Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-340
354 340. országos ülés február 1. 1878 mind kivétel nélkül adózik e végből. Eszembe jut ennek bizonyítására gróf Széchényi egy mondata. Midőn megkezdte az agitatiót az cperfaültetés és seJyemtenyésztés mellett, azt monda: a mai világban a selyem, mely régen csak a legmagasabb körökben használtatott, már átalános lett, s nincs oly szegény ember, kin selyem ne lenne, még a koldus is, ha nyekkendöt nem is hord, pipája elkopott bojtjában lehet selymet találni. Ma már a cultura terjedésével a népnek legszegényebb osztálya is pamut, posztó, selyem, bőr stb. árukat hord, mind oly árukat, melyek behozatala számos milliókra megy évenként. Szabad legyen a népnek a vámtétel folytáni adózását egy feltevéssel illustrálni. Tegyük fel, hogy eszébe jutna mindkét részről a törvényhozásnak igy okoskodni: „miért bajlódjunk mi a vámvonal fentartásával ? hisz az megtakarítást adhat, ha eltöröljük a vámokat, és egészen szabaddá teszszük a kereskedést. De most a pamut-, a posztó-, selyemgyáros, egyszóval mindaz, ki védetett, nem vesztheti el azt, mit eddig a nép neki indirect utón fizetett; egyszerűbb lesz, emeljük fel mindenkinek az adóját azon arányban, hogy minden gyáros megkaphassa az ő saját készítménye után azt, mit a védvám neki hozott, vagy az autonóm tariffa szerint még hozni fogna. Ekkor aztán látná mindenki, s meggyőződnék kézzelfoghatóig azon áldozatról, melyet eddig mérsékeltebb mérvben, ezután, ha a törvényjavaslat elfogadtatnék, fokozottan fizetni kénytelen. E módon Magyarországra hány millió uj adót kellene kivetni? Mit mondana a t. képviselőház minden tagja, ha tőle kőveteltetnék, hogy számokban szavazza meg, még pedig aranyban ezen nagy és súlyos terheket; s aztán mert költségvetési tétel, ki kellene tenni a budgeí kiadási tételeibe a hova fordítást, s megneveztetnének azon gyárosok egyenként, kiknek kézhez kellene szolgáltatni azon nagy őszszegeket, melyekkel az autonóm tariffa szerint őket megajándékozni készülnek? Vajon ily formába öntve, ily oldalról látva, kézzelfoghatóvá téve. számokban kifejezve az ügyet: könnyen reábirható lenne-e a képviselő ily tehernek megszavazására? (Helyedés a baloldalon.) Már pedig legyenek arról meggyőződve, hogy ha behozzák az autonóm arany-tariffát, akkor uj terhet fizet a nép, s annyival, amennyit az tesz, szegényebb lesz, annyival saját szükségletei fedezésére és adója fizetésére kevesebbje marad; (Ugy van', a baloldalon.) a brünni, reichenbergi, bécsi és prágai gyáros biztosabban és rendesebben kézhez veszi s gazdagodni fog vele, mintha ezt egyenes adóként nekik a költségvetésben megszavazták volna; mert ezen adózási mód szerint hátralék nem marad soha, de esecutió sem kell hozzá. Ne higyje t. ház, hogy én ez állításommal túlozok, vagy magamban állok; igy fogják fel a kérdést azok, kik a tudomány élén állanak; ezt bizonyítja a tapasztalás is. Többek közt egy tudós nemzetgazda jut eszembe, ki ez ügyben azon kérdést veté fel: mi a különbség a sociálisták, s a ved- és tilalmi vámos gyárosok közt? A sociálisták úgymond, — súlyosan megakarják adóztatni a gazdagokat, hogy a szegények közt oszszák meg ezen vagyonfelesleget; a védvámos gyárosok legnagyobb mérvben a szegényeket akarják megadóztatni, hogy gyarapítsák önmagukat, — azaz a gazdagokat. (Helyeslés a baloldalon.) Egy másik európai első tekintélyű, valódi liberális író- és államférfiú a védvám után törekvést a mai kor feudalismusának nevezi, mondván : eltöröltük a robotot, tizedet, dézsmát s egyéb terheket, melyet nem az állam, de egy privilegiált osztály húzott, — s most azt kívánják tőlünk, hogy egy uj feudális osztályt teremtsünk, melynek nemcsak a plebs, de mindenki a védvámok által adózzon. Így szólott, midőn a saját hazájának ipara számára való adózásról volt szó; oly esetről természetesen fogalma sem volt, hogy lehetséges ily adózást egy szövetséges állam gyárosai javára kívánni: ez már valóságos tributum jellegét viseli. A magyar emberről szerettük mindig mondani, hogy két érzés jellemzi: a szabadelvüsóg és függetlenségi vágy. Ugyan hogy fér ezzel össze a modern foudaíismus pártolása és a tributum elviselése ? Sikerült-e nekem t. ház, a véd vámrendszer nzon oldalát is kimutatnom, melyet az emberek rendesen nem Iáinak, vagy látni nem akarnak. — nem tudom ; — de mert azt én igy látom : meggyőződésem szerint képviselői tisztemben nagyobb hibát nem követhetnék el, mintha a nemzetre ujabb, több milliónyi terhet szavaznék meg, még pedig nem is saját pénzügyeink, nem is az országban levő gyáripar, de az osztrák ipar javára. Mert én érzem és tudom, hogy ily láthatlan módokon a magyar adózó ujabb terhet nem bír el. Mert tudom, hogy a védvámos autonóm tarifa, felbontván a mi nyersterményeink kivitelét biztosító szerződéseket, — ez által kérdésessé teszi Magyarország kiviteli kereskedését. — tehát éltető erejét a magyar termelésnek. Mert én azt hiszem, hogy ha az osztrák gyáros azon alternatíva előtt fogna állani: rnaradjon-e meg az egységes vámterület az eddigi szabadkereskedési iránynyal és vámszerződésekkel — vagy állítsa fel Magyarország az önálló vámterületet; — bizonyosan az előbbit fogja választani, (Élénk
