Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-317

42 317. országos Illés deczember 1. 1877. tiójával nem egyezik; épen ugy áll a másik mellékbüntetéssel is és azért kérem a tisztelt házat, miután a lehető megszoritoan jártunk el azon esetek kijelölésénél, melyekre a mellékbüntetések alkalmazandók, legalább azon esetekben, hol a becstelenség világos : ne méltóztassanak megváltoztatni a szöveget, Elnök: Zay képviselő ur szavainak félreértése miatt kivan felszólalni (Felkiáltások: Eláll.) Zay Adolf: Szavaimat félreérteni méltóztatott a t. államtitkár ur, én nem mondtam, hogy pénzhamisítás esetében ós a 209 <£. sem mondja a pénzhamisítást, hanem csak azon esetről szóltam a mellékbüntetés ellen, hogyha valaki a mástól kapott hamis pénzt szintén másnak adja át, mint a 209. §. mondja. Teleszky István: T. ház! Én nem zárkózhatom el az előtt, hogy a Zay Adolf képviselőtársam által benyújtott módositvány fontosságát be ne lássam. Méltóztassanak megengedni a 209. §, így szól: „a ki a valódi pénz gyanánt kapott hamis vagy hamisított pénzt valódi, illetőleg teljes pénz gyanánt tudva tesz forgalomba, hamis pénzkiadásának vétségét követi el ós hat hónapig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.

1. Ez nem valami oly nagy bűntett, melyre a mellékbüntetés alkalmazása nézetem szerint indokolható lenne. Sok emberen megtörténhetik, hogy valódi pénz gyanánt, hamis egyforintost vagy 20 krajezárost kap és azt tudva tovább adja. Itt a főbüntetés lesz tán egy napi f.gház, a mellékbüntetés pedig az, hogy elveszti hivatalát vagy ügyvédi állását s politikai jogai felíüggesztetnek. Ezen esetben kénytelen vagyok bevallani, hogy a mellékbüntetést sem a főbüntetéssel arányban állónak, sem a tettre ráróhatónak nem tartom és ennélfogva Zay képviselőtársam módosítványához hozzájárulok. Gulner Gyula jegyző (olvassa Zay Adolf módosítva ni/át.) Elnök: Kérdem a t. házat, móltóztatik-e elfogadni a 212. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint? (Elfogadjuk?) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Ellenpróbát.) Méltóztassanak felállani azok, a kik a 212. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint el nem fogadják. (Megtörténik) A többség az igazságügyi bizottság szövegezését elfogadta és így a módositvány elesett Bekövetkezett az idő, melyben a kérvények tárgyalandók, s azért a jelen törvényjavaslat tárgyalása hétfőn fog fölytattatni. Szivák Imre előadó (olvassa a kérvények XLVI. sorjegyzékében 1. sorszám alatt a TemesBéga völgyi vizszabályozó társulat kérvénye tárgyában az 1871. XXXIX. t.-cz. 19. és 20. %-ainak 'módosítása iránt a kérvényi bizottság véleményét.') A kérvényi bizottság véleménye az, hogy ezen kérvény tanulmányozás végett a közmunka- és a pénzügyrninistereknek kiadadandó. Csávossy Béla: T. képviselőház! A temesbégavölgyi vízszabályozási társulatnak az 1871-ik évi XXXÍX. törvényezikk módosítása tárgyában a tiszt, képviselőházhoz benyújtott kérvényének tárgyalása alkalmából kötelességemnek ismerem röviden fölszólalni, ugyanazt a tisztelt képviselőház becses figyelmébe ajánlandó. A temes-bégavöSgyi vízszabályozási társulaí. mely az 1871-ik évi XXXIX. törvényezikk közvetlen kedvező benyomása alatt keletkezett, mint czime is mutatja, a Temes-Béga völgyének vagyis a Temes-Béga és mellékfolyóinak szabályozását tüztc ki üdvös feladatául. — E völgy lírassó, Temes és Torontál megyéken keresztül húzódván egészen le a Dunáig terjed, s több mint 500,000 katasztrális holdat foglal magában. Már maga e körülmény is eléggé bizonyítja, hogy mily nagy áldozatokkal van összekötve ama ezéiuak elérésére, melyet a társulat maga elé tűzött; de egyúttal fontos és üdvös a feladat, melyet elérni törekszik, mert hazánk legtermékenyebb, legdúsabb talajának ármentesítését czálozza. E társulat fennállása érdekében áll tehát nem pusztán a közvetlenül érdekelt feleknek; érdekében áll ez közgazdasági ós pénzügyi szempontból az egész országnak, és kell hogy érdekében álljon a tisztelt kormánynak, mely a közjó érdekében hivatva, van az ily társulatok keletkezését törvényhozás utján is megkönnyíteni, azok fennállását törvényileg lehetővé tenni ós biztosítani. És mégis, — daczára mind ama kedvezményeknek és előnyöknek, — melyekben az 1871-ik évi XXXIX. törvényezikk az ilyféie társulatokat részesiti: e társulatok fennállása nemcsak hogy biztosítva nincs, de sőt a, hivatkozott törvény tökéletlen rendeleteinél fogva egyenesen veszélyeztetve van. Bármely vízszabályozási társulat ugyanis csak azon esetben fejezheti be üdvösen megkezdett működését, ha a társulati tagokra kivetett hozzájárulási összegek — vagyis illetékek — rendesen befolynak; de ezen illetékek behajtásával annak előtte az adóhivatalok keveset, az 1876-ik évi XVI. törvényezikk életbeléptetése óta pedig az adóhivatalok teendőit öröklött királyi adófelügyelőségek még sokkal kevesebbet törődnek olyannyira, hogy a temes-bőgavölgyi vízszabályozási társulatnál a hátralékos illetékek ma már 730,000 forintnál is többre rúgnak. És ugy van az, tudomásom szerint a többi vízszabályozási társulatoknál is. Ily körülmények és viszonyok között, tisztelt képviselőház, hazánkban a vízszabályozási társulatok fen nem állhatnak; hacsak az illetékek behajtásának módozatai iránt a törvény külön intéz-