Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-357

410 857. országos Illés február 22. 1878. szersmind jeleztem, hogy az egyezmény egyoldalúságából származható súlyos következményekre való tekintettel e szakasznál az 1867-iki praeoedensnek megfelelőleg az 5 évi felmondási záradókot fogom indítványozni. Midőn tehát most a javaslatnak részleteiben is elfogadása után benyújtom ide vonatkozó modositványomat, mely szóról szóra megegyezik az 1867: 16. törv.-czikk e részbeni szövegével: oly természetesnek, sőt kötelességszerűnek tűnik fel előttem az e részbeni gondoskodás szüksége, hogy minden további indokolás nélkül nyugodtan fognám modositványomat a t. ház elhatározása alá bocsájtani, ha a tárgyalás folyamában mondottak által pár rövid megjegyzés tételére felhiva nem érezném magamat. Több szónok részéről, és a ministeri padokról is ismételve hallottuk a biztatást, hogy az előttünk fekvő autonóm tariffa nem zárja ki kereskedelmi szerződések kötését külállamokkal, és hogy, miután kormányunk törekvése e ezélra van irányozva, a retorsiók veszélye pedig csak ugy fenyegeti az osztrák ipart, mint a mi nyersterményeiüket, bizton remélheti, hogy a mindkettőnkre nézve kívánatos szerződések mielőbb létre fognak jönni. A mi engem illet, én t. ház, sem praemissáiban, sem eonsequentiájában nem osztom e felfogást, sőt megvallom, csak csodálni tudom azok optimismusát, kik nem látnak okot aggodalomra, és a legközelebb történtek daczára is képesek elhitetni magukkal, hogy az autonóm tariffában érvényre jutott irány, mely, ha nem is egymagában, de bizonyára nem csekély részben volt oka annak, hogy Németországgal kereskedelmi szerződós létre nem jöhetett, hogy mondom, ezen irány akkor legyen hajlandó abdicálni, midőn már az egyezmény részünkről is elfogadtatván, piaczunk az eddiginél jóval nagyobb mérvben lesz biztosítva számára. De hát mindamellett is, hogy igy vélekedem, mindamellett is, hogy a magam részéről indokoltabbnak tartom a saját exportunk feletti aggályt az iránt emiitett érvelésnél, mely oly könnyű szívvel hiszi magát tultehetni e tekinteten, én e felett vitatkozni nem akarok. Hiszen végtére is e nézetek egyike csak ugy mint másika nem egyéb többé kevésbé plausibilis conjecturánál, márpedig az előttünk álló kérdés tulajdonképeni súlypontját felfogásom szerint nem az képezi: vajon melyik bir a két lehetőség közül több valószínűséggel, és igy melyikre lehet inkább alapitanunk elhatározásunkat ; hanem képezi igen is az, hogy miután a jövőt senki biztosan előre meg nem határozhatja: vajon helyesen cselekszünk-e, ha puszta jó remény fejében 10 évre lekötjük az ország sorsát a nélkül, hogy a bekövetkezhető veszély esetére a segítség lehetőségót törvény utján biztositanók számára. —- és én nem tehetek róla, de e kérdésre lelkiismeretem most is határozott nemmel felel. De ha ezeknél fogva ma is épen oly erősen meg vagyok győződve az e részbeni gondoskodás elengedhetlen szükségéről, mint kezdetben voltam; azon másik két ellenvetésnek sem tudok nagyobb nyomatékot tulajdonítani, melyeknek egyike a monarchia két fele közt kívánatos nyugalomnak szempontjából, másika pedig azon aggályból hozatott fel a rövidebb felmondási idő ellen, hogy ez által az egyezménynek a másik fél részéről való elfogadása fog ismét megnehezittetni. A mit az elsőt illeti, nem szándékom t. ház, itt ismételni mindazt, mi az általános tárgyalás alkalmával részint általam, részint mások által arra vonatkozólag elmondatott, hogy a rövid időközökben visszatérő rázkodások kerülésének magában nem igen fontos tekintetére jogosan történhetik a hivatkozás ezen egyezménynyel szemben, mely nem az ellentétes érdekek kiegyenlítéséből származó kölcsönös megnyugvásnak, hanem bizonyos kényszerhelyzeteknek fogja létrejöttét köszönhetni. Ám legyen ez kinek-kinek saját hite szerint. Azt az egyszerű ón rám nézve döntő szempontot azonban kénytelen vagyok most is ismételni, hogy a kérdéses felmondási záradék a monarchia beinyugalmára semmi, de épen semmi káros befolyással nem fog lehetni, mert vagy fognak köttetni internationalis kereskedelmi szerződések, és akkor ezeknek elfogadásával egyidejűleg megszüntethető lesz a most óvatosságból felveendő 5 évi felmondási záradék, mint hogy akkor meg lesz a kétoldalúság, és biztosítva lesz az export érdeke is ; vagy nem fognak köttetni, és ez esetben ugy is oly nagy mértékben fog hiányozni a kölcsönös nyugalomhoz szükséges stabilitás e viszonyokban, ós oly gyakoriak lesznek a külállamok egyes vámrendszabályai folytán a monarchia két fele közti súrlódások, hogy a kérdéses felmondási záradék mint a szerződési politikához való visszatérés egyik biztositéka inkább hasznos mint káros fog lenni, A mi végre azon ellenvetést illeti, hogy e módositvány a túlsó fél ellenzése folytán az egyezmény létrejöttének egy ujabb nehézségét képezhetné, erre nézve legyen szabad röviden csak anynyit jegyeznem meg, hogy tudtomra a 10 évi időtartam akkor vétetett fel a javaslatba, mikor még maga a t kormány is megköthetni hitte időközben a kereskedelmi szerződést Németországgal; ha tehát most, midőn e remény meghiúsult, és mi legvitálisabb érdekeinkre nézve nem találván biztosítékot az egyezményben óvatosságból az 1867-ik évi záradék felvételét kívánjuk: ugy ez bizonyára egy oly indokolt és móltányos kívánság a mi részünkről, mely nézetem szerint a kölcsönös discretió és jóhiszeműség tekinteténél fogva meg sem tagadható, és ha mégis meg fogna tagadtatni, ítélje