Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-341
341 országos ülés február 4. 187S. 389 nem is szólva az ellenkező oldalról bekövetkezhető megvámoltatásról, (Helyeslés a középen. Ellenmondás és mozgás a balon) De ha, t. ház, a külön vámterület a szakítás veszedelmével jár, mi legyen hát ? Legyen hát. — a mint azt t. képviselőtársam Lónyay Menyhért gróf határozati javaslata szerint proponálja — legyen egy provisorium, statistikai ezélokból egy kis controll-vonallal; és utána legyen egy gyökeres megoldás, a melyre nézve ő az eszmét csak megérintette, ki nem fejtette, a mi nagyon természetesen nem is tartozhatik egy beszéd keretébe ; de mert megérintette, azt gondolom, hallgatássá] nem mellőzhetem. (Halljuk! Haltjuk!) Mi lenne ezen eszme keresztülvitelének, az ezen eszme valósítására indítandó actiónak a resultatuma ? Ezt én nagyon természetesen ma nem vagyok képes meghatározni, t. i. provisoriummal, a statusquonak ideiglenes, teljesen bizonytalan időre való fentartásávaL En t. ház, a provisoriumot megoldásnak nem tartom ; abból látok sok rosszat fejlődni; de jót nagyon keveset vagy épen semmit. A provisorium — nézetem szerint — a bizonytalanságnak permanentiáját, a crisisnek, az izgalmaknak, az elkeseredésnek permanenssé tételét jelenti, annak szétbontó, megakasztó, sorvasztó erejét látom ma is, de jótékony hatását nem. (Mozgás bal/elől.) A t. képviselő urak ezt kicsinyük, ezt semmibe sem veszik. Csak egyetlen egy példával leszek szerencsés azt illustrálni Azt hiszik, hogy a mai állapotnak nincs befolyása azon átalános stagnatióra, a mely minden téren, de főleg az anyagi téren mutatkozik? Azt hiszik, hogy ha nem is egészben ez az oka, de részben nem hat-e ez közre arra, hogy a magyar főváros legelső pénzintézetei, a melyek nálunk némileg a depositbankok helyét pótolják, használatlanul hevertetik pénzeiket, a melyeket különben a forgalomnak lennének hivatva átadni'? Azt hiszik, az semmi, midőn ezen első pénzintézetek akkor, mikor mi arról panaszkodunk, hogy nincs pénzünk, nincs az iparnak, földmivelésnek az, a mi a nervus rerum gerendarum: milliókat küldenek fel Bécsbe 3 ós 7°/ 0-es kamatozás mellett? Azt hiszik, hogy az semmi? Azt hiszik, hogy ily provisorium mellett bármiíéle politikát, akár külügyit, akár belügyi, akár hiíelügyi vagy pénzügyi politikát lehet csinálni? Azt hiszik, hogy nem eleget vesztett már ez a monarchia és ez az ország súlyban, tekintélyben, anyagi és hitelérdekeiben e hosszú harcz alatt az egész külföld előtt, mely azt nem érti, föl nem fogja, mely ott is ellenünk itél, a hol követelésünk jogos, tiszta és világos, a mely nem ad nekünk igazat? És ennek, bármennyire repugnáljon is ez nekünk, meg van a maga egyszerű oka. Mert mi vagyunk az ismeretlenebb, az ujabb állam, mert mi va.gyunk a gyengébb társ ebben a szövetségben. (Élénk mozgás a baloldalon.) Ez igy van, és ezt nem fogják önök semmiféle protestatiókkal. semmiféle exclamatiókkal mássá tenni. Es t. ház e bizonytalanságot, a mely alatt más is szenvedjen, Lónyay Menyhért gr. határozati javaslata értelmében fűszerezzük még egy kis ideiglenes ellenőrzési vonallal ? Vagy azt hiszi a t. képviselő ur, hogy a droit de statistique czimén lehetséges lesz értékes adat-anyagokat öszszegyüjíeni a későbbi tárgyalások alapjául ? Ne hig c yje a t. képviselő ur, hogy ezt a forgalomnak megakasztása nélkül, hogy ezt teljes vámszabadság alapján olyan könynyü megtenni. Ha azoknak az áruknak mennyiségét meghatározzuk is, ezzel nem érünk czélt, mert csak ott leszünk, ahol ma vagyunk. Ha pedig azoknak az osztályozását és értékét is megakarnék tudni, akkor bizonyos határforgalmi szolgálatot kell berendeznünk, mert különben egy bizonyos ellenőrző apparátus nélkül nem leszünk képesek pontos adatokat gyűjteni. Ezután következnék megoldása a gyökeres javaslatnak azon eszme megvalósítása, melyet t. képviselőtársam kifejtett. 0 ugyanis azt mondja: tarI tassók meg a vámközösség, de állíttassák fel fogyasztási zárvonal, vegyük kezünkbe az indirect adókra nézve a szabadrendelkezési jogot, vállaljunk el egy nationalitási quótát, számokban kifejezve 42%-kal, és ez orvosolni fogja pénzügyi bajainkat. Én t. ház, egyes dolgokkal, minőket gr. Lónyay Menyhért képviselő ur közben felhozott például arra nézve, hogy a hadsereget könynyebben és olcsóbban élelmezhetnék, hosszasabban nem foglalkozom ; hanem, hogy őt figyelmeztessem arra, hogy az ily tételek a valóságban mikép sikerülnek, felhozom, hogyha a honvédelmi minister ur nem követte volna ugyanazon rendszert a hadsereg élelmezésénél, melyet a közös hadseregnél követnek, és nem a közös ministerrel együtt adta volna j ki az élelmezést egyes vállalkozóknak, akkor 20%kal bizonyosan többe került volna a honvédség élelmezése. (ügy van ! középről.) Ily dolgokkal t. ház, milliókat a gyakorlati életben aligha fogunk megtakarítani. Hogy állunk t. ház a javaslattal ? 42% egy százmilliós budgetnél 11 — 12 milliónyi teher többletet róhatna reánk. Hiszi-e azt valaki, hogy a fogyasztási adók zárvonalából, az indirect adókra nézve igénybe vett ; szabadrendelkezési jogból, mi 11 millió frtnál töbj bet be fognánk venni ? Én nem hiszem. És mert I nem hiszem, nem gondolom, hogy azon javaslat, ; azon eszme pénzügyi tekintetben valami nagy előj nyöket hozhatna. A fogyasztási zárvonallal pedig t. ház, ugy vagyok, hogy beismerem annak bizonyos mér-
