Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-342
M'Z. országos illés február 5 1878. i13 mondtuk fel, nem a 07-iki évben lejárt régi szerződéseket, s miért mondtuk fel ezeket'? Azért, mert még ezeket se tartottuk Magyarország jogos érdekeit kielégítőknek; tehát ezekkel, nem pedig a régi, már 8 évek előtt megszűnt állapotokkal kell a kormány javaslatait egybevetve mérlegelni. (É'i'uk helyeslés a bal- és a szélső jobboldalon) Nagyon gyanús dolog előttem, hogy mind a két eddig felszólalt minister ur ezt gondosan kerülni látszik, (Nagy tetszés a baloldalon és a szélső jobboldalon) és ez ujabb érv állitásom bebizonyítására., hogy az uj szerződések részünkre csakugyan nem kielégítők. De hát azt is mondja az én t. barátom, a pénzügyminister, hogy kedvezőbb idők voltak 67-ben mint ma. Meglehet, sőt beismerem; de ha ezen kedvezőtlen külömbsóg oly káros hatású lehetett a szerződések megkötésére, akkor azt kell a tisztelt kormánytól kérdenem: miért mondta hát fel a létező szerződéseket, s miért kezdeményezte ő az uj egyezkedést? A mai viszonyok már léteztek, léteztek mind már akkor, mikor a t. kormány az előbbi szerződéseket felmondotta, léteztek politikai, általános financiális, és speciális financiális tekintetben : a kormány tehát ismerte azokat s kötelessége lett volna a képviselőházat figyelmeztetni, hogy nincsen most alkalmas idő a felmondásokra. (Fölkiált ások a középen,: De mikor azok a szerződések lejártak!) Engedelmet kérek, egészen más az én helyzetem akkor, ha lejárván valamely szerződés, ujabbat kell kötnöm, s más az, ha praetonsive lépek föl, ha azt mondom: engem a létező állapot ki nem elégik fölmondom, kívánok jobbat! (Helyeslés a baloldalon.) Azt is emiitette t. barátom, hogy hát mi gyengébbek vagyunk, a ministerelnök ur pedig azt nyilvánitá, hogy törekedett a kormány jobb egyezséget kivívni, de nem sikerült. Engedje meg nekem a tisztelt kormány, bárminők legyenek bajaink, bármily kirívók legyenek gyengeségeink: oda még se jutottunk még, hogy igazságot ne kérhessünk, követelhessünk szomszédainktól, kikhez annyi közös érdek csatol bennünket; mert ha Magyarország érdekében van, hogy azon politikai kötelék, mely őt Ausztriához kapcsolja, ne. lazuljon, nem csekélyebb érdeke Ausztriának e kapcsot megőrizni és meg nem bántani; (Helyeslés.) mert ha Magyarországnak nem szabad megfeledkezni arról, hogy nyersterményeinek legtermészetesebb és legközelebbi vására Ausztria: Ausztriának sem szabad megfeledkezni arról, hogy az ő iparezikkcinek ismét Magyarország a legtermészetesebb, legközelebbi piacza, és így tovább egészítik ki egymást a költsönös érdekek. (Helyeslés.) De ha ez így van, pedig igy van, akkor Ausztria saját, érdekében sem utasíthatja el Magyarország igazságos és jogos követelményeit. Nem uraim, oda még nem jutottunk, hogy bekelljen érni mindennel, mit lajtántuli szomszédaink számunkra kegyesen engedményeznek csak azért, hogy szabadon lélekzelhessünk. (Hosszan tartó élénk tetszésnyilvánítások és taps a, baloldalon és a szélső jobboldalon.) Ne legyünk kicsinyhitűek, kérjük az igazságot, cselekedjük a méltányosságot, és nem fog, nem lehet szavunknak elhangzani: a monarchia érdeke, fenállása fog mellettünk szólani, s megvédeni igazságunkban. (Elénk helyeslés a baloldalon és a szélső jobboldalon.) Ezekután ismét felveszem beszédem fonalát, (Halljuk] Halljuk\) és állítom, hogy a szándék, mely igy akar eljárni, becsületes ; e becsületes szándékot csak provisorium utján lehet valósítani, a provisorium utjáa, melyet mint igazságra törekvő eszközt se ócsárolni, se gyanusitni nem lehet. A provisorium nem mellékes tekintetek vagy czélokból való elhalasztása a kérdés megoldásának, hanem emberséges törekvés ennek igazságos megoldására : a provisorium nem vezet se chaosba, se agitátiókra, hanem határozott czéljánál fogva csak ez vezethet egy igazságos és ezért megnyugtató kiegyezésre. Azután mi különbség lenne a benyújtott autonóm tariffa, és az ideiglenesen fenntartott mostani vámtariffa közt. értem nem számtételi. hanem biztonsági és különösen a külföld iránti tekintetben? Semmi; mert ez is, az is. ideiglenes és csak addig tartó lenne, míg sikerülhet a külfölddel a lejárt szerződéseket ujabban megkötni ; ámde számtételi tekintetben beismerem, igen nagy a különbség, még pedig a monarchia mindkét részének javára szolgáló különbség lenne az, hogy az iparososztály kizárólagos előnyéi-e nem terheltetnék ujabb közvetett adókkal, a nyerstermeléssel foglalkozó sokkal számosabb nép, se nálunk, se Lajtáidul. Különbség lenne továbbá még a külkereskedés javára az is, hogy a provisorium két évre meghosszabbíttatott jelen állapotból az átmenet a szerződésekre sokkal könnyebb lenne, mint ez az előttünk fekvő vámtariffa magas tételeinek a gyakorlati életben megtörténendő bevezetése után lehetséges. (Helyeslés a baloldalon.) Alit mondjak a 10 éves lekötésről ? (Halljuk !) Elmondom, tanulságos dolog! (Halljuk! Halljnk\) 1867-ben, midőn mi nem avatottak, járatlanok 10 évre akartuk megkötni a kereskedelmi szerződést, a birodalmi tanácsban képviselt országoknak tapasztaltabb fórfiai vonakodtak ebbe beleegyezni, igen óvatosan állítván azt, hogy csak a gyakorlati élet fogja majd biztosan kimutatni azt, mily hatása leszen az igy megkötött szerződésnek; s azért ötéven túlra nem kötelezték le magukat, hanem ezentúl évi felmondást biztosítottak maguknak. S most ugyanazon férfiak, kik akkor vonakodtak 10 évre szerződni, ugyanazon óvatos férfiak sürgetik a szerződésnek 10 évre leendő megkötését! Miért? Magyarázzam? Szükségtelen, hiszen mindenki belátja, hogy ez csak azért történhetik, mert 10 évi tapasztalásból meggyőződtek arról, hogy az eddigi
