Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-347
347. országos illés február 11. 1878. . Jgl czélnak, mint a gazdasági viszonyoknak sanálásat? Én azt hiszem, hogy könnyelműen járt volna, el a kormány, ha a magas elméletet követve csak a gazdasági viszonyok orvoslását tekintette volna czélnak és a kiegyezést csak mint eszközt. Egy másik állítása a t. képviselő urnák az, hogy hiszen ez csak gazdászati kérdés. Ismét tökéletesen igaza van in abstracto ; de bocsánatot kérek: ugy áll-e a dolog tényleg? Nem emlékezik-e a t. ház sok tagja, miként a képviselő ur is arra, hogy mi történt 1848-ban, a midőn épen ezen financzialis és gazdászati kérdések voltak azok, a melyek, — nem mondom okait, — ha akarjuk ürügyét képeztek annak, hogy azon nagy harcz megindult, a melynek következésében az, a mi 1848—-49-ben megtörténhetett volna ós meglehet, hogy jobban megtörtónt volna: csakis 1867-ben jöhetett létre. De magában a 67-iki kiegyezésben nem látjuk-e az összefügést a 12. 14. 15. és 16, t.-czikkek közt? Azt gondolja-e a t. képviselő ur, hogy ezen összefüggést meglehet szakgatni a IG-ik tövényezikknél és nem fog kelleni-e ez esetben visszamenni a 15-dikre, meglehet a 14-ikre, sőt meglehet a 12-ikre. {Élénk helyeslés a középen.) Lehet-e tehát azt állítani, hogy csakis gazdászati kérdés ez és hogy nincs szoros összeköttetésben a politikai kérdéssel? (Helyeslés a középen.) Én azt hiszem, hogy nem. Ezek voltak a képviselő ur egész elméletének és okoskodásának alapjai és én ezeket önmagukban — ismétlein — tökéletesen helyeseknek elismerem, csak hogy igyekeztem kimutatni, hogy ezek a mi viszonyainkra aligha alkalmazhatók és hogy azon mértéket, melylyel a t. képviselő ur mérte a törvényjavaslatot, arra nem lehet alkalmazni. Szerintem az, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatok nem ütik meg azon mértéket, épen nem fogyatkozási, hanem véleményem szerint ellenkezőleg egyik előnye a törvényjavaslatoknak. Volt itt egy másik nehézség, a mely ezen kérdést afficiálta és a mely fordulatára igen nagy befolyással volt és ez az volt, hogy a kiegyezés két jelszó uralma és pressioja alatt jött létre, e két jelszó uralnia alatt külön „vámterület, és keine Mehrbelastung." Somssich Pál igen t. képviselő ur a közvéleményre hivatkozott. Bizonyára nincs senki, a ki inkább meghajlik a közvélemény előtt, mint épen én ; de én ennek daczára még is Tóth Vilmos t. képviselő társammal értek egyet, aki •- ha nem is ugyanazon szavakkal, az mondta, hogy a „vox populi" nem mindig „vox dei", a feltétlen igazság hangja, hanem igen gyakran egy erős áramlat nyilvánulása, a mely sok mindenféle összevágó, néha nagyon távol álló okok által idéztetik elő És nem volt-e ez igy a jelen esetben is ? VisszaKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XV. KÖTET. hivom a t. képviselő ur emlékébe a 67-iki időszakot. Akkor"ezen vámközösség létezett már 17 esztendeig, ós az akkor létrejött szerződós aligha volt egyéb mint, ezen létező állapotoknak törvényesítése, és volt-e szó akkor, mely a különvámterület mellett emeltetett volna, kivévén természetesen azok részéről, kik a politikai egységet abban a formában melyben az 1867-iki törvény megállapította, nem kívánták. Mások részéről nem volt a legkisebb ellenvetés sem, és soha még kérdésül sem tétetett föl az : nem volna-e jobb a külön vámterületre átérnünk. Azért aligha áll az, amit Simonyi Ernő mindjárt különvéleményének elején mond, hogy e kereskedelmi és vámszerződés tönkre juttatta az országot; mert, mind mondám, e szövetség már akkor 17 éve létezett, és hatott, tehát nem akkor keletkezett. De menjünk tovább. Ha a kiegyezés utáni első éveket tekintjük, találjuk-e nyomát ez áramlatnak? Nem hiszem. Hanem ellenkezőleg azt látjuk, hogy a politikai viszonyok rendezése, a jó évek, s az ezek által adott lendület folytán oly nemzetgazdászati lázas roham keletkezett, mely nem azt mutatta, hogy a vámközösségben nincs bizalom, hanem ellenkezőleg azt, hogy a bizalom talán nagyon is nagy. Mikor keletkezett ezen áramlat? Keletkezett 1872-ben, mikor pénzügyi helyzetünk bonyolódása, néhány rósz esztendő, az 1873-iki krisis a gazdasági állapotokra nyomasztólag hatott s azon lendületet, melynek azok indultak volt, csökkentette. Ugyan azon okok, melyek ez áramlatot itt előidézték előidézték azt a tnl félen is. Ott is érezték mind ezen következményeket, és kezdtek az ipar protectiójára agitálni. Mikor egyszer az irány meg volt adva, természetesen mindenki azt kérdezte magától, hol ezen bajoknak az oka? És feltaláltatott nálunk az, a mi természetes volt, hogy azon kiegyezés, mely 1867-ben köttetett: nem volt olv tökéletes, hogy azon bizonyos pontokba, főkép a restitutiót illetőleg, változtatni ne lehetne. Ez vo ! t az első lépés. Mihelyt ez nálunk megtörtéin, a másik oldalon azt kezdték mondani: ők az 1867 en tul akarnak menni? Azt nem tűrjük. És igy la* sankint egyik a másikat tulliczitálta, a hangulat elkeseredett, s az említett jelszavak megszülettek. Ha ez nem igy lett volna, s nem ama differeutiák, hanem a valódi érdekek képezték volna a kiindulási pontot, más egyezség jött volna létre. Nem azzal bajlódtunk volna, hogy a restitutió milyen arányban történik, hanem egyesült erővel oda hatottunk volna, hogy az elavult indirect adórendszer megváltoztattassák. A bankkórdósben nem arra gondoltunk volna, hogy egy vagy két igazgatóval több legyen a tanácsban, hogy külön vagy közös bank legyen-e; hanem arra, hogy valódi hiteligényeink miként elégíttessenek ki, hogy a pénzforgalmat valóban orvosolni lehessen. De minthogy az nein volt igy, a következés csak is az 16
