Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-346
346. ország-os ülés február 9. 1878. 117 tehát nem a kedvező arány szerint, — mert ha azt mondjuk, hogy ugyanannyi gyapju-árút fogyasztunk Magyarországban, a mennyi Ausztriában ; fogyasztatik, ezzel minden esetre a fogyasztást Magyarországban nagyobbnak vészük a valónál: — akkor 00.000 méter-mázsa gyapjú árút fogyasztunk osztrák czikkekből. Már most méltóztassanak kiszámítani : ez a vámtariffa milyen emelést tartalmaz? Ha egy mázsánál 80 frtot veszünk fel átlag, pedig ez a legrosszabb arány, mert vannak kisebb, vannak nagyobb emelések, tehát, ha a legrosszabb arányt veszszük is, 1.800,000 frtot tesz a legroszabb esetben a vámemelés. Ha már az oroszlán része az emelést tartalmazó iparczikkeknek ezt mutatja: lehet-e azt mondani, hogy valamennyi iparczikkből — pedig a többinél alig van emelés, vagy ha van is, az igen csekély — 8—9 millió teher háramlik az országra". Midőn tehát így szólottam, midőn világosan kimondtam, hogy a mi fogyasztásunkat a valónál magasabbra veszem fel, s a képviselő ur közbeszólásomra, hogy nem híven idézi szavaimat, azt feleli, hogy én egy elelausulált szócskába kapaszkodom: kérdem, vajon ez méltányos, igazságos eljárás-e ? (Élénk helyeslés a középen.) Midőn valaki világosan kimondja, hogy többet számit maga ellen, mint a mennyit lehetne, és meg is mondja mennyivel, — mert azt csak nem tagadja senki, hogy Magyarországon egy lélekre annyi posztófogyasztás nem esik, mint Ausztriában : akkor lehet-e azt mondani, hogy első beszédemben felállított számításomat határozott biztosságának én nyilvánítottam, s hogy beszédem azon részének más az értelme, mint a mit én most annak vindicálok. (Elénk helyeslés a középen.) A t. ház igazságszeretetét felhívom ; lehet-e azt mondani, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy én egy elrejtett szócskába kapaszkodom. (Nyugtalanság balfelül.) En nem szólok a dolog meritumához, de ráakartam mutatni, arra, hogy a t. képviselő urnák nem volt igazsága, és nekem jogom volt közbe szólani, s a képviselő urat figyelmeztetni, hogy nem híven idézi szavaimat, s azokat helytelenül értelmezi. (Nagy zaj bal/elől.) A ki pedig igy cselekszik, annak jogosultságát, hogy oly inveeti vakkal éljen, mint a t. képviselő ur élni méltóztatott: a magam részéről el nem ismerhetem. (Elénk tetszés a középen. Mozgás a baloldalon.) Szilágyi Dezső: Én szavaimnak nem akarom mondani: ferdítése, hanem félreértése miatt akarok felszólalni. A t. pénzügyminister ur, a ki talán túlérzékenyen vette azokat, a miket mondottam, (Derültség balfelöl.) azt állítja, hogy én az általa felállított számításra ugy hivatkoztam, mint a melyet ő apodictieus biztosságának tekintett volna; másodszor állítja, hogy azzal vádoltam őt, hogy a clausulákra való hivatkozás felvilágosításának őszinteségét bántja. Én beszédemben — méltóztassék utánna nézni — nyíltan kimondottam, hogy ő az általa fölallitott számítást a valónál nagyobbnak nyilvánította, de hozzátettem, hogy ha neki szabad valamely számításra alapítani okoskodását: miért ne legyen szabad ez nekem is ugyanazon fonta ríással? És bocsásson meg ezen megjegyzésemért, de, hogy a minister ur nem csak ugy elmejáték végett hozta fel ezen számokat, hanoin ugy, mint Magyarországnak az Ausztriában gyártott posztó-fogyasztásáról szóló és a valósághoz közel járó helyesebb adatot: kitűnik beszédének abból a részéből, mely most figyelmét elkerülte, s melyben azt mondja: „kiszámítottam, mi a kivitel és bevitel, mi marad tehát belcomsumtióra, s ebből nézetem szerint alaposabban deducálhatom, mint azon precarius forgalmi adatokból, micsoda mennyiségű posztó az, mi Ausztriából Magyarországba behozatik". (Hosszasan tartó helyeslés és zaj balfelöl.) Elnök: Hogy a t. képviselő ur szavainak félremagyarázását helyreigazítsa, arra teljes joga van; de új argumentumokba bocsátkozni a t. képviselő urnák nincs joga. (Helyeslés a középen.) Szilágyi Dezső: Megjegyzem még a minister urnák, hogy nagyon téved, ha azt hiszi — s ezt az ő sinceritásáról fel se tettem, — hogy én őt azzal akartam vádolni, hogy elclausulálni akarta magát, de a hivatkozás arra, hogy nekem ezen alapon következtetnem nem szabad, olyan volna, mint az eíclausulálás, erre pedig képesnek a minister urat nem tartom. (Tetszés a baloldalon. Hosszan tartó nagy zaj.) Elnök: T. ház: A napirenden még több tárgy van. A most félbeszakadt tárgyalás holnapután fog folytattatni. Következik a kérvények L-ik sorjegyzékének tárgyalása. Szivák Imre előadó: T. ház! (Hosszan tartó nagy zaj.) Madarász József : Vagy tanácskozzunk, vagy ne tanácskozzunk. Egy szót sem lehet hallani. (Zaj.) Elnök : T. ház! Jelentettem a t. háznak, hogy a napirenden még több tárgy van. Jelesül következik most a kérvények L. sorjegyzékének tárgyalása. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és csendben lenni. Szivák Imre előadó: (Halljuk ! Olvassa a kérvényi bizottság jelentését, mely észrevétel nélkül elfogadtatik.) Elnök: Következnék most t. ház, a mentelmi bizottságban hiányzó egy tagnak választása, Kivánja-e a t. ház ezen választást most megejteni ? (Fölkiáltások : hétfőn !) E szerint, ha t. a ház
