Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-345
74 34ö. országos illés febrnár S. 1878. ellenséges indulatomat hazánk államisága ellen. De én ezt nem cselekszem. Ugyanazon őszinteséggel, melylyel Molnár Antal képviselőtársam helyes felismerése szerint pártoltam a közös bank eszméjét: felszólalok a vám- és kereskedelmi szerződés és a vámtarifáról szóló kormány-előterjesztések ellen. Ha az akkori védelemnél élesebb támadás nem volt gondolható ellenzéki szempontból, meglehet mostani támadásom a kormánypárt által védelmi argumentumul fog felhasználtatni. Ez ellen természetesen nem lehet kifogásom, noha legtávolabbról sincs is szándékomban a tisztelt ministerium számára fegyvereket szolgáltatni. Én ugyanazon szempontból, melybői az osztrák-magyar bankot pártoltam, ellenzem az előttünk fekvő törvényjavaslatok elfogadását, mely szilárd meggyőződésem szerint a jó viszonyt a monarchia két fele közt még nagyobb mérvben megzavarná, mind ez már az azok feletti tárgyalások és tervezgetések által történt, És itt én nem az egyes tótelekre fektetem a fősúlyt, hanem a javaslatok tendentiájára, és azon hibás szellemre, melyben a kormány a tárgyalásokat kezdettől fogva vezette. Teljesen osztozom gróf Apponyi Albert azon nézetében, hogy kerülnünk kell mindent, a mi kényszerűség nélkül az osztrák népekben ellenünk keserűséget szülhet és Összetartozóságunkat náluk gyűlöletessé teheti. Mennyire ítéli pedig el az osztrák közvélemény az előttünk fekvő törvényjavaslatokat, habár a mieinktől eltérő okokból is : tudja az egész világ. Azon körülmény pedig, hogy a törvényjavaslatok által inaugurált kereskedelmi politika az osztrák tartományok valódi ós állandó érdekeivel is ellenkezik, nem gyengítheti, a mint n.ár Bujanovics képviselőtársam igen helyesen kiemelte, a tisztán Magyarország szempontjából a vámtariffa ellen felhozható és több oldalról megczátolhatatlanul felhozott indokokat. Mind nemzetgazdászati, mind politikai tekintetek parancsolólag követelik, hogy az uj kiegyezés Osztrákországgal ne legyen ephemer, hanem tartós. Feltéve, de meg nem engedve, hogy egy 2—3 évi provisorium, illetőleg a belőle származó J bizonytalanság valóban oly káros hatású volna az országra nézve, mint azt Tisza és Széll Kálmán j minister urak ecsetelték: ez még sem érhet fel azon 10 évi nyomasztó bizonyos tudattal, hogy a nemzet anyagi érdekei oly hosszú időre lebilin- | cselve vannak. Igaza van a ministe-relnök urnák azon állításával, hogy a kormány javaslatai nem tartalmaznak jogfeladást. Ha szerződést kötünk bárkivel egyik vagy másik tekintetben, mindig korlátozzuk cselekvési szabadságunkat. Én tehát a kérdést csak a megoldásának czólszerüsége szempontjából itélem meg, és a voienti non fit inguria elvét ezen fontos érdekek érvényesítésére nézve is mérvadónak tartom. Tudomásul veszem Móritz Pál képviselő ur azon vallomását, hogy az általa támogatott kormány oly alkut terjeszt elő, mely Magyarország jogos igényeinek sok tekintetben meg nem felel. De én, kit Molnár Antal képviselőtársam, mint a magyar államiság ellenségét, mutatott be formaszerüleg a tisztelt háznak, és ki már előbb hasonló insinunatiók kedvencz czéltáblájául szoktam használtatni Tisza ministerelnök, valamint Osemegi, Pulszky és más képviselő urak által, nem tudok oly könnyen átsiklani azon súlyos hátrányokon, melyet ezen alku Magyarország nemzetgazdaságának okoz ; szívesen megvallom, hogy nem tudok lelkesülni azon sokféle sujtásért, mely az államiság köpenyegén díszlik; az államiság attribútumainak csak annyiban tulajdonítok értéket, belbecsei, a mennyiben lényegük van. Államiságunk, melyről már kimutattam más alkalommal, hogy delegacziót természeténél fogva ugy sem teljes, hanem igen részleges, nézetem szerint nem önczél, hanem csak eszköz ugy az egész nemzet, mint az egyes honpolgárok lehető boldogulására. De ha államisági külsőségekbe nem kapaszkodom is, Magyarország anyagi jóllétét és culturalis haladását, ós minden népeinek, első sorban a magyar nemzetiségnek szabad fejlődését annyira szivemen viselem, mint bárki, és kész vagyok azt bárki ellen védeni, valódi ós állandó érdekeit oly melegen tudom felfogni, mint bárki. Hogy az előttünk fekvő tariffa-törvény, mely a vám- ós kereskedelmi szerződés, ha nem is minden, de legfontosabb pontjainak adja a signaturát, Magyarországra nézve káros több oldalról, azt különösen gróf Apponyi Albert, gr. Lónyay Menyhért, Bittó István képviselő urak, ugy hiszem elég világosan kimutatták oly szemek és fülek számára, melyek látni ós hallani akarnak. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. Részletes argumentatió alól talán felment azon körülmény is, hogy egy oly szakértő testület által beadott vélemény szerkesztője vagyok, melyre ugy a kormánypárt mint az ellenzék részéről igen gyakran történt hivatkozás. Kérdem, kárpótlásnak tekintheti-e a kétesen keresztülvihető financzvámok kétes pénzügyi eredményét ós hozzá a birodalom 21 ministeriumát ós 3 féle katonaságát, 3 féle vezényszóval az a honpolgár: a ki az adók súlya alatt összeroskad; a kinek az alkotmányosság korszaka vagyonosodás, culturalis haladás, élénk forgalom, jó utak és csatornák, alapos nép- és szakoktatás helyett csak családi vasutak, roppant hivatalnoksereget, közigazgatási bizottságot, megyei utakat, budapesti dunaszabályozást hozott, mint fusionalis liberális aera különös virágát pedig hozta a birói függetlenség felfüggesztését és legújabban azon üdvös
