Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-343

348. országos ülés február 6. 1878. S3 gyáriparnak kifejlettebb állapota, a gyárak elő­állításának könnyebbsége és olcsóbbság hitel­viszonyok kedvezőbb állapota mind meg annyi fak­torok arra nézve, hogy mi ezekkel versenyezni képesek nem vagyunk. Ha mi a mi ipari nyers terményeinket a colonialis politika kezéből kisza­badítani akarjuk, erre egyetlen ut van, s ez azon könnyebbség, melyet a fogyasztási adók mórvé­nek megszabása által kell adnunk a nyers ter­mékeknek, mert e nélkül a lajtháctuli tartományok ipartermékeivel ooncurrálni teljesen képtelenek leszünk. És t. képviselőház, mik ennek következmé­nyei ? következménye lesz nemzetgazdászatilag kétségtelenül és első sorban az, hogy a magyar nyerstermények, a melyek ez ipartermékekből el­vonatnak, nagy mérvben fognak a piaezokra vet­tetni, azon kukoricza és rozs ós nem tudom mi­féle termények, melyeket ezen gyárak feldolgoz­tak, nyerstermények alakjában a világ piaezon oon­currálni fognak. Következménye lesz másodsorban azon tőkék elveszése, a melyek azon gyárakban feküdtek. Kö­vetkezménye lesz t. képviselőház, azon munkaerő megsemmisülése, mely munkaerő mind megannyi közgazdasági tőke, melyet ezen iparíermolők más­képen érvényesíteni képtelenek lesznek. De t. képviselőház, a legfőbb károsodás lesz azon tekintetben, hogy lemondunk azon egyetlen egy neméről a mezőgazdasági ipartermelósnek, mely nálunk lehetséges és mely egyedül idézheti elő azt, hogy Magyarország anyagi erejét mint agri kultur ország kifejthesse. Kérdem, igazságos-e t. képviselőház, hogy addig, mig az osztrák ipart saját iparunk nehezen szerzett filléreivel támogat­juk, addig a lajthántuli tartományok megtagad­ják Magyarországtól létfeltételét annak, hogy ezen egyedül prosperálható iparterményünk fölvirágoz­hassék. De az mondatik t. képviselőház, hogy mi, 1850-től fogva, miként azt a statistika mondja, folytonosan fejlődünk. Igaz t. képviselőház, hogy fejlődtünk ; de miféle logika az, mely ezen fejlő­désben rejlik. Azon indokolás, a melyet a t. kor­mány élőnkbe terjesztett föltünteti azt. hogy ezen fejlődés körülbelül három időszakra vezethető visz­sza. Az első időszak az, a mely az 1850-ik év­től az 1860. év elejéig mutatkozik és tagadhat­lanul fejlődést mutat; a második időszak, mely a 60-as év második felétől 1872-ig mutatkozik : és a harmadik, mely 1872-től a mai napig mu­tatkozik, de a mely már nem fejlődés, hanem nagymérvű visszaesés. Mit bizonyítanak ezek t. képviselőház'? bizonyít­ják azt, hogy-azon fejlődés, mely az 50-es években , bekövetkezett; korán sem a normális közgazdasági viszonyok eredménye volt, hanem eredménye volt KÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XV. KÖTET. egyfelől a föld és munka fölszabadulásának, mely sokkal erősebb volt, mintsem hogy erre vissza­hatással legyen az egységes vámterület ós azon egyenlő kezelés, mely ezen közgazdasági viszo­nyaink közt létezett? Oka volt ennek az általános megadóztatási rendszer behozatala, mely arra utalta Magyarország lakosait, hogy erejöket min­den téren kifejthessék, hogy ezen uj adózási ter­hekkel megküzdhessenek. És midőn ezen factorok és tényezők nem normális, de tagadhatlan hatása közgazdasági viszonyainkban bevégződött, — síag­natió állott be, és e stagnatió 60-as évek máso­dik feléig tartott, midőn ismét emelés mutat­kozott ; ezen második emelkedés felfogásom sze­rint teljesen egészségtelen, mert kifolyása volt ez t. ház, az üzórkedési szellemnek; kifolyása volt azon nagymérvű szédelgésnek, mely ez időben nem csak nálunk de Európaszerte mutatkozott, mely szédelgés külső hatása ismét erősebb volt, mint azon visszahatás, mely a monarchia két fele közti közgazdasági viszony létezéséből származ­hatott. De ha tekintjük 1872-től a mai napig nyil­vánult állapotokat, mit tapasztalunk? Tapasztal­juk a monarchia mindkét felébeni a visszaesést, mely visszaesés nálunk sokkal nagyobb volt mint a monarchia másik felében, és ez már tanulságos; mert ámbár az indokolás e tekintetben igen ügye­sen gruppirozza a számokat, mégis ha azokat fel­bontjuk elemeire és ugy vizsgáljuk: a felvett ada­tok a következő eredményeket tüntetnek fel. (Halljuk]) A czukor-gyártásnál például 1871/2-ben volt Magyarországon 26 gyár, 1874-ben leszállott 17-re, tehát körülbelül adójövedelem volt 1871— 1872-ben 1,166,000, 1874-ben 759,000 frt; mig a monarchia másik felében 71-ben volt 225 üzlet­ben levő gyár, 74-ben leszállott 209-re. tehát aránylag sokkal csekélyebb mérvű. Az adójöve­delem volt 1871-ben 7.200,000 frt, 74-ben 6 millió tehát az apadás itt is sokkal kisebb mérvű Austriá­ban mint minálunk. De még ecclatansabb ez t. ház, a szesz és söradónál. Mig ezeknél nálunk nagymérvű apa­dás mutatkozik, addig a monarchia másik felében nemcsak hogy nincs apadás, de tetemes ós lénye­ges emelkedés jelenkezik. így a szeszadónál. 1871-ben 989 műszer és 90 ezer közönséges szesz­gyár, 75-ben leszállott 865 műszer és 81,711 közönséges szeszgyárra, tehát erős az apadás. A Í monarchia másik felében volt 1871-ben 1492 szeszgyár, 1874-ben 1958. tehát itt tetemes az emelkedés. Az adójövedelem nálunk volt 1871-ben 6 millió 300 ezer. 1874-ben leszállott 6 millió c 60 ezerre; mig a monarchia másik felében | 1871-ben volt 7 millió és 74-ben volt 8 millió "< 559 ezer, tehát tetemes ez emelkedés. A sör­; gyártásnál nálunk volt 1871/2-ben 299, 74-ben leapadt 232-re; a jövedelemadó volt 1 millió 474

Next

/
Thumbnails
Contents