Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

358 340. országos ülés fobrnrtr 1. 1878. szavazatot gyakorolhat, oly jog, mely országgyűlésünket alkotmányunk értelmében mindig megillette ugyan, de n elynek tényleges gyakorlatába csakis az 1867-iki kiegyezés folytán jutott." Egy a ministerium által a törvényhozásnak beterjesztett iratban, mely tehát kifejezi a ministerium véleményét, igy szólni, ily korlátolt értelemben venni Magyarország alkotmányos vámmegállapitási jogát: ezt említés nélkül hagyni nem lehet. Nem arra volt és van joga az országgyűlésnek, hogy a vámpolitika meghatározásában döntő szavazatot gyakoroljon; de arra, hogy a vám- és kereskedelmi szerződésben, mint két önálló állam közt történik, nem szavazó de egyenjogú egyezkedő félnek tekintessék, (Ugy van! a haloldalon,) Az irány a motivátióban a következő: először meg akarja mutatni, hogy csak a vámegyezségben van az üdvösség; a másik az önálló vámvonaltól] megfélemités, s végre a harmadik a vámjavaslat elfogadására való jóindulatú biztatás. Nagyon hosszura kellene nyújtani beszédemet. ha a motivátiót minden egyes, általam nem helyeselhető okoskodására válaszolni akarnék; szorítkozom tehát a legjellemzőbbekre. (Halljuk! Halljuk !) „Ha nem lépne Magyarország közös vámterületi egyezségre, „legnevezetesebb czikkeinkre nézve lemondunk főpiaczunkról, anélkül, hogy helyette másféle előnyös kelendőséget nyújtó piaczra szert tehetnénk". Csak az esetben érteném a javaslat ezen okoskodását, ha a védvámpolitika számunkra is nyújtana előnyt, azaz: nemcsak az osztrák ipart igyekeznék megóvni, de egyszersmind a magyar nyersterményeket is védené a külföldi behozataltól, mi, ha már a védvámrendszerre térünk át, csak az osztó igazsággal egyeznék meg. Az osztó igazsággal egyeznék meg, hogy ha mi kénytelenek lennénk az osztrák piaczon beszerezni gyártmányokbaiii szükségletünket: ugyanis nyersterményeinket és kiviteli czikkeinket legyenek kényt-'lenek ők is a védvám folytán kizárólag tőlünk venni. Például, ha azt mondanák nekünk az osztrákok, mi védvámosak vagyunk, ti magyarok most olcsón kapjátok az angol posztót, a német és angol pamutszövetet, a franczia selymet, stb. mi gazdagodni akarunk, fogjuk nektek mindezt drágábban adni, mástól vennetek nem szabad, — de nem fogtok veszíteni, tegyünk nagy vámot mindenre, mit ti termeltek s igy *ti lesztek kizárólag a nekünk szükséges nyerstermények előállítói ; megvédünk az orosz és aldunai búzától; ha ti drágább ruhát hordotok, mi drágább kenyeret és húst eszünk, (Helyeslés a baloldalon) nálatok nagy érdek a gyapjutermelós, gyapjútok árát lenyomja az ausztráliai gyapjú: emeljük ugy a gyapjú vámját, hogy amint velünk a gyártmányban, ugy veletek a gyapjúban senki se versenyezhessen (Helyeslés a baloldalon) ; mily Elclorado lesz Cseh- és Morvaország terein, ós a magyar alföld virányain, fokozódni fog jövedelmetek, emelkedik majd a birtok ára, lesz az egész monarchia mindkét részében nagy felvirágzás és gazdagság. Ily fényes, ily tündöklő képet szoktak volt másutt a védvámosok még ezelőtt néhány évtizeddel festeni. Például Franoziaországban a restauratió ós a polgárkirályság alatt a törvényhozásban túlnyomó befolyással a gyárosok, kereskedők és földbirtokosok birtak; Angliában is a lordok és a gentry hozta be és görcsösen ragaszkodott a gabnavámok ós vódvámtételekhez. De jött a tudomány mindent felvilágosító szövétnekével, s bevilágított a munkás kunyhóiba, s reá mutatott azon szenvedésekre, melyeket a népek millióira mér. — Mi is világítsuk meg azon képet néhány vonással, mely előállana, ha a vedvámrendszer ugy — mint én azt festettem, — behozatnék. Ha a védvámrendszer nemcsak az osztrák gyáripar, — de a magyar földművelési terményekre is behozatnék, lenne ugyan kezdetben nagy nyeresége a gyárosoknak, uj gyárak is keletkeznének ; lenne ugyan a magyar földbirtokosra nézve is kezdetben látszólagos előny, rövid ideig pezsgő élet minden irányban, erős vérkeringés ; de csakhamar bebizonyulna, hogy ez egy vészes láz, mely a monarchia életerejét fölemészti, hozván maga után az isolátió folytán a külkereskedés csökkenését, s mindazok elszegényedését, kik nem gyárosok ós nyerstermelők, tehát népek milliói, kik drágább ruhát, drága kenyeret és húst lennének kénytelenek fogyasztani. Bocsánat t. ház, e kitérésért, csakis azért hozam ezt elő, hogy reámutassak a védvámrendszer visszás következményeire; ón határozottan ellenzem a véd vámpolitikát, de oly politikát még inkább, mely egyrészt az osztrák ipart védi. s kizárni igyekszik a külföld áruit; másrészt Magyarország összes terményeit nem védi a külföld versenye ellen: ez bizonyára az osztóigazsággal megegyező rendszernek épen nem nevezhető, sőt határozottan félszeg, mely egy csekély számú osztály javára követeli a népek érdekei ellen elkövetett igazságtalanságot. De merő illusió, hogy az osztrák piacz nekünk kedvezményi árakat fog adni nyersterményeinkért, — mert az osztrák gyáros bizonyára ott fogja venni nyersterményeit s élelmiszereit, hol azt olcsón kapja, szabad levén a bevitel a monarchiában. Nem más mint fenyegetés az, mit a motivátió megfélemitése végett mond: ..a legújabb időben oly nagyjelentőségre vergődött amerikai, orosz és dunai nyerstermények, mely nagyobb versenynyel megküzdeni nem volt lehetséges, lassanként leszorítják, vagy legalább is kisebb mérvűre redu-