Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-348

348. országos Blé» febrnár 12. 1878. 159 abstrahálkaiunk tehát e számokból ; csak azt vagyok bátor mondani a t. háznak, hogy az 1848-ik előtti viszonyokat azon adatokból, melyek a közbenső vámokban gyűjtettek, — mert méltóztatnak tudni, akkor még fönállott a vámvonal, meg volt a külön vámterület, — meg lehet ítélni; de nem volt benne köszönet. A gyűjtött adatokból azt látom, hogy Magyarországnak összes kivitele akkor 60 egynehány millió frt volt ós ebben a 60 egynehány millió írtban iparezikk 300,000 frt szerepel. Tehát sajátlag semmi. És most ha végig nézi az ember azon. bár hiányos adatokat, a melyeket kaptunk a statistikai hivalal utján, — még ha ügy elembe vesszük is azt, hogy ezen adatok talán némely áruknál többszöri feljegyzésből erednek, s igy túlságosak ; ha tekintetbe vesszük, hogy ezen adatok félig seni állanak, vagyis jóval alacsonyabbak, — összehasonlítva az ipar és gazdasági czikke mostani forgalmát az 1848 előttivel : közöttük olyan a különbség, mint ég és föld. Mert hisz most. t. ház, csak egyetlen egy czikkben, a lisztben kiviszünk többet 31 milliónál, a borban kiviszünk 10—12 millió értéket; a gabonában és vágó-marhában egyen ként 50—60 millió frtot. Ha az ember ezen adatokat összehasonlítja az előbbi idővel: roppant a haladás. És ezt a haladást tette ez a szegény földrnivelő ország, a mely. mint jelezni voltam bátor, annyi súly, annyi terhelés, annyi erején tul való költekezés terhe alatt áll. s melyről elmondhatjuk, megfogyva bár, de törve nem, gazdasága még meg van. Ha ezeket tekintetbe vesszük, anynyit bátran lehet mondani, hogy a magyar forgalom, daczára az igen megnehezült viszonyoknak, tetemesen fejlődött és fokozódott, üs, hogy e fokozódás még nagyobb legyen, ahhoz szükséges, hogy a közös vámterület is fenmaradjon s a békés egyetértés a birodalom két fele közt ezentúl is meglegyen. És ezen előhaladás megállapodást nem fog látni, mert, istennek hála, — Magyarország közgazdasági állapota nagyban véve, egészséges alapokon nyugszik. Felhozatott a közös vámterület ellenében mint érv az indirect adók kérdése is. Azt mondák többen — és én megvallom, t. ház, hogy abban van valami, — hogy a közös vámterület mellett divatozó közös adózási eljárás az indirect. adók tekintetében Magyarországra nézve egy kissé kétségkívül nyomasztó azért, mert itt a gyárak nagyobb regievei dolgoznak és valamivel kevesebb eredménynyel, különösen a czukornál és talán a szesznél. Hogy e tekintetben azon aránytalan — nem nagy terheltetós — de mégis terheltetós könnyittessék, ahhoz szerintem nem kell semmiféle külön megadóztatás] eljárást behozni; szerintem a dolgot per se és pro se kellene taxatió alá venni. A közös vámterület alapján lajtáninnen ós lajíántúl minden nagyobb gyárat a maga individualitása szerint kellene felbecsülni s a szerint vetni rá az adót és akkor nem lenne egyenlő megadóztatás, hanem behozatnék az arány. A mai adózási rendszer azon benyomást teszi rám, mint a hadseregnél az egyenlő mértékű kabát: sok embernek sarkig és soknak meg csak térdig ér. Ha minden egyes gyárnál a termelést a maga individualitása körülményei szerint taxatió alá vesszük: ki fogjuk kapni azon gyár termelési mennyiségét. Ha az egyenlő percentnatió megállapíttatik, és hozzácsapjuk a fogyasztási adó tóteleit: meg lesz oldva a kérdés. Daczára annak, hogy a közös vámterület alapján állunk, mégis minden vállalat a maga ereje és természetéhez képest aránylag lesz megadóztatva s akkor meg lesznek szüntetve azon panaszok, melyek e tekintetben alaposan felhozhatók. Az iparvámokról, a financz-vámokról szintén volt szó e házban. Az iparvámokra nézve bejelentem, hogy részemről a társországok prosperatióját Magyarország érdekében fekvőnek is tartom. Nem vagyok olyan difficilis. mint sokan, kik Ausztriának semmiféle iparvámot sem akarnak engedni. En ezt elvileg nem perhorrescálom, sőt annál inkább megadandónak tartom, minthogy azon kikiáltott nagyszerű protectiók, sajátlag nem is oly nagyszerűek. Itt van egy kivonat, mely szerint a pamut-fonalnál az értékhez képest a százalók 6 és 5 0

. a gyapjú áruk nál 4, 6, 7, 8, 10, 5, 6°/

0 protectiók az értékhez képest. Mint látjuk tehát, a vámtételeknek legnagyobb része sajátlag financz és nem védelmi vám, nem is dificultálom, hogy azok Ausztria számára megadassanak. A pénzügyi vámokra vonatkozólag az hozatott fel főleg, hogy a szegényebb néposztály terheltetik. Az igaz, hogy azt is terhelik, mást is, magunkat ós mindenkit, a ki kávét iszik. Hanem ha az ember tekintetbe veszi, hogy a kávénál ezen összes felemelés holnaponkint vagy 4 kr. alig számbavehető pár kr. vagy fél frt óvenkint. Azt hiszem tehát, hogy ezen megakadni nincs okunk. Szükségünk van erre a vámra, azért veszszük; ha nem volna szükségünk, nem vennők. Hiszen az is jó volna, ha a többi adóra sem volna szükségünk. A földadónál nem difficultáljuk, legalább nem igen hallottam, hogy a 30% katastralis jövedelem sok, pedig sok. Es most, hogy a városi nép, a mely jobban van érdekelve ezen kérdésnél, mint a falusi, a kávét egy kicsit drágábban fizeti, az már oly dolog, a melyet egyátalában nem akarnak megengedni. Nem annyira nekünk dificultás ez a dolog, mint a Lajtán túl. A vódvámot az iparra, elfogadjuk; de már _ a íinanczvámok életbeléptetése ellen szavazzunk. Én megszavazom az egyiket épen ugy, mint a másikat, Mondatot!,, hogy a szerződéses vámpolitika most már el fog esni, mert a tariffa oly bor-