Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-356
3&6. országos ttlés február 21 1878. 383 termelési ozikkben haladni fog ngy, hogy a fogyasztási adók aránya a mi javunkra emelkedni fog. Ebben az 1867-iki törvényhozás tévedett. És hogy áll most a dolog? Most határozottan ugy áll, hogy a három czikk közül kettőnek termelésére nézve határozottan hátramentünk, a harmadikban pedig az a monarchia másik állama jobban fejlődött mint mi; fogyasztásunk pedig ma sokkal nagyobb, mint volt 1867-ben. És mi a feltevés ma a jövőre nézve? Az, hogy azon okok, melyek termelésünk csökkenését előidézték: tovább is fognak működni, tehát folytonosan fog növekedni az, hogy több ilynemű czikket fogyasztunk, mely nem nálunk termeltetik, mely után a fogyasztási adók a másik állam kincstárába folynak. Ily különbözők lévén a tényleges állapotok, a melyekre ugyanazon szerkezetű törvény alkalmaztatik : szabad-e azt mondani, hogy ugyanazon törvény 1867-ben ugyanazt jelentette, a mit a megváltozott viszonyok mellett ma jelent. (Helyeslés balfelöl. Igazi Ugy van!) 1867-ben jelentette azt, hogy nagyban és egészben Magyarország a fogyasztási adók terén károsodni nem fog. Ebben csalódott a törvényhozás. De ma, mikor az aránytalanság sokkal nagyobb, mikor egyenesen ellenkező feltevésből kell kiindulni, mikor a kár aránytalansága a ministeri padokról kétségtelenül van elismerve, 2 és fél millióra tétetik átlag: ugyanazon törvényhozási intézkedéssel előállani nem jelenti-e azt, hogy a viszonyok megváltozása mellett is a megnövekedett bajt orvosolni nem akarjuk? Azért t. ház, nem lehet az 1867-ki és jelenlegi állapotoknak hasonlóságára hivatkozni. De megengedem, hogy az 1867: XII. t.-czikk 63. §-ának és ezen rendelkezés között a harmóniát más módon is meg lehet állapítani. Ez a mód olyan, a melyhez ebben a törvényhozásban senki sem fogna folyamodni. Ha a 63-ik §. módosítása iránt valaki törvényjavaslatot nyújtana be, még pedig nem abban az értelemben, hogy az ott kikötött biztosítékok emeltessenek, hanem abban az értelemben, hogy azok lejebb szállíttassanak egész a jelen javaslat színvonaláig. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a t. pénzügyminister urnák a monopóliumra vonatkozó nézetét illeti, megvallom, hogy okai engem megnyugtatni nem bírnak; nem, különösen azért, mert a tisztelt pénzügyminister ur elismeri, hogy azon forgalmi szabadságból, a mi itt meg van kötve, a monopólium tárgyai ki vannak véve. Ugyan kérdem, akkor erre a kivételre mi biztosíték pusztán a két kormány conventiója? mi biztosíték pusztán a két ministerium esetleges nézetegysógére épített intézkedés? a minthogy erre nézve véleménykülönbségek voltak, és mért ne tegyük meg a dolog természete által indokolt kivételt egyenesen a törvénybea? Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy a monopólium tárgyai nem egyszersmind tárgyai a szabadforgalomnak ; ennélfogva ezekre az első czikk második alineája nem vonatkozik. De akkor ezen második alineát tévesen értelmezi a t. minister ur; mert ez a forgalmi tárgyakról átalában, nem pusztán a szabadforgalrni tárgyakról rendelkezik. Már pedig mihelyt egy monopolczikk a határon behozatott: ez által tényleg már forgalmi tárgygyá is vált. Egyébiránt nem is áll nézetem szerint, hogy az állami egyedáruság tárgyai nem szabadforgalmi tárgyak, mert példának okáért a sónál csak a termelés maga a monopólium; de a sóval való kereskedés, tehát a forgalom teljesen szabad. És ha — mint az előttem szólt egyik volt minister ur említette — szükségesnek tartották azt, hogy a sóra nézve a két törvényhozás által egyező törvényes intézkedés történjék: miért ne történjék ez a dohányra nézve? Hiszen hallottam eseteket, hogy Ausztriából áthozott dohány, szivar elkoboztatott, azután a felek felszólalására visszaadatott ós én sem egyik, sem a másik intézkedésnek, részemről törvényes, megtámadhatatlan indokát nem ismerem. Egyetlenegy okot hozott fel a minister ur, melynek súlyát elismerem. Azt monda, hogy számos részletes intézkedés szükséges ahoz, hogy a monopólium tárgyai behozatalának ezen tilalma szabályoztassék. De uraim, senki sem kívánja ezt a tömérdek szabályzatot ebbe a vámszövetségbe felvenni. Elég a vámszövetségbe felvenni az elvet, és annak közelebbi módozatait, ha ebben méltóztatnak megnyugodni, akár a két kormány közti conventióra, akár további törvényhozási actusra lehet bizni. Még egy megjegyzésem van, és ez abban áll t. ház, hogy ezen czikkelye a közgazdasági rendezésnek Ausztria és Magyarország közt kétségkívül azon czikkelyt képezi, melyben Magyarországnak sérelme nézetem szerint a legvilágosabb, s a melyben _ az orvoslás a leghiányosabban van eszközölve. Én részemről semmi tekintetek által kötve nem érzem magamat kimondani, hogy rámnézve mindaddig, míg ezen sérelme Magyarországnak kielégítve, valamely módozat által orvosolva nem lesz, mindaddig rám nézve egy ily módon kötött egyezség fogadhatatlan és ha ezen tekintetben való szavazatunk ugy tekintetnék, hogy az egy lényeges stipulatióját bontja fel az eddigi rendezésnek : én azon tudattal adom szavazatomat, hogy ha e részben elleninditványunk többségre vergődik: akkor az egyezés ezen formája el van vetve. Én ezen tudattal adom szavazatomat és ajánlom az elleninditvány elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljukl Nyugtalanság.) Ezen kérdés ugy az átalános vitánál, mint most az első czikk alkab