Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-319

70 319 orjfág-os Ulís iteczemfter 4.1H77 dumot látunk, a minőt ritkán lehet találni. Mél­tóztassék csak fölvenni, mint állanak itt a bünte­tések : „Valakinek kihívása párviadalra, ugy szin­tén a kihívás elfogadása vétséget képez, és hat hónappal büntettetik. 1 ' Párbaj anélkül nem kezd­hető, hogy valakit ki ne hijjanak, s ennek bün­tetése hat hónap. Következik azután, hogy a ki valakit párbajra buzdít, vagy azért, hogy más ki nem hi valakit, vagy a kihívást el nem fogadja, megvetéssel fenyeget, azt megint becsukják egy évre. Továbbá : a ki a párbajra fegyveresen kiáll, annak büntetése megint egy év : ez eddig már két és fél év. Most történetesen megöli ellenfelét: ez öt évvel büntettetik ; tehát összesen hét és fél évvel büntettetik a párviadalban történő ember­ölés ; holott más emberölési esetekben sokkal ke­vesebb a büntetés, mint a párbajban; mely a legindokoltabb, legigazságosabb (Mozgás) abból a szempontból, hogy az illető saját életét is veszé­lyezteti, midőn oda kiáll. En t. ház azon elvet tartom leghelyesebbnek, mely azt mondja : Volenti non fit injuria. Mert ha mi ezen elvet nem alkalmazzuk, arra az ered­ményre kell jutnunk, hogy miután az öngyilkos a társadalom ellen vét, mert azt egy tagjától fosztja meg, ha a botbüntetés nem volna eltö­rölve, attól félek, egy uj codexben 25 botbünte­tésre ítéltetnék ; s ha valaki a vizbe ugrik, s on­nan kifogják, azután befogják csukni. Vannak a társadalomnak szabályai, melyeket egy törvényjavaslat egyszerűen meg nem szüntet­het. Mint mondtam, én elvben a párbajt a leg­nagyobb absurdumnak tartom ; de azt is tudom, hogy léteznek dolgok, melyekre akár az esküdt­szék, akár a törvényszék büntetése nem elég. Éppen ez esetekre szükséges a párbaj. Nézetem szerint e fejezet nem helyesen van összeállítva, mert mint előbb is mondtam, általa sem az el­rettentés, sem a javítás nem éretik el. Én készségesen belenyugszom, hogyha be­hozzák azon szabályrendeletet, melyre talán a t államtitkár ur is emlékszik, melyet Nagy Frigyes adott ki, mely szerint a párbaj szabad, de csak azon esetben, ha egyik fél a színhelyen marad, ellenkező esetben akasztófával büntettetik. Ennek az volt az eredménye, hogy Nagy Frigyes korá­ban Poroszországban egyetlen párbaj sem fordult elő. Tehát ha elrettentésül akarunk törvényt hoz­ni, ebben feltaláljuk a módot. (Derültség a kö­zépen.) Itt a törvényjavaslatban párbaj-szabályokról ÍR van szó. Ezekben a t. államtitkár ur ugy lát­szik, nagyon járatlan, mert ő nem tudja, hogy különböző párbaj szabályok vannak. Vannak fran­czia, vannak angol párbajszabályok. A franczia párbajszabályokban a szúrás meg van engedve, holott a magyarban (Felkiáltások jobb felöl: Hol van azt) a szúrás csak nagyon kivételes esetek­ben van megengedve. A törvényjavaslat azt mondja, hogyha a párbaj szabályai nem tartattak meg: akkor az ugy büntettetik mint orgyílkosság. Ha tehát valaki szúrás által esett el, az követke­zik belőle, hogy habár a segédek beleegyeztek is: mint orgyilkos büntettetik. Rationabilisnek tar­tom azt, ha kimondanék : mi tudjuk, hogy a pár­bajokra némely esetekben szükség van, azonban ezen esetek nagyon kevesek; nem szabad azt holmi haszontalan gyerekjáték miatt, vagy ha vé­letlenül valaki másnak a tyúkszemére hág, vagy valami sértő szót mondott, alkalmazni ; ezek mind aféle gyerekjátékok, melyekért komoly ember nem szokott vivni ; de hogy ha valakinek életboldogsága, becsülete függ némely dolgoktól, hogy az utolsó fegyver a párbaj se legyen neki megengedve, azt absurdumnak tartom. Tehát épen annak elérése végett, hogy ezen fontos dolgokra megmaradjon a párviadal, legczélszerübb a be­csületbíróság. Ennek felállításával el fog éretni az, hogy ha a dolog nem olyan, mely a párbajt indokolja, az ki fogja mondani, hogy itt nincs helye a párbajnak, s akkor tessék azt mint em­berölést büntetni; de ha a becsületbíróság ki­mondja, akkor tessék a párbajt megengedni. Ezeket mint elveket voltam bátor kifejteni, a mennyire tőlem kitelt, nem akarok ebből a két irányból egyiket vagy másikat felállítani, hanem annyit mondhatok, hogy ezen törvényjavaslat, ha el fog fogadtatni, csak kárt fog csinálni haszon helyett. De ha a sok rósz közt kell választanom, megmaradok inkább Osemegi államtitkár ur eredeti szövege mellett, mintsem az igazságügyi bizottságé mellett. Ajánlom beadott indítványomat a t. ház­nak elfogadás végett. Gulner Gyula jegyző (olvassa a Szalay Imre által beadott indítványt.) „Indítvány a XIX. fejezethez. Ezen fejezet az igazságügyi bizottsághoz visszautasittatik." Zay Adolf: T. ház! Én már e fejezet czb ménéi óhajtottam felszólalni, mert ép ugy, mint az előttem szóló t. képviselő ur, ezen egész feje­zet rendelkezéseit és jogi felfogását helytelenítem. De abban lényegesen különbözöm az előttem szóló t. képviselő úrtól, hogy én a helyes párbajt nem tartom absurdumnak, hanem ellenkezőleg nagyon helyes, esetleg elkerülhetetlen szükséges dolognak. T. ház! Mielőtt erre nézve igénytelen néze­temet kifejteném, legyen szabad előrebocsátanom két kérést a t. házhoz: Az első az: ne méltóz­tassék bölcs itéletöket és higgadt megfontolásukat egy pár eset által félrevezettetni, melyek az utolsó időben történtek és megvallom nagyon is alkal­masak arra, hogy a józan felfogást zavarba hoz­hassák. Ezen esetek egyike e positiv, másika a nega­tív sarka ezen egész társadalmi intézménynek.

Next

/
Thumbnails
Contents