Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-317

n 317. országos ülés deezemfoer 1. 1877. könyvi javaslatunk 177. §-a, mely szintén az izgatásról disponál, s arra büntetést szab a nélkül, hogy egyszersmind a polgári jogok felfüggesztését is kimondaná ; holott itt egy politikai jognak, a választási jognak felfüggesztése van kimondva, e szerint zavar, tévedés történhetnék aziránt: vajon csakis a lex posterior té elére alkalmazandó-e vagy mellette a lex prior is a concret esetre. Bátor voltam erre az igen t. igazságügyminister ur figyelmét felhívni, mert nemcsak ezen esetben, hanem több eset fordul elő, hol zavar történhetik, s a biró nincs azon helyzetben, hogy tudja magát tájékozni, azért voltam bátor figyelmét felhívni, hogy az életbeléptetési törvény keretében ezt tekintetbe venni méltóztassék.^ Gulner Gyula: T. ház! Én távolról sem gondolom és teszem fel, hogy a kormánynak, annál kevésbé az igazságügyi bizottságnak az lehetett volna szándóka e §. szerkesztésénél, hogy azon kétségtelenül súlyos bűntények elkövetésénél, melyek a 180. és 181. §-ban elősorolva vannak, a feljelentési határidőnek rövidre szabása által mintegy kijátszassék és tán lehetetlenné tétessék a bűnvádi eljárás megindítása. Mondom távolról sem lehet feltennem ; hanem azt hiszem, hogy a kormány és az igazságügi bizottság, midőn e szakaszt szövegezte, nem gondolt minden lehetőségre. — Amint ezt maga a t. igazságügyminister ur felszólalása is bizonyítja, ki azon kitétellel élt, hogy annak oka. hogy a 180. és* 181. §§-ban megállapított 24 órai feljelentési határidő eltért a 188. §-ban megállapított 30 napi meginditási határidőtől, ennek egyedüli oka, amint a t. igazságügyiminister ur magát kifejezte : az, hogy az érintett visszaélések oly természetűek, hogyha akkor rögtön ki nem deríthetők, többé nem is lesznek kiderithetők. Én azt hiszem, t. ház, hogy a t. igazságügyminister ur ezen nézete nem állja ki tökéletesen a kri likát. Mert nem lenne nehéz bebizonyítani, hogy a 180. és 181. §§-ban emiitett bűntények között lehetnek, sőt természetüknél fogva tényleg vannak is olyanok, melyek később is csakúgy kiderithetők, mint akkor, ha azonnal feljelentetnek. De egy körülményre vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat: kétségkívül mindnyájan a t. ház tagjai már vettek részt közvetlenül választási mozgalmakban, s azt hiszem, igazságot fognak adni nekem, ha azt állítom, hogy nem egyszer fordul elő oly eset, hogy a választás folyta alatt egyik párt teljesen elhagyja a választási küzdtért és a választás befejezését azon párt vezeti, mely a választási küzdtéren maradt; akkor azután ott van az elnök és azon pártnak bizalmi férfiai és .azon választók, kik tényleg többségben érezve magukat ós nem érezvén magukat sértve, a választási eljárást befejezik. Ezek követhetnek el visszaélést és mennyivel biztosabban követhetnek el akkor, ha meghagyatik a 182. szakaszban megállapított 24 órai feljelentés kötelezettsége : mert biztosak arról, hogy ha elkövették is azon visszaélést, ők maguk 24 óra alatt tán nem tevén feljelentést, mentesek maradnak. En t. ház, bajosan teszem azt fel, hogy azok maguk is feljelentik magukat. Ámde nagyobb valószínűség van abban, hogy talán más körülmények közbejötte folytán ily bűntény, mint a mely valóban súlyos bűntény, csakugyan kiderül, és megérdemelt büntetését megkapja. Sokszor maga a bűnös egy elfeledett pillanatában oly nyilatkozatot tesz, mely a bűntény nyomára vezet, s akkor az eljárás megindulhat. Ha azt méltóztatnak gondolni, — s hiszem, ugy is van, — mert a büntetések nagysága igazolja, hogy ezek igen súlyos bűntények, akkor nem tesz sokat a t. ház, ha az e bűntények ellen megindítható eljárásnak elévülési határidejét legalább 30 napra teszi, de 24 órára tenni, — bocsánatot kérek, határozott nézetemet fejezem ki aziránt, hogy a választási izgalmak közepette, különösen az előbb általam felhozott példa esetében, ez tökéletesen egyértelmű azzal, hogy az ezen bűntények elleni eljárás megindítása teljes lehetetlenséggé válik. (Helyeslés.) Nem akarom a t. ház, becses figyelmét továbbra is igénybe venni. Mint mondáin, nem lenne nehéz bebizonyítani azt, hogy a 180. és 181. §§-okban emiitett bűntények nem épen olyanok, melyek természetüknél fogva csak akkor deríthetők ki, ha rögtön feljelentetnek. Pártolom ennélfogva Madarász t. képviselő ur módositványát annyiban, hogy a 182. §. hagyassék meg ugyan, de említtessék benne a 30 nap. Kívánom ezt azért, hogy a törvényjavaslat oeconomiája változás alá ne jöjjön, s hogy a többi §-okat uj számmal ne kelljen ellátni. Kérem a t. házat, méltóztassék Madarász t. képviselő ur indítványát elfogadni. {Helyeslés.) Hodossy Imre: A beadott indítványra vagyok bátor megjegyzéseimet megtenni. Mindenekelőtt bátorkodom kiemelni, hogy ugylátszik, az indítványozó ur nem méltatta kellőleg figyelmére azon különbséget, mely a 188. ós a 181. §§. dispositiója közt van a határidők tekintetében. A 188. §. szerint, ha a 177., 183. stb. §§ban emiitett bűnesetek a bíróságnak 30 nap alatt fel nem jelentetnek, azok iránt többé semmiféle bírói bűnvádi eljárásnak helye nincs. Az elévülés valóságos határideje a bíróság előtt tehát 30 napra van szabva. A 182. §-ban a 180. és 181. §§-ban normált bűntettekre nézve ily elévülési rövid határidő szabva egyáltalában nincs. Van azonban egy föltétel, melyhez kötve van, üogy ez teljesíttessék, és ha ez teljesíttetett, akkor nem 30 napos, hanem a rendes törvényes elévülési határidő alatt bármikor megindítható a bűnvádi eljárás. Az elévülés tekintetében tehát szigcrubb