Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-357

357. országos ttlés február 22. 1878. 403 következő szavak teendők: „Ezen egyenjogúságból kifolyólag egyik állam sem sújthatja szigorúbb rendszabályokkal a szomszéd államból jövő szarvasmarhát, mint a milyennek van alávetve saját államának szarvasmarhája," Elnök: Méltóztatik-e a 14. §-t az utolsó bekezdéshez beadott módosítással elfogadni ? {Nem.) Kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) & módosítás elejtetvén, a XIV. § elfogadtatott. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a XV. %-t.) Ráth Károly: T. ház! Ismét csak néhány szóval akarom jelezni, hogy ezen törvényjavaslat, illetőleg czikk által a házalási ügy nálunk rendezetlen marad. Nem kívánok indítványt tenni, mert nem akarom ezen szerződés keresztülvitelének nehézségeit szaporítani azáltal, hogy talán nagyobb fontosságú kérdéseket nem képező ügyek által akadályt gördítsek elő, hanem szükségesnek, sőt részemről kötelességemnek tartom némely oly anomáliára utalni, melyek magukban véve, mint az egész házalási ügy, talán nem látszanak fontosaknak, de igen sokakra, különösen a vidéki kereskedelemre nézve ez nagyfontosságú ügyet képez. Nálunk a házalási rendet az 1852-iki „Hausirpatent" szabályozza; az 1867-iki törvényben erről nincs szó, külön törvényünk nincs erre nézve, hanem tényleg az 1852-iki „pátens" van alkalmazásban és talán 12 pótrendelet. A vidéki kereskedők, kik igen nagy adót fizetnek, nagy mérvben vannak sújtva azáltal, hogy eltérőleg ezen osztrák, de nálunk tényleg alkalmazott pátens rendelkezésétől, a házalók kocsin mennek házról házra, mindenféle czikkeket árulnak cserében búzáért és gabonafélékért, természetesen sokkal olcsóbban adhatván azt, mint a nagy adót fizető vidéki kereskedők; ez csak az egyik sérelem, de van még igen sok más sérelem. A szolgabíró sem a pátenst nem ismeri, még kevésbé a számtalan osztrák pótrcndcleteket, melyek nálunk mint a törvény követelte azonos elveken alapulók tényleg alkalmaztatnak. Én szükségesnek tartottam volna, ha a t. kormányok, — nem mondom, hogy a jelenlegi kormány, de a magyar kormányok gondoskodtak volna arról, hogy ezen fontos kereskedelmi ügy Magyarországon törvényhozásilag rendeztessék, a mennyiben az azonban nem történt meg, mégis szükségesnek látszik, hogy ezen sokféle osztrák rendelet legalább összefoglalva újra kihirdettessék. hogy a magyar hatóságoknak legyen kellő vezérfonaluk, mikép járjanak el ezen „ügyekben. En tehát tiszteletteljesen kérdem — és bocsánatot kérek, ha ismételten a t. minister úrhoz kell kérdést intéznem, de szeretném, hogy ennek nyoma legyen a ház naplójában, nehogy tíz év múlva az ilyen szabályozást nem nyert ügyek ismét szabályozat lanul jöjjenek a törvényhozás elé. Kérdem tehát: van-e a t. kormány részéről uj házalási törvény alkotása czélba véve, melyre az országban mindenütt oly nagy szükség van. Addig is azonban, mig ez megtörténik: szándékozik-e a t. kormány arról gondoskodni, hogy az osztrák pátens és számos pótrendelet összefoglalva újra kiadassák, legyen némi irányelv, mely szerint ezen a vidéki kereskedelemre nézve oly fontos házalási ügyben a hatósági közegek eljárhassanak. (Helyeslés balfelöl). Trefort Ágoston, kereskedelmi minister: Ezen kérdésre van szerencsém felelni, hogy a magyar és a Lajthántuli kormány közt régóta folynak a tárgyalások, és reménylem eredményhez fognak vezetni. (Helyeslés). Baross Gábor, előadó: Ezen kérdés a vámügyi bizottságban is felmerülvén, hasonlókép felvilágosítás adatott. Mindakét részről elismertetett a házalási ügy szabályozásának fontossága ós megbeszéltetett azon mód is. mely mellett ma gyakoroltatik, különösen a határszéli megyékre nézve életfontosságú kérdés és mondhatom, hogy a gyakorlati élet tapasztalata is mutatja, hogy a közlekedés a két államfél közt e tekintetben zavartalanul foly és azon nehézség sem merül fel. a melyre hivatkozni méltóztatott, mert ámbár a házalási ügyet az 1852. september 4-iki pátens szabályozza, s az még mindig érvényben van: a magyar kereskedelmi ministerium 1870. évi június 17-én 12357. sz. a. kelt rendelete, mely a rendeleti tár 1870-ik évi folyamának 290-ik lapján megjelent, teljesen szabályozza az ügyet; a viszonosság meg lévén állapítva, azon rendelet szerint járnak eí a hatóságok ugy itt, mint ott. Elnök: A XV. §. ellen nem lóvén észrevétel, az elfogadtatik. Horváth Gyula jegyző (olvassa a XVI. %-t.) Ráth Károly: Utoljára vagyok bátor a t. ház figyelmét igénybe venni, midőn jellemzéséül annak, hogy miben áll azon méltányossági és kölcsönösségi viszony Ausztria és Magyarország közt akkor, midőn saját pénzügyi érdekeink megóvásáról van szó, a t. háznak azon pénzügyi károsodást hozom emlékezetébe, melyet Magyarország itt szenvedni kénytelen. (Halljukl) T. ház! Ezen czikknél ugyanis egy uj bekezdés van, mely Magyarországra nézve az eddigi állapothoz képest mindenesetre pénzügyi előnyt tartalmaz, s ez kifejezést is nyert már az 1878-iki költségveésben, a mennyiben szabadalmi dijak czimén a bevételbe körülbelül 13,000 frt van felvéve, melyből 10,000 frt ép e 25 °/o dij pótlékből ered. A méltánytalanság Magyarország azonban t. ház, talán sehol sem nyer oly eclatans kifejezést, mint e czikkben, s én nagyon csodálkozom, hogy 51*