Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-346
114 346. országol tüés február 9. 1878. okokat — a nélkül, hogy én első sorban azt óhaj- ! tanára. — melyek alapján a külön vámterület egy- j áfaiában lehetetlennek állíttatik. (Halljuk] Halljuk]) i En két nemű okot hallottam ez ellen felhozni. \ Az egyik ok gazdasági. És a t. pénziigyminister | ur azt mondotta, hogy a külön vámterület követ- j kezményei beláthatatlanok, és hogy ez nem az | érdekek versenye, hanem az erdekek harcza fogna lenni. A második ok, mely felhozatott ellene: politikai ok, és az mondatik — röviden vonom öszsze — azért nem lehet a külön vámterületre rátérni, mi rí a politikai kapocs gyengítését vonná maga után. (Halljuk] Halljuk]) Jól tudóin t, ház, azt, hogy a gazdászati szövetkezés a politikai kapocsnak erősítése ; azt is jól tudom, hogy a gazdasági érdekeknek összeszőtt s font szálai igen gyakran egy oly erős köteléket alkotnak a szövetkező nemzetek közt, a melyek gyakran az individualitást is veszélyeztetik. Ez a I közgazdasági szövetség politikai értéke. Üe a mit ! állítok, az, hogy a gazdasági szövetség nem szűkségképi folyamánya a politikai szövetségnek. Nem az törvényünk szerint. Nem az politikailag. És én I képzelek, tudok, ismerek politikai köteléket, a mely j erős megtámadhatailan nemcsak a törvény írott betűjében, de az élő érzelmekben és ragaszkodásban is, gazdasági szövetkezés nélkül, és képzelek, tudok politikai kapcsolatot másfelől, a mely gyenge, ingaíag a gazdasági szövetség daczára, (Helyeslés balfelöl.) Miért lépnek szövetségre egymással az államok? Nem csak külbizottságok, hanem a nemzet hagyományaiból, aspiratióiból eredő czéljaik elérésére ; felvirágzást, szerződést keresnek a kapcsolatban, ós ha ezt a kapcsolatban feltalálják, akkor a szövetség erős lesz ; akkor a gazdasági szövetség erősítője a politikai kapcsolatnak. De ha például gazdasági szövetségből kiderülne, hogy az gazdasági állapotainknak rosszabulására vezet, ha az nem erősbödést, de anyagi gyengülést s így politikai beolvadást eredményezi: ily gazdasági szövetség nem erősítője, nem szilárditója, hanem gyengítője lenne a politikai kapcsolatnak. Gyengítője különösen akkor, ha egyik a másik politikai kiegészítőjének tekintetik. (Tetszés a baloldalon.) A politikai kapcsolatnak önálló becse van reánk nézve, elismerem és csak örülök, valahányszor a politikai kapcsolatot nem gyengítő gazdasági szövetséggel erősbithetjük. De azon tant nem fogadhatom el, hogy a gazdasági szövetségnek megkötése a politikai szövetséget már magában megerősítené. Ha reánk nézve a politikai szövetségnek önálló becse van: nincs-e a monarchia másik államára? Szabad-e feltennünk, hogy az előttök csak akkor ér valamit: ha gazdasági lenyügözésünk kise) i? En nem merem, nem akarom ezt még feltenni sem. (Helyeslés a baloldalon.) Mik a gazdasági okok, melyek a külön vámterületet ellenzik. (Halljuk]) Állíttatott, hogy a külön vámterületnek közgazdasági harcz lenne a természetes következménye, s ugv íratott le, hogy ellenséges, bosszűt-álló vámpolitikát folytatna a birodalom két állania egymás irányában. En ezt tóvtanuak tartom, szerfelett káros hatású tévedésnek, mert azt tartom, hogy azon egyes szenvedélyes nyilatkozatok, melyek a monarchia mindkét államában tétettek: nem jogositnak fel bennünket arra, hogy feltegyük azt, a mi természetellenes, hogy t. i. gazdasági elkülönözés esetében, mindenikünket nom józanul felfogott érdeke, hanem azon vak boszű vezetne, hogy ártsunk azoknak, kik velünk politikai szövetségben vannak, bár mennyire ártsunk is ez által önmagunknak. Ez természetellenes, nem természetes következése lenne azon állapotnak. (Tetszés a baloldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy a monarchia egyik államának sincs oly törvényhozási tényezője, mely ily politikát megengedne, megtűrne a maga államában. (Helyeslés a baloldalon.) De én káros hatásúnak is tartom ezt azért, mert ha ezen következményeket a természetesség attribútumával ruháznék fel: azon vak politikát üző szenvedélyek önkénytelenül, — megengedem, teljesen szándéktalanul — bátorítást merítenének ebből. És végre károsnak tartom azért is, mert jól tudom, hogy mily gyanúval, mily bizalmatlansággal néznek a külön vámterület eszméjére számos körök; mert e gyanút és bizalmatlanságot csak megerősíti az, hogy ha önmagunk körében is e mód ugy állíttatik oda, mint a melyeknek csak szenvedélyes és bosszús küzdelem, nem pedig a békés együtt-élés lehet következménye, (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! bevégzem beszédemet ; (Halljuk! Halljak!) csak még egy kérdésre akarok felelni, azon kérdésre: hogy mi történik, ha a jelen javaslat elvettetik. (Halljuk !) Az mondatik, képzelhető-e, hogy azok a férfiak, kik itt felszólaltak egyik szempontból és a kik a monarchia másik államában felszólaltak a másik ellentétes szempontból: képzelhető-e, hogy azok ezen javaslatnál kedvezőbbet hoznak létre. Nem; az nem képzelhető, (Halljuk!) meri nem képzelhető az, hogy bárki is ezen kiegyezési kérdést ma oly kedvező körülmények közt átveheti, mint volt. Ha minden szenvedély fel van gerjesztve, hamuidén érdek provocálva van, ha a javaslatokban foglalt határozatok már legitim igényeknek tekintetnek, akkor azt mondani: álljon elő ki ennek helyébe véglegest, de mindkettőre nézve kedvezőbbet tud állítani, — ez annyit tesz, mint a kérdést nem helyesen állítani fel. (Helyeslések több oldalról.) Nem ez dönt t, ház. S a kik igy állítják fel a kérdést, azok nem fontolják meg.
