Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-355
356 365. országos Illés február 20. 1878. az egyenes utón teljesíthetőnek, ha jobbnak látszott mondani, ne bántsuk ezt, hagyjuk el, hiszen nem is bizonyos, hogy mennyit teszen az egyik s másik fél fogyasztása, nem lévén az ugy kimutatható, mint a külföldnél, hol a vámolás könnyen s tisztán megmutatja az oda kivitelt, s igy legfölebb egy megközelítő átlagot lehetne Magyarország javára kikötni, mit ott alacsonynak, Ausztriában magasnak tartanák, sem egyik, sem másik nem fogna rajta megnyugodni,— mondom, ha jobban tetszett volna ezt mondani: ugy megértem, ha a gondolat további folyamában bennünket igényünkkel nem lemondásra, hanem egy más térre utasítanak. Elismerem, hogy nem kell épen szükségkép e ozikkben bekövetkezni a reoompensatiónak, kereshetjük azt másutt is; ha itt Magyarország rövidséget szenved, de másutt megfelelő előnyhez jut, ugy nincsen semmi baj. Én ezt is értem t. ház, és e tekintetben nem kell csak most nyilatkoznom Lukács Béla képviselő ur ellen, aki az ilyen compensatió és recompensatió bonyodalmas mivoltát nem kedveli; a czukoradó tárgyalásánál én is voltam bátor megjegyezni, hogy hiszen én sem vagyok szerelmes bele, mert kétségkívül bonyolítja, nehezíti a dolgot, de másfelől szívesen igazat adtam a t. pénzügyminister urnák, hogy az néha elkerülhetetlen, nem lehet mindig magában azon egy dologban megtalálni a kiegyenlítést, s ép azért el kell azt fogadni más téren is, s én mais azt mondom: igen is kész vagyok erre, és ha itt nem bírjuk elérni, ott fogadjuk el, a hol kínálnak vele. Csakhogy megtaláljuk. Akkor kilátásba volt helyezve, hogy a pénzügyi vámoknál, ha nem is egészen, de részben megkapjuk azt. Én mondtam ezen biztatatásra: ám szavazzuk meg, hiszen a kiegyezéshez tartozó törvények együttesen lesznek elfogadva vagy visszautasítva, és ha majd az ígéretet nem találják beváltva : nem fogadjuk el azt a törvényjavaslatot, mely az ígéretnek meg nem felel, és akkor a czukoradó törvény is elesik. Én tehát ezen indirect pótlásban megtudtam njmgodni. De a velünk közölt adatok mit mutatnak? Azt mutatják, hogy a czélba vett pénzügyi vámokból várható vagy 11 millió frt, a mely bevételhez Magyarország, tekintve azon czikkekben való fogyasztása mérvét, járul 15, 20°Vei, részesül pedig benne 3l 4 / 10 0 /'„-ben, tehát 10'4, illetőleg 10-4% előnyben részesül. Ha a 11 miilóra a 11'4%-et rá alkalmazzuk, ez közel l.B0Q,000 frtot ad. Ha 16-4%-et alkalmazunk: akkor 550 ezer írttal még többet, vagy 1 millió 800 ezer forint lenne a kilátásba helyezett recompensatió, tehát a 2 és 1 / 2 millióra felvett károsodásért 13—18 százezer forint. A tárgyalás folyamán azonban felmerült küönféle dolog. Egyik az, hogy a 11 millióról ne beszéljünk, mert abból több mint 5 millió a petróleumra esik, a melyből mi sokat fogyasztunk, tehát erről ne beszéljünk. Marad még vagy 5 millió 800 ezer forint. Az mondatott, hogy ha ez 5 millió 800 ezer frtra tesszük rá a mértéket, akkor, a mint Apponyi Albert t. képviselő ur mondta, 10"4°/ 0 mellett 600 —6£0 ezer, 15'4°/ 0-el pedig 900,000 forintot resultál. így állván a dolog előttünk, a kérdés az, bejön-e azon 5 millió 800 ezer forint és 15, 20°/ 0-e a mi fogyaztásunk, következve 10—15°/ 0-e a mi előnyünk? Azt elakarom hinni, hogy azon összeg bejön, kész vagyok elhinni, hogy a vámemelésnek nem lesz az a hatása, hogy a behozatalt csökkentse, hanem az a hatása lesz, hogy azt megállítja, hogy nem emelkedik az. De hát annyit fogyasztunk-e belőle? A kormány előterjesztésében az van mondva. Én kerestem, van-e bizonyítva, de ezt nem találtam; két kimutatást azonban találtam, a melyeket revisió alá vettem, s kijött, hogy bizony a mi fogyasztásunk nagyobb s előnyünk nem lesz több mint 4—5 százezer forint. Épen tegnap történt, hogy a kávévámnál, a melyről pedig szólnak az emiitett adatok, a birodalmi tanács 20 frtos vámot fogadott el, tehát felényi lesz az emelés, illetőleg a felényinél valamivel több, mert az arany-agio a törzs-összegre is szól. Az emelés e mérsékelése, a kilátásba helyezett s 460,000 frtnyi recompensátiót 300,000-re változtatja. Széll Kálmán pénzügyminister: Ez még nem végleges. Kerkapoly Károly: No, no, még nem végleges ; de ha igy marad, csak 300,000 frt lesz. T. ház! Két dolog közül egy: vagy ennél marad a dolog, s akkor 300,000 frtot kinálnak nekünk azon 3-madfél millióért, ami pedig akkor jön ki, ha 6 évi átlagból indulunk ki; míg ha csak 3 éviből, akkor sokkal több lesz, mert a mi károsodásunk progressiv s igy minél közelebbi éveket veszünk fel, s igy minél közelebb jövünk a jelenhez, károsodásunk annál nagyobb, s nekem nincs kétségem, hogy az a 3-adfól millió, voltaképen több mint 3, s ha igy marad a dolog, fokozatosan mindig több lesz. Tudom igazolni e nézetemet. Tehát több mint 3 millióért kinálnak nekünk 3ÖO,000-et. Mondom, tudom igazolni ama nézetemet. A statistikai kimutatások azt mondják, hogy a kávéfogyasztás 1873-ban nagyot szökkent előre, s azóta mindig nő. Ezt előre meglehetett volna jósolni. Amint népünk előtt a vasút föltárta a világot, s népünk megismerte azt, egyszerre óriási változás állott be igényeiben, s a kávéfogy r asztásban, mig az Ausztriában csak megkétszereződött, nálunk megháromszorozódott: mert az osztrákok előbb sem voltak annyira elzárva a világtól, mint mi, s ezért a hatás nem oly nagy ott, mint itt. Ugy áll a növekvés a két országban, mint 2 a 3-hoz.
