Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-342
Sá2. országos ülés február 5. 1878. 21 nyújthatni. Marad hát az a nevezetes kávévám, mely Austriában kormányválságot idézett elő s melybe, mint az egész kiegyezési alkotás legmomentuosusabb részéhez kormányunk ép oly szívósan ragaszkodik, mint ragaszkodott annak idején az egész bankügyi kiegyezésnek szerinte legsarkalatosabb részéhez, azon nevezetes paritáshoz, mely a főtanácsban a 3 magyar szavazat által a 12 osztrák szavazattal szemben tényleg érvényre jutott. Az 1.300,000 frtállitólagos fináncz-vámnyeremény tehát a kávénál, kell hogy előálljon; a vámszövetségről szóló törvényjavaslat indokolásának 12. lapján fel van tüntetve az 1868-tól 1874-ig Magyarországba bevitt kávémennyiség, e tabellából kitűnik, hogy 38.000 mázsáról 1868-ban a bevitel, illetőleg fogyasztás 1874.ben 124 000 mázsára vagyis több mint 2Ö9°/,-tel növekedett. B növekedés természetes okoknál fogva még ezután is észlelhető lesz, ugy hogy a 10 évi fogyasztás kiszámitásánál a lefolyt 7 évi átlagot alapul venni egyáltalában nem lehet. Ha pedig a kimutatói? két utolsó 1873 —1874-ik év átlagát 116.000 mázsával veszszük alapul, s ezt szembe állítjuk a monarchiába ugyanazon két évi átlag szerint bevitt 644,000 mázsa kávéval, akkor a fogyasztásból mintegy 18°/ 0 esnék Magyarországra, 82°/,, pedig esnék Ausztriára. Mondjuk, hogy Magyarország kerekszámban 20°/ u-et fogyaszt, akkor a 31 4 ' 10 (nem pedig mint a vámügyi bizottság jelentése szeretetre méltó alapossággal mondja 32' J / 0 ) megosztási kulcscsal szemben a tiszta profit a kerekszámban 2.500,000 írtra tett kávé vámtöbbletből ami javunkra mintegy 280.000 frtra rúgna. Ismétlem, e különbözet nagy része s azzal együtt a profit és a legközelebbi 10 év folytán okvetlenül el fog enyészni. De hát tegyük fel, megmarad állandón a fogyasztás eddigi aránya, s mi nyerünk a kávénál 280.000 frtot; de tegyük fel még azt is, amit én különben tagadok, hogy a többi finanezvám emeléseknél is lesz vagy 100,100 frt beneficiumuük, akkor is a legvérmesebb számítás melleit legfeljebb 400.000 frtot tenne ki az a nevezetes compensatió, melyért milliókra menő károsodásunkat a ezukor és sörfogyasztási adónál ujabb 10 évre törvényesítjük, de egyszersmind milliókra menő uj iparvám-adót vetünk ki Magyarország öszszes lakosságára. Károskodásunkat az indirekt adóknál az indokolás 2 l j i millióra teszi, csakhogy itt is (nagyon ügyesen) az 1868—74-ki átlagot veszi alapúi és ignorálja itt is az évről-évre mutatkozó jelentékeny fogyasztási növekedést. Ha elfogadom is ugyanazon számítási kulcsot, csakhogy az utolsó 3 évi átlagot véve hasisul, akkor nem 2 1 j 2 millió, hanem legalább 1 millióval több fog mint direct pénzügyi károsodásunk kijönni. Itt se számoljunk a legközelebbi 10 év múlhatatlan fogyasztási emelkedésével, mindig azt fogjuk találni hogy 3 l /»—4 millió minimális financziális veszteségért 400.000 forint maximális finanezvám nyereség képezi a compensatJót. Pedig én nagyon tartok attól, a mire már Lónyay képviselő ur is utalt, hogy t. i. a textilvámok jövedelme a nagy felemelés folytán jelentékenyen csökkeni fog, hisz természetes, hogy az igazi védvám csak akkor véd, ha nem fizetik, mihelyt fizetik, megszűnt védeni. így tehát az intentió épen az, hogy bizonyos czikkekböl vagy semmi, vagy csak mentől kevesebb iniportáltassók. Az ebbeli vámveszteség pedig nagy részét elfogja nyelni a finanezvám profitnak. ítéljen a t, ház a következő adatok után, melyek ezen munkában találhatók, melyre a t. pénzügyiminister ur tegnap ismételten hivatkozott. Megtettem a részletes számításokat csupán az importált fonolak, gyapjuáruk, pamutáruk és ruházati czikkek után mennyi vámjövedelm folyt be adag 1870-től 1875-ig. E jövedelem évi átlaga 30.780.000 frt Hogy a vámfelemelések folytán e czikkekböl a bevétel 25—3Q°/ 0-ai csökkeni fog, azt senki sem fogja tagadásba vonhatni : mert hiszen az import megakadályozása avagy megdrágítása az elérendő ezél. Es ha így a vámjövedelem csupán ezen csoportra nézve hihetőleg mintegy 3 / 4 —1 millióval csökkeni fog: Magyarországnak itt vagy 250— 300.000 írttal kevesebb vámjövedelme lesz, mint eddig volt. Pontosnak tartottam a kérdésnek ezen, sehol még meg nem világított részére is reflectálni. De mindezektől eltekintve engedje meg nekem a t. kormány és előterjesztéseinek t. védői, compensatiót és recoinpensatiót ott hol az egyik fél is, a másik is, az egyik milliókban a másik százezrekben károsodik : én egyáltaban nem láthatok ; ez a kölcsönös megrövidítés, vagy tisztán magyarán kimondva, a kölcsönös lefőzés rendszere, melyhez én már csak a politikai noblesse obiige szempontjából még az esetre sem járulhatnék. ha a kisebb károsodás mi reánk, a nagyobb pedig Austriára háromlanék. Alkalmazta volna a kormány a politikában is szerintem, egyedül szem előtt tartandó suum cuique elvét, akkor az alku reánk nézve sem válhatott volna ily szégyenletessé, A t. ministerelnök ur, legutóbbi beszédében utalt azon szerinte a komikumig menő ellenmondásra, mely abban rejlik, hogy a külön vámterület védői többé kevésbé vódvámosak, ha a külön vámterületről beszélnek, és határozottan szabad kereskedők, ha a vámközösség alapján folytatandó vámpolitika felől nyilatkoznak, Hát én ezen eltérő álláspontot részemről mint már alkalmam volt jelezni is, egész határozottsággal elfoglalom. Valamint s ezt igen helyesen jegyezte meg a t. ministerelnök ur, miáltal azonban Korizmics László t. képviselő társunknak a kormány által hivatalosan terjesztett vámügyi munkája felett igen