Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-356

388 866. országos ülés február 21. 1878 hiszemüséggel; de én tartok tőle, hogy e remények el fognak előttünk oszlani meglehetős rövid idő alatt. Tartok tőle, pedig ez ránk nézve t. ház, végtelenül nagy fontosságú kérdés, annál nagyobb fontosságú, minthogy Bismarcknak azon nyilatkozatában meggyőződhettünk arról is, hogyha szerződések nem köttetnek, a mi nyersterményeinkre ujabb adót fog vetni Németországban. (Igazi balfelöl.) És igy a károsodás kétféle lehet, nem csak azon áldozat, melyet mi hozunk az osztrák iparnak, de ennél sokkal nagyobb lesz az, a mi a fölchnivelésünket fogja sújtani, fogja sújtani azon retorsiók által, melyek nekünk kilátásba helyeztetnek, melyektől minket a t. kormány meggyőződésem szerint legjobb akarata mellett sem lesz képes megmenteni, hogy ezen gazdasági harczot nem fogja-e követni a politikai, azt a t. ház Ítéletére bizzom. Gyakran volt hangsúlyozva a nagy forgalmi területnek előnye, végtelenül nagy súly fektetett rá; de én a nagy forgalmi terület előnyét felhasználva, elérve nem látom, sőt Németországból! kiszorításunknál fogva ezen területünk sokkal kisebbre szoríttatott össze. Én nagy súlyt fektetek arra, hogy a külfölddel, különösen Németországgal a szerződés lehető legyen; ha pedig nem lesz, akkor igen félek tőle, hogy nem lehet igen nagy azon előny, melyet előnybe föstenek a forgalmi terület nagysága által: mert mi akkor a sokkal csekélyebb forgalmi területre Ausztriára leszünk szorítva. Nekünk a t. kormány és a többség nézete szerint, mint gyengébb félnek meg kell hajolnunk az erősebb előtt. Azt hiszem, hogy nagy tévedés van abban, hogy itt mi mint a gyengébb fél állittatunk oda, mert itt nem anyagi erőről van szó kereskedelmi szerződés kötésénél, csak kereskedelmi erő jöhet kérdésbe. Már pedig kereskedelmi, forgalmi tekintetben az az erősebb, ki a másik félnek nagyobb előnyt tud biztosítani, földmivelő ország mint mi vagyunk, mely iparczikkeit kívülről kénytelen behozni, mindenesetre nagyobb előnyt nyújt másoknak, azért mi itt nem gyengébbek, hanem erősebbek vagyunk. Az én meggyőződésem az, ha mi csupán mint magyar forgalmi terület alkudoznánk Németországgal, sokkal erősebbek lennénk mint a közös terület, mely kevesebb előnyt nyújthat a külföldnek, a mennyiben Ausztria a mi piaezunkat elfoglalva tartja. Mondom, nagy súlyt fektettek arra, hogy a nagyobb forgalmi terület nagyobb előnyöket biztosit és a szerződések kötésénél előnyben van. Én pedig ugy látom tények által, hogy nem vagyunk előnyben, sőt oly hátrányba jutottunk, hogy azon szerződés is, mely előbb létezett, tökéletesen lehetetlenné lett. Ha tehát, t. képviselőház, ily viszonyok közt, én nem vagyok hajlandó e czikket, mely hasonlít ugyan az eddigihez, elfogadni: annak oka, hogy én az üres diót nem szeretem. Ez nem lenne káros, ha nem lenne egy oly ténynyel összefüggésben, melynek consequentiáitól a t kormány a legjobb akarata daczára sem lesz képes minket megmenteni. Valamint az egész javaslat ellen volt kifogásom, ugy különösen ezen czikk az, a mely ellen ellenvetésem a legerősebb: mert e czikkben látom azt, hogy tulajdonkópen fallacia az, amely előttünk áll; mert azt hisszük, hogy ezen czikkben csakugyan vannak kereskedelmi szerződések, pedig kereskedelmi szerződéseink most nem léteznek, mert amelyek léteznek, oly csekélyek és oly értéktelenek, hogy azt annak nem lehet nevezni, Ennek következtében t. ház, ugy hiszem, hogy röviden kimondhatom, hogy, ha átalánosságban elfogadtam volna is a javaslatot: ezen czikket el nem fogadtam volna, annálfogva én ezen czikket visszautasítom, (Helyeslés balfelöl.) Tréfort Ágost mint kereskedelmi minister: T. ház! A t. képviselő ur felszólalása után kötelességemnek tartom röviden kinyilatkoztatni, hogy a tárgyalás alatt levő második czikk nem üres keret, hanem, hogy bele fog abba jönni az annak megfelelő kép is; de azonfelül vannak is szerződéseink, és továbbá bátor vagyok a leghatározottabban kijelenteni, hogy a legrövidebb idő múlva megkezdjük a tárgyalásokat egy tariffaszerződés megkötése iránt Olaszországgal: s végre, hogy bármit méltóztatott is olvasni a lapokban, Németországgal a jövő hónapban megkezdjük a tárgyalásokat a vámtariífa megkötése tárgyában. (Tetszés a középen. Tarnóczy közbeszól: A megkezdés még nem biztosit sikert.) Elnök: Méltóztatik a második czikket elfogadni? A t. képviselő ur indítványt tett arra. hogy ne fogadtassák el. Kérem a t. ház azon tagjait, a kik a törvényjavaslat második czikket, a vámügyi bizottság szövegezése szerint elfogadják, méltóztassanak felallani. (Megtörténik.) A ház a második czikket elfogadja. Következik a harmadik czikk. Molnár Aladár jegyző (olvassa a III czikket.) Elnök: A harmadik czikkre nem levén észrevétel, az elfogadtatik. Molnár Aladár jegyző (olvassa a IV. czikket.) Elnök: A negyedik czikkre nem tétetvén észrevétel, az elfogadtatott. Molnár Aladár jegyző (olvassa az V. czikket.) Baross Gábor előadó: Tisztelt ház! Ezen czikk második kikezdésének utolsó sorában egy