Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-344

70 844, országos ülés február 7. 1878, sunk. Hát ez kölcsönösség? ha mégis a „szőr szőrért" példabeszéd szerint történnék; de hát mig a mi kivitelünk 140 milliónyit: Ausztria behozatala 250 milliónyi. Mivel egyenlítjük ki ezen különbözetet? Alkalmasint adóssággal, melynek kamatai terheinket évről-évre növelik, mig végre legbecsesebb realitásainkat, sőt végre e hazát is darabonként nekik kell átengedni. (Helyedé* a baloldalon.) Magyarországnak és Ausztriának érdeke nem mindenben, de mégis sokban ellentétes. A külföld irányában a mi érdekünk a szabad kereskedés, az övéké a vódvám. Itthon mi is szeretnénk, legalább ott, ahol a természetes factorok meg vannak, némi ipart fejleszteni; de Ausztria versenye nem engedi, sőt azt tönkre teszi. Kern szükséges ezt tovább fejtegetnem, mert a ki azt, hogy érdekeink sokban ellentétesek, belátni nem akarja, ez ellen csak azt lehet mondani: „contra principia negantem non datur disputatio." Már pedig az ellentétes érdekeket a közös vámtétellel kielégíteni nem lehet. Mert vagy az egyiket sértjük meg, vagy a másikat. Ha közép számot veszünk, megsértjük mind a kettőt, ha compensátiót adunk, az egyikben az egyiket, a másikban a másikat. Külön vámterület mellett ellenben mindenik a saját érdekei szerint intézkedhetik. Zsedényi képviselő ur óva int minket a külön vámterülettől, melyre nézve háromszáz éves traditiókkal birunk. Én azt elismerem, hogy létezik valami még roszabb, mint a mostani közös vámterület, s ez a legroszabb az volt, mikor a magyar külön vámterület felett nem a magyar saját érdeke szerint, hanem az osztrák gyakorolt befolyást a mi megrontásunkra. (Elénk helyedé* a haloldalon.) A mi azon aggodalmat illeti, hogy a külfölddel való forgalmunk kénytelen az osztrák tartományokon keresztülmenni: figyelmeztetem, hogy az európai országok a transito kereskedést nem szokták akadályozni s nagyrészt meg sem vámolják. Ennélfogva olyan két ország közt, melyeknek egy közös fejedelmök van, ettől nem igen lehet tartani; legfölebb háború esetére lehetne tőle tartani, vagy ostromállapot esetére. De hogy ily dolgok még valaha lehetők legyenek: azt, úgy hiszem a t. képviselő ur sem teszi föl. Horánszky t. képviselőtársunkat pedig az aggasztja, hogy miként intéztetnék külön vámterület mellett a consulatusok és a postaügy és hasonlók. Én ebben legkisebb nehézséget sem látok. Hiszen Németországgal is oly postaszerződésünk van, mint ha egységes vámterületben volnánk. Azt is látjuk, hogy gyakran két-három önálló, souverainországot képvisel egy consul. De elismerem, a mi a kereskedelmi szerződóseket illeti, hogy a vámtételek fölötti alkudozási tárgya quantitative megszaporodnék; de hogy ez komoly akadály lehetne, azt belátni képes nem vagyok. Külön vámterület mellett az osztrákok megvédhetik a maguk iparát a külfölddel szemben, a mint nekik tetszik, mi pedig készek volnánk nekik a külföld ellenében a mi piaczainkon bizonyos előnyöket adni, magunk pedig berendezhetnék a magunk gazdaságát akár a szabad kereskedés, akár pedig ha az ipar jövő fejlődésére is tekintettel akarunk lenni: a mérsékelt védvám rendszer szerint. Várady Gábor t. képviselőtársam a szabad kereskedés hive, és azt mondja, ezért pártolja ő a közös vámterületet; de megfeledkezik arról, hogy a közös vámterület a külföld ellenében épen védvámos, tehát a közös vámterület mi ránk nézve olyan, mely mind a két rendszer hátrányával jár és csak az osztrákra jár mindkét tekintetben előnynyel. És azért én nem értem, hogy ő a közös-vámterületet azért pártolja, és hogy annyira megy ez előszeretete, hogy arra törekednék még azon esetben is, ha e két ország két külön fejedelem alatt élne. Ilyesmire czélozhatott Moriz Pál képviselőtársam is, mikor a német vámegységét megemlítette, mely külön souverain alatt levő országokra vonatkozik, mely német vámegység készítette elő a politikai egységet, a mely nélkül a német fegyverek diadala ezt befejezni nem lett volna képes. Nem akarom föltételezni sem az egyik, sem a másik t. képviselő ur felől, hogy ezen osztrákmagyar közös vámterületet ama végczélra egyengető irány miatt pártolják. Azonban vannak, t. ház! fájdalom, nagyon csekély számban, oly iparágak is hazánkban, melyek az osztrák versenyt megbírják, és épen megforditva némelyek azért pártolják a közös vámterületet, mely a külföld irányában védvámos, mert félnek a külön vámterület esetére inaugurálandó oly szabad kereskedéstől, mely iparukat tönkre teheti. És e tekintetben igaza lehet Tóth Vilmos t. képviselőtársamnak, ki azt mondja, hegy a közös vám védi a magyar iparost, de igazsága csak akkor lehetne, ha ezen igen ritka kivételt szabálylyá teszi. Különben a mi a szabad kereskedést és a védvámot itleti, ezek nézetem szerint oly elvi szabályok, a melyek bizonyos kivételeket megengednek, sőt követelnek, ós a melyek kissé határozatlan fogalmak is; mert soha sem tudja az ember, hogy az illetők ezen kivételben meddig szándékoznak terjeszkedni. így például én a közös vám esetében a szabadkereskedést pártolom, de itt sem mindenben; ellenben a külön vámterületet esetére is a szabadkereskedést pártolom a kelet felé, Szerbia, Románia felé, de a nyugati országok ellenében a mérsékelt védvámot tartom szükségesnek. — Mert én nem osztozom azon elvben, hogy minden ország csak annyit értékesíthet, a mennyit a másiktól vesz, mert akkor