak propter bonum pacis történik s hogy azonnal a sanctionálása után kezdenek majd dolgozni uj kiegyezésen, mivel absurdum volna azt hinni, hogy a mostani 10 évig fenállhasson. Ily körülmények közt, azt hiszem, elenyésznek mindazon argumentumok, melyek egy 2—?, évi provizórium ellen nagy nehezen felhozattak, meg vagyok győződve, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok elvetése esetében jobb kiegyezés jönne létre ,mely ép ugy Magyarország mint az egész monarchia érdekeinek megfelelne, és a mely, ha természetesen nem elégítheti is ki minden irányú törekvést, mégis mindegyikre kielégítőbb lesz a jelenleginél. Más kormánynak kellene egészen más alapokon és nagyobb keretben a tárgyalásokat megindítani és ha hozzá járulna a népek képviselőinek közvetlen érintkezése. nézetem szerint a sikerben kételkedni nem lehet. De nem a kiegyezés létrehozásában fog egyedül rejleni a siker. Hanem még tul fog menni azon nagyszabású probléma megoldásán, melyet igen tisztelt Kerkapoly Károly képviselő ur kifejtett. Mert nem csak közgazdasági, hanem összes állami viszonyaink fognának nyerni jobb és czélszerübb rendezést. A monarchia internationalis missiójának csak akkor lesz képes megfelelni, csak akkor fog Európában megerősödni a hit közállapotaink stabilitása iránt. Ezen előterjesztések elvetése ugy a Lajthán innen mint a Lajthán túl győzelme volna egyúttal a valódi parlamentalismusnak azon alparlamentalismus felett, melynek szomorú jelei már napról-napra világosabban mutatkoznak, és a mely a politikai szabadságnak is megölője volna. Ezen sülyedésnél nem lehet rosszabb azon chaos, melylyel a kishitüeket a Tisza-cabinet bukása esetére ijesztgetik. Mivel tehát határozott barátja vagyok egy igazi egészséges ós tartós kiegyezésnek, mivel óhajtom a vámközösséget, tehát vám- és kereskedelmi szerződós kötését, oly kereskedelmi politika alapján, mely a szerződéses viszonyt Európa többi államaival lehetségessé teszi, mivel közgazdaságunk oly fejlesztését tartom az országra nézve fontosnak, sőt életkérdésnek, a milyen a kormány által ajánlott alapon nem lehetséges és mivel egyúttal az ország szervezetét a dualismust, a szükséges módosításokkal, oly szilárd alapra akarom fektetni, melyek megteremtése nélkül fen nem állhat és az egyik crisisből a másik erisisbe esnék: el nem fogadont az előttem íekvő törvényjavaslatokat, hanem csatlakozom, hanem osztozom is számos kiindulási pontjában és czólzatában, gróf Lónyay Menyhért határozati javaslatához. {Helyeslés szélső jobboldalon.) Mukics Ernő: T. ház! Annak daczára, hogy a tiszt, ház türelme és figyelme, több napi tanácskozás után, a hangulatból ítélve, — úgyszólván — már fogytán van, még sem tehetem, hogy e kiválóan fontos tárgyban, mely a nemzet létérdekét képezi, röviden bár ne nyilatkozzam. Noha másrészt azon kedvező helyzetben érzem magamat, hogy hallgatásom által bárkit is. annál kevésbbé küldőimet feljogosíthatnám azon föltevésre, hogy talán eddig vallott politikai hitvallásomat szegre akasztottam volna. Nem kívánok tehát. — mint mondani szokás — hazabeszélni, mert arra nincs szükségem, hanem igenis kívánom az ügy érdekében elmondani szerény nézeteimet, és megtenni észrevételeimet a kormánypárti t. szónokok beszédeinek egyes részeire, igyekezvén a mennyire lehet az ismétléseket kerülni; miért is a t. ház néhány pereznyi türelmeért tisztelettel esedezem. {Halljuk\ bal/elől.) Midőn a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokat s azok indokolását átolvastam: eszembe jutott gróf Széchenyi István mondata a corpus jurisról, melyet igen találóan jellemzett. „A corpus juris" — úgymond — egy olyan tó, melyből kígyót és békát egyaránt lehet kihalászni. Á t. kormány vámügyi javaslata is olyan tó, mely eléggé bővelkedik ugyan kígyóval, de nincs abban hal, melyből a magyar ember megélhetne. T. ház, én alig hiszem, hogy valamely törvényjavaslat gyarlóbban lett volna indokolva, mint
