Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-343
44 343, országos Illés február 6. 1878. kor, s igy lehetővé vált megismerhetni a kormány vámpolitikáját, de csak azon esetben, ha a rendszabályokon nyomot hagytak a rajtunk áthúzódó, a bennünk érvényesülő elvek, máskülönben nem. Ámde elvi következetességet a tariffában hiába keresünk. Azért-e : mert a támasztott igények nem lőnek elvekre fektetve? azért-e: mert az elvek alapján támasztott igények kielégiíhetőknek nem bizonyultak? Ki tudná megmondani! A vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslathoz csatolt előterjesztésben azt olvassuk, hogy „a kormánynak elhatározott szándóka jövőben is tariffaszerződések kötése által a kiviteli kereskedést előmozdítani, illetőleg czikkeink számára a velünk szerződő nemzetek vámtételeit biztosítani, és a beviteli kereskedésnek is saját vámtételünk megkötése és határozott időre változatlan összegben megállapítása által előnyöket nyújtani." Kormányunk e határozottan és nyíltan kifejezett szándéka daczára is a szerződési utat egyelőre legalább elhagyta és előttünk egy autonóm tariffa fekszik elfogadás végett; mely igaz, teljesen alkalmas tájékozni az egész világot az iránt, hányadán lesz velünk importja dolgában; de tekintve a szóbavehető államokat, az egy Eománia kivételével, semmi biztosítékot sem nyújt nekünk az iránt, hogyan leszünk mi az export dolgában. Mily súlya van ezen körülménynek, immár többen kiemelték, elismerte maga a pénzügyminister ur, ebben látván a javaslatok legsebezhetőbb pontját. Én csak azt mondom, hogy e hézag válságossá lehet; hogy ne legyen : arra közrehatni, ha egyszer elfogadtuk e javaslatokat, többé nem lesz hatalmunkban. Derék beszédében rámutatott a t. pénzügyminister ur az osztrák ipar azon igen jelentékeny exportjára, melyet az esetleg bekövetkező retorsió szintén érhet, anélkül, hogy szükség lenne annak reánk, vagy épen csak reánk irányoztatnia. Nem tagadom t. ház, hogy az esetleg beálló retorsiónak az export átalában, tehát az osztrák ipar exportja is kitéve van, csak megjegyzem, hogy a czélba vett vámemelések épen arra valók, hogy terjedtebb piaezot kapjon az osztrák ipar itthonn, s ha czéljukat elérik, nagy részben elesik az osztrák ipar azon exportja, melyet a retorsió különben érhetne. A kérdésibe, mily szempontok által kívánja magát kormányunk vezettetni saját behozatali vámtétünk megkötése s hosszabb időre megállapítása közben: természetesen a válasz nem lehet valami egyszerű. Az előterjesztés szerint első szempontnak a pénzügyi, a jövedelmezési tekintetett. Nincs ellene semmi észrevételem, bár megjegyzem, hogy e pontnál a kormány is elköveti ellenfelei egynémelyikének azon hibáját, hogy vámbevételeinket oly államokéival hasonlítja össze, melyeknél a vámjövedelmet oly czikkek is adják, melyek nálunk a fogyasztási adók és jövedékek czimén hoznak jövedelmet. Ide járul, hogy tanúságot nem a vámjöveclelmek absolut összege nyújt, hanem még a rectificálás után is csak azon arány, mely van egyfelől a vámtételek magassága s a nép adóképessóge; másfelől meg ,a vámbevételek és a többi közjövedelmek közt. És épen ezen tanúságos arányt hiába keresnők. De mindez csak az indokoláshoz tartozik, csak annak hibája. Nagyobb baj az, hogy e tekintetben meg a túlsó féllel nem bir rendbe jönni, az annak kormányával történt kiegyezés daczára is, minek folytán a pénzügyi szempont teljes mérvben érvényesítése alig sikerüleud. Másként áll a dolog a vámtétek azon ezélbavett módosításával, melyek, mint az előterjesztés mondja, első sorban közgazdasági indokokból történtek. Hogy e módosításokkal a kormány a vámszövetség alapeszméjébe ütközik, és saját meggyőződésén is erőszakot fesz, hogy ezzel kényszerítő szükség nélkül növeli azon hátrányokat, melyek a szövetkezéstől a dolog természeténél fogva elválaszthatatlanok, és igy nem kikerülhetők, hanem csak compensálhatók, hogy mindennél fogva kivált a compensatió nem sikerülóse esetén koczkára teszi magát a szövetkezést, és mindenesetre compromittálja annak jövendőjét: erről, mint már is kiemelt bajokról ezúttal szólni nem kívánok. Viszont a tariffa részleteibe mélyedést mellőzhetni vélem, nagy sikerrel megtörténvén az máris gróf Apponyi Albert képviselő ur részéről. Én egy másik oldalára kívánom felhívni a t. ház figyelmét. (Halljuk l) A tariffirozásnak alapúi szolgáló elveket magukból a rendszabályokból levenni, rájuk ezekből következtetni lehetlen, eltérők lévén azok teljesen egyenlő helyzet mellett is nem egyszer. Igy pl. a szövő iparnál felemeltetik a szövetek, a kész gyártmányok vámja, mi arra mutat, hogy a kormány azokkal szemben a további védelem szükségét elismeri. De ha igy: akkor miért emelé fel ezen gyártmányok nyers anyagának, a fonalaknak vámtételeit ? Hisz ezeknek ilyképen megdrágításával még nagyobb védelmet szükséglőkké teszi amazokat. És ha már helyeselte ez egymásra oltott védelmet: miért nem ment még egy lépéssel tovább, felemelvén a fonalak nyers anyagának vámtételeit is, megdrágítva igy a kendert, a lent és a gyapjút is, ha már a szövetekre való tekintet nélkül megdrágíthatni vélte a fonalat ? (Helyeslés bal felöl). Ezzel legalább nekünk is használt volna. A kormány tehát megállt félúton, épen ott, hol az előny nekünk is szólt volna. (Helyeslés
