Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-343
34S. országos ülés február 6. 1878. 4? magánál pénzügyi veszteségünknél is. (Helyeslés a baloldalon.) Éppen, mert igy vagyok meggyőződve, nem fogja rósz néven venni a t. képviselőház, ha ez alkalommal is kiemelem, hogy az 1867 : 12. t.-cz. 63. §-a azt kívánja, hogy az ipartermeléssel szoros kapcsolatban levő közvetett adóknak aránya legyen egyforma ; tehát nem, hogy azok magassága legyen egyforma; sőt ezt, a termelési viszonyok egyetlenségének esetére egyenesen kizárja, épen az által, hogy arányuk egyformaságát követeli. Nem akarom tagadni t. ház, hogy az épen idéztem alaptörvény határozatának nemcsak az előttünk fekvő szövetkezés! javaslat 11 §-a nem felel meg teljesen, vagy legalább nem kétségbe vonhatlanul, elismerem, hogy annak az 18(57: XVI. t.-cz idevonatkozó §-a sem felelt meg, az, mely a jelenleg előttünk fekvő javaslatba egyszerűen csak átvétetett. De az 18-37: XVI. t.-cz. csak 10 évre alkottatott, holott a XII. t.-cz. -nek érvénye időhöz nem kötött: ennélfogva mi sem gátol bennünket, hogy a javaslat részletes tárgyalásának esetén, okulva a múlton, az újonnan alkotandó törvény emiitett g-át csak megfelelő módosítás mellett fogadjuk el. Ezt tévén, a fogyasztási adóknál és a vámrestitutióknál szenvedett pénzügyi károsodásunkat is mérsékelni fogjuk, mi annál szükségesebb, minél kevésbbé akar sikerülni máskülönben azoknak akár kikerülése. akár compensatiója s minél kevésbbé lehet érdekünkben hogy a compensatiónak a javaslatban czélba vett módoni biztosítására törekedjünk. Adjuk hozzá, hogy a compensatiónak szerencsésebb -módon és teljes mérvben sikerülése esetén sem vesztené erejét azon megjegyzés, hogy a financiális károsodás kiegyenlítésével még nincsen sem meg szüntetve, sem jóvátéve közgazdasági megrövidülésünk, mi az itt szóban levő iparágak fejletlenségre kárhoztatása által merül fel. Természetes, hogy a vámközösséggel részint szükségképen, részint annak tettleges alakulása folytán egybefüggő mindezen hátrányaink a monarchia másik felének előnyeiül tűnnek fel: ennélfogva, tartalmilag csak ugyanazt mondjuk, akár azon hátrányokat soroljuk fel, akár állítsuk, hogy Ausztriának a mi rovásunkra előnye van először abban, hogy az iparának nemcsak szabad piaezot engedünk ingyen, hanem olyat is, a melyen ép ugy meg van védve, mint önönmagáén és pedig nem azon ország fogyasztóinak rovására, melyé a védelmezett ipar, hanem a miénkre, azon másikéra, mely vele következett; másodszor előnye van abban, hogy fi kizárólag általa bevett fogyasztási adók terhünkre is téríttetnek vissza; 3-szor előnye van abban, hogy a nála termelt s fogyasztási adót fizetett javak nálunk fogyasztatuak s igy az osztrák kincstárba folyt azon adók fogyasztó polgárainkat terhelik és végre 4-szer előnye van abban, hogy a fogyasztási adók egész egyformaságuknál fogva nem egyenlőn nyomván az ipart ott és itt, ez állapotnak megörökilésére hatnak. Az nj rendezkedéstől, illetőleg kiegyezked éstől e hátrányoknak, illetőleg a rovásunkra élvezett e jogosulatlan hasznoknak megszüntetését, vagy legalább mérséklését várta a nemzet. Az előttünk fekvő javaslatokat csak az adóvisszaéléseknél és a fogyasztási adóknál szenvedett pénzügyi károsodásunkat illetőleg vették czélba egy vagy más módon az orvoslást, tehát oly pontokon, melyek minden fontosságuk daczára is aránylag a jelentéktelenebbek, Mi csoda, ha nem felelnek meg a közvárakozásnak. Ha a javaslat elfogadása a mérleg ilyetén állása mellett is kívántatik tőlünk, föltétlenül szükséges teljesen tisztába jönni az érvek súlyával, melyeknek alapján ama kívánat hozzánk intéztetik. A kormány előterjesztése azon jelentékeny, a valónál azonban sokkal is nagyobbnak festett gazdasági fejlődésből akar érvet formálni, mely a vámközösség tartania alatt beállott. Eközben azonban maga sem teheti, hogy meg ne jegyezze, miként az általa festett állapotok nem egyedül ós kizárólag a vámterület közösségének,de az azon követett szabad kereskedelmi iránynak, a földbirtok fölszabadulásának, az arra vonatkozó viszonyok szabályozásának, a közlekedési eszközök nagy mérvű létrehozásának ós a munka felszabadításának is rovandók fel. De épen most, mert mind ezeknek rovandó fel, nehéz megmondani, mi esik azokból a vámközösségre. Elfogadtatva ezen általa oly igen nagynak látott emelkedés által, kétséget fejezi ki az előterjesztés a fölött: vajon, melyik félnek válik a vámközösség nagyobb előnyére, a tulnyomolag mezőgazdasági vidéknek-e, vagy az iparosnak? Én megvallom, ezen mit sem kételkedem, a már elmondottak után nem kételkedhetem, nem annál kevésbbé, mivel alig tudnék esetet, melyben egy tulnyomolag mezőgazdasági állani kereste volna egy iparossal a vámközösséget, de igenis tiu ! ok, nem egyet, az ellenkezőre. Tudom, hogy iparosállamok, ha termelésük részére szabad piaezot különben nem biztosíthatnak, e végre gyarmatosítanak, minek lehetőségét hódítás k által sem késtek biztosítani. Ugy látszik, érezte ezt a kormány is, mely azért elég jellemző'eg, tulnyomolag mezőgazdasági, vagy tulnyomolag iparos vidékekről beszél, és nem országokról, nem akarván látni, hogy ezek közt a különbség igen nagy. Az előbbieknek nincs külön íináncziájuk, hogy abból kelljen fedezniök a közterhek összegét, míg utóbbiaknak igen is van, s ha a vidékekre nézve megengedhető bánásmódban részesítjük őket: félő, hogy országokból csupa vidékekké fognak letörpülni.
