Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

346. országos illés íebruár I). 1878. 97 szólani sem lehet. {Helyesés a szélső balról.) Mindaddig, ndg Ausztriával egjütt leszünk: oly óriási haderőt, hadsereget kell tartanunk, hogy a budget tetemes leszállításáról szó nem lehet. Ily körülmények között tökéletesen illusorius, és pium desideriuin mindaz, a mi e tekintetben felhozatik. És ily körülmények között az igen tisztelt pénzügyi minister ur finom programúi gyanánt — mint azt múltkori beszédében előadta, — nem tud egyebet felhozni, mint azt, a mit minden barát elmond böjti predikátiójában, hogy t. i. legyetek munkások, legyetek takarékosak. (Helyeslés a szélső balról.) De akkor, mikor arról volt szó az alkudozások folyama alatt, hogy szereztessék meg Magyarországnak mind az, a mi anyagi gyarapodásának előmozdítására, pénzügyeinek rendezésére mulhatlanul szükséges, a mi nélkül ez elérhetetlen: akkor a t. kormány nem tudott helyt állni. Azonban helyén mégis megmaradt, és vállalkozik arra, hogy az országot vérig préselje; de még ezt sem azon reményben, hogy biztosan várhatná tőle az ország pénzügyeinek rendezését; mert meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. minister ur maga az első, a ki nem kételkedik azon, hogy ezen az utón az állam bukását elkerülni nem lehet. (Ugy van\ szélső balról.) De nemcsak arról van szó, t. ház, hogy mi államilag megélhessünk, nekünk, ha élni akarunk, nem lehet lemondanunk a haladásról, az előmenetelről a eulturában ; és ez anyagi gyarapodás nélkül lehetetlen. Bámulatos erélylyeí lépett a nemzet a 30-as és iü-es évek alatt a haladás tercre önerejével, leküzdve minden akadályt, melyet azon hatalom gördített elé, melynek kötelessége lett volna a nemzetet e téren istápolni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És most meg legyen akasztva ezen haladásban ? most mondjunk le a eulturának tovább fejlesztéséről ? most, midőn óriási lépésekkel megy előre a világ ? akkor, mikor a mint igen helyesen mondta boldogult Eötvös báró: „a nemzetiségnek magának fentartása nem más, mint culíur-kérdés?" Erről lemondani nekünk nem szabad, erről lemondani nem volna más, mint öngyilkosság. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Jókai t. képviselő ur egy igen fényes kiállítást rendezett itt tegnap mindenféle tényezőkből, a melyekből kiakarta mutatni, hogy menynyire haladtunk minden téren. Mikor én hallottam a t. képviselő urnák ezen előadását, azt hittem, hogy a híres Bach „Eückblick-'-jót olvasom, melyre Széchenyi gróf genialis „Blick-"je volt a felelet. És ez annyival inkább jutott eszembe, mert a t. képviselő ur által felhozott azon 20 évben, melyben Magyarország haladását rajzolta, benne van az absolut és a provisorius korszaknak egy része is. Egyébiránt ki tagadná, hogy haladtunk egyben is, másban is ? Hiszen napjainkban oly erős a eulturalis mozgalom, hogy ellenállhatlanul KÉPV. II, NAPLÓ 1B75-78. XV. KÖTET. behat mindenbe. De aránylag elég-e azon haladás, a mely Magyarországban ezen idő alatt mutatkozott akkor, mikor a nyugaton oly óriásilag haladt a világ, s mikor hátunk mögött roppant lépéseket tesznek a eulturában még oly nemzetek is, a melyek eddig számot sem tettek a népek családjában"? Ily körülmények között azon haladás, a mely Magyarországban azon idő alatt észlelhető : oly csekély, hogy azt valósággal csakis hátralépésnek lehet mondani. Azonban azt halljuk t. ház, hogy nekünk el kell fogadnunk ezen kiegyezést, mert annak elvetése annyi volna, mint közgazdasági harezra kelni és szakítani Ausztriával. E phrasisoknak, melyek kellőleg soha nem magyaráztatnak meg, hátterében nincs egyéb, mint az, hogy ha mi nem fogadjuk el ezen kiegyezést: akkor majd ránk erőszakolja azt Ausztria, és ha nem kap itt oly kormányt és képviselőházat, mely azt elfogadja, akkor be fog állani az absolutismus. vége lesz a magyar alkotmánvnak. Ez a valódi értelme ezen annyiszor felhozott phrazisoknak, s ez volt valódi értelme nézetem szerint a ministerelnök ur múltkori beszédének végén előadott ominosus fenyegetésnek. Egyébiránt Várady t. képviselőtársam egyenesen ki is mondotta, hogy ha mi nem fogadjuk most el e kiegyezést : alkotmányunk fölíüggesztésével lakolhatunk. Nagyon jellemző ezen kitétel: „lakolhatunk," mert a mint látszik, a t. képviselő ur már odáig megy, hogy ha Magyarország jogával élni akar, ha egyátalában élni akar : ezzel már bűnt követ el, melyért lakolnia kell. (Ugy van ! balfelöl.) Egyébiránt ezen argumentum az, melylyel a t. kormánynak és pártjának sikerült ekkorig az országot megfélemlíteni s azon hangulatba hozni, hogy tűrte ezen állapotot. Hanem ón azt hiszem, hogy ezzel az argumentummal sokkal többet bizonyít be a t. kormány, mint maga gondolja. Ezzel tudniillik, nincs bebizonyítva kevesebb mint az, hogy Magyarországnak Ausztriával való együtt-élóse képtelenség. Ha mi e viszony mellett örökös szegénységre, hátramaradásra, félig ázsiai állapotra vagyunk kárhoztatva, ós ha ez ezen szövetségnek természetes szükségszerű kifolyása, akkor ezen állapot tarthatatlan, és mi előbb-utóbb oda leszünk utalva, hogy ezen kötelékből minden áron meneküljünk, és keressünk magunknak más politikai coinbinatiót, olyat, mely mellett megélhessünk. (Helyeslés a szélső balról.) Azon negyedfél száz éves kapocs fentartásáról van szó, melyet őseink Ausztriával kötöttek, s melyet a pragmatica sanctio és a 67-es kiegyezés által megerősítettek. A fontosságnak ezen fokára emelkedtek rnost a közgazdasági kérdések. Ezek fogják előidézni a szakadást, mely gyakran j előtérben állott az alkotmányos küzdelmek közt, | de egy-egy ujabb pactum által elintéztetett. E 13