Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

146 347. országos ülés február 11. 1S78. azon nézetnek, hogy az osztrákok Németországba hajlandók beolvadni: ugy ez még nagyobb indok arra, hogy annál határozottabban ellenálljunk azon politikának, mely Magyarországot megakarja gyöngíteni. (Helyedét balfelöl.) Ez kötelességünk önmagunk iránt, ez kötelességünk a dynastia iránt; (Helyeslés balfelöl,) kötelességünk Európa és a civilisatio iránt; inert, t. ház! Európának és a eivilisátiónak nem áll érdekében, hogy a hol jelenleg egy virágzó Magyarország lehet, hogy a hol eddig jelentékeny politikai erő létezett : ott egy másik Herozegovina, vagy egy másik Bulgária jöjjön létre. (Helyeslés a balon.) Mondják azt is, hogy Magyarország különféle idegen nemzetiségekkel van körülvéve, különösen t. képviselő ur, hazánk nagy költője, Jókai Mór azt monda, hogy nekünk is vannak communárdjaink; nem nevezte meg őket. de mindenki érthette, hogy kik azok. Én elismerem, hogy igy van ; de akkor nekünk számolnunk kell ezen helyzettel, és igyekeznünk kell azon idegen nemzetiségeket hazánk államiságával a lehető legszorosabb kapcsolatba hozni: az érdekkapcsolatba (Helyeslés balfelöl.) A világtörténet tanúskodik arról, hogy az idegen nemzetiségek is hazafias szívóssággal ragaszkodnak azon országhoz, mely nekik jólétet biztosit. Nem kell messze mennünk, itt vannak a felsővidéki szászok, itt vannak egyáltalában Magyarország azon idegen nemzetiségei, melyek épen oly nagy lelkesedéssel vettek részt Magyarország szabadság-harczában, mint bármely más alföldi vagy magyar nemzetiségű. Ott van, t. ház! Elsass-Lotharingia, a nagy német nemzethez tartozó nemzetiségi töredék, mely szívósan ragaszkodik Francziaországhoz, mert Francziaországnak köszönhette gazdasági emelkedését. Ha mi Magyarország jelenlegi viszonyai közt az idegen nemzetiségek részéről mutatkozó áramlattal szemben Magyarország jövőjét megóvni és biztosítani akarjuk, akkor nekünk olyan politikát kell követnünk, mely ezen idegen nemzetiségeket hazánkhoz csatolja, követnünk kell oly gazdasági politikát, mely éppen ellenkező irányban halad azzal, mint a melyet a kormány javasol. Be akarom zárni előadásomat t. ház. (Halljuk]) Nem akarom bővebben ecsetelni azon jövőt, mely Magyarországra várna azon esetben, ha külön vámterület állíttatnék fel Magyarországon; hanem csak indokolni kívánom, hogy az előadottak daczára hogyan van mégis az, hogy mi különvéleményünkben elfogadjuk a közös vámterületet? (Halljuk!) Erre több indokunk van : az első — s ez már magában is elegendő volna — az, hogy a törvény — melynek alapján midenkor állottam, s ezentúl is állani íőfeladatomnak tartom, — kimondja, hogy Ausztriával mindenekelőtt meg kell kisérleni a kiegyezést. Ez tehát már magában véve is elégséges indok volna a közös vámterület elfogadására. De van még más indok is. A második indok is: — egészen őszintén nyilatkozom — az, hogy két éven át annyiszor volt hangoztatva, és pedig a legilletékesebb helyről ós a legilletékesebb közegek által, hogy a vámelkülönités politikai szakadást vonna maga után, hogy ebben az arányban erős aggodalmak csirái hintettek el a törvényhozás minden factorainál. Én ezen aggodalmaknak tápot nyújtani nem akarok, az Ausztriával való szakítás ódiumát nem akarom hazánkra vonni s azért vagyok hajlandó alkudozásba bocsájtkozni, s méltányosság tekintetében a végső határig menni. A végső határig — mondom — a meddig csak Magyarorország e tekintetben mehet; a megélhetés határáig. Én. t. ház ! azt tartom, hogy Magyarországra nézve a megélhetés még lehetséges azon esetben, ha az indirect adók fölötti rendelkezést kezeinkbe vesszük ; mert ezzel mezőgazdaságunk intensiv fejlődósének s iparunk haladásának főtónyezőjét nyerjük meg, mert Magyarország ugy sem ugorhatik egyszerre azon magaslatra, melyen az előbbre haladott nyugoti népek állanak. Ez által tehát közgazdasági politikánk első lépcsője lenne előttünk nyitva. Hogy később mit hoz a jövő, az a jövő dolga. Ezek után sietek beszédemet befejezni. (Halljuk \) Azt lehetne mondani, ha azon sok előnyt, melylyel a közös vámterület Ausztriára nézve bír, Ausztriától elvonjuk, akkor Ausztria életföltétele lesz kérdésessé téve, Ausztria összeroskad. Erre nézve megjegyzem azt, hogy én nem ismerhetem el ezen állítást argumentumul, mert ennek épen az ellenkezője áll. Politikában épen ugy, mint nemzetgazdászatban, a mit az egyik nyer, nem következik, hogy azt a másiknak el kell vesztenie. Én határozottan merem állítani, ha Magyarország mint külön gazgasági test erős fejlődésnek indul: Ausztria ebből sokkal nagyobb előnyt húzna, mint a mennyit jelenleg huz, a nélkül, hogy azon előny Magyarország kárára legyen. Sokszor volt elmondva, hogy Ausztria-Magyarország siami ikrek. Hogyan képzelhetjük azt, hogy az egyik siami iker: Ausztria megélhessen, hogyha a másik siami ikernek szivébe tőr van döfve. Megengedem, hogy ez is, mint minden hasonlat sántit, azonban bizonyos, hogy a mit Ausztria tőlünk kivan, ránk nézve sokkal nagyobb kár, mint a mily előny Ausztriára nézve. Shylock Antoniotól egy font húst követel és készül azt testéből kivágni, Shylockra nézve, e font hus csak egy font hus, semmi más, de An-