Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-341

392 341. országos Illés február 4. 1818. hatok. Nem járulhatok ugy politikai, mint közgazdasági indokoknál fogva. A zászlóra, mely alatt szolgálok, Magyarország függetlensége van felirva, ennek pedig a közgazdasági önállóság kiegészítő részét képezi. (Elénk helyeslés a szélső balfelöl.) Emellett azonban nem kevésbé döntők rám nézve azon okok, melyeket hazánk közgazdasági viszonyainak méltánylása sugal, s a melyek véleményem szerint elég fontosak arra, — és itt eltérek az előttem szólt t. pénzügyminister ur nézetétől, ki ezen kiváltságot csak nekünk tulajdonította, — hogy a különálló vámterület híveinek táborába még azok is gyűljenek, kik különben az 18ő7-iki alapon állanak. Ugyanazért nem is szán dékozom adandó szavazatomat az első helyen említett politikai okokkal támogatni, hanem csupán és kizárólag a közgazdasági érdekek méltánylásából és megfontolásából meritendem az érveket. S ha mind e mellett a politikai térre is vetek egy pillantást, ezt nem önkéntesen, ezt t ellenfeleim által kényszerítve teendem csak. Két érv az uraim ! melyen e tárgybani meggyőződésem alapszik. Az egyik, hogy csakis önálló vámterület mellett fejlődhetik és virágozhatik föl Magyarország ipara; a másik, hogy zilált állami pénzügyeinken csakis önálló vámterület mellett segíthetünk. Legyen szabad e két tételt röviden bebizonyítanom. Előbb azonban engedelmet kérek, hogy némely ellenfeleim olyan állításaira tegyek észrevételt, melyeknek bírálata előadásom érdemleges részébe be nern illik. (Halljuk!) T. ház ! A jobboldal szónokai Apponyi gróf és Bujanovics képviselő urak, valamint az, a kit a mai napon volt szerencsénk hallani, Dessewffy Aurél gróf, nem fogadják ugyan el a kormány által előterjesztett javaslatokat, azonban hajlandók a vámközösséget fentartani, nem találván azt, hogy Magyarország és Ausztria közgazdasági érdekei egymással ellentétesok. A t. képviselő urakat nem győzték meg az ellenkezőről azon akadályok, azon nehézségek, melyekbe két, vagy talán harmadfél év óta a magyar ministerium az osztrák kormánynyal folytatott alkudozások alatt ütközött. Ok azt hiszik , hogy más álláspontra helyezkedve, s ügyesebb eljárással, és határozottabb, erélyesebb magatartással sikerülhetett volna a magyar kormánynak jobb feltételeket eszközölni ki — és e részben a tisztelt képviselő urakkal kezet fogok. A miben azonban velük nem érthetek egyet, sőt a mit határozottan kétségbe vonok, az az : hogy Magyarország és Ausztria közt vámközösség alapján oly szerződést lehetne kötni, mely mind a két fél érdekeit kielégítse. Ausztria és Magyarország közgazdasági érdekei között ellentót uralkodik: az osztrákok védvámokat követelnek, mi vámközösség mellett minél alacsonyabb vámokat óhajtunk. De legyenek bár magasak vagy alacsonyak a védvámok, mihelyt vámmentesen jönnek hazánkba, Ausztriából az iparczikkek, Magyarországon önálló ipar nem létesülhet. E nélkül pedig sem a mezei gazdaság, sem a munka több neme nem virágozhatik fel, annál kevósbbé pedig rendezhetjük pénzügyeinket. (Helyeslés a haloldalon.) Azon számos tévedés közül, melyekbe Móricz Pál képviselő ur esett, csak kettőt legyen szabad kiemelnem. Az egyik az, hogy a t. képviselő ur, mig egyrészt két oly állam közt, melyek mindketteje iparüző, vagy mindketteje főleg földmiveléssel foglalkozik, a szabad kereskedést, a vámegyezséget nem tartja ezóíszerünek, azt igenis üdvösnek tartja két oly állam közt, melyek egyike ipart, a másik pedig különösen földmivelést öz. Ez t. képviselő ur, az úgynevezett coloniális politika ; ez azon tan, melyet az anyaországok, a gyarmatok számára gondoltak ki ; ez azon tan, melyet az amerikai tartományok fegyverrel is visszautasítottak ; ez azon tan, melyet nemcsak az igazság, hanem a közgazdasági tudomány is visszautasít. A közgazdasági tudomány nem helyesli ugyan, hogy minden orsz'igban mindennemű iparág meghonosittassélí, de másrészt igenis kívánatosnak tartja, hogy mindazon iparágak, melyek az égalji és a többi természeti viszonyoknak megfelelnek : minden országban, a mennyire lehet, előmozdittassanak. A t. képviselő ur szemrehányást tett azoknak, kik ámbár a volt Deákpárthoz, vagy a volt balközéphez tartoztak, mégis az önálló vámterület híveinek sorába állanak, az utóbbiakat arra emlékeztetvén, hogy a volt balközép programmja az önálló vámterületet nem foglalta magában. (Halljuk !) T. barátaim, kik nem e padokon ülnek, nem szorulnak ugyan az én védelmemre és ha szükségét látandják, maguk fognak felelni; addig is azonban legyen szabad a í. képviselő urat arra figyelmeztetnem, hogy az önálló vámterület felállításának jogát maga az 1.867-iki törvényhozás iktatta törvénybe; (Ugy van\ a, hal- és szélsőbaloldalon) azon törvények szerzői pedig Deák Ferenczczel élükön, a magyar országgyűlés többsége, valamint a birodalmi tanács és a kettő felett ő Felsége, bizonyosan nem akartak azon kapocs tágítására utat és módot nyújtani, mely most legújabban a t. képviselő ur előtt is annyira becses, melyre azonban az előtt, ugy tudom, nem helyezett oly fontosságot. (Tetszés a baloldalon.) Egyébiránt a t. képviselő urat emlékező-tehetsége, mióta a túlsó oldalon ül, ugy látszik, nem igen hiven szolgálja, (Derültség.) legyen szabad e részben azt kissé felfrissítenem. (Halljuk!) A t. képviselő ur ugyanis azt mondja, hogy a volt balközép programmjában az önálló vámte-