Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-339

330. országos illés január 31. 1878. 339 gyen vitában egymással ezen kérdések fölött? Én tökéletesen egyetértek Apponyi képviselő úrral, én is meg vagyok róla győződve, hogy ha az osztrák-magyar monarchiára oly veszélyek jönnének, melyek erejének megfeszítését igényelnék: minden e kérdések fölötti, hogy ugy mondjam, torzsalkodás daczára igenis mindenik résznek népei követni fognák az őket tettre hivó fejedelmi szózatot; de épen a külpolitikai dolgokban egyfelől nem elég, hogy ezen érzet meglegyen, hanem kell, hogy azt tudják, hogy azt lássák, hogy megvan. (Helyeslés a középen.) Már pedig addig, mig ily kérdések fölött torzsalkodunk, mi érezhetjük lelkünkben, hogy megvan ez az érzet, de kétkedni fognak benne azok, kiknek elhatározására pedig az, hogy e tekintetben mint áll a monarchia, igen nagy, igen fontos befolyással bír. (Helyeslés a középen.) És mi lenne továbbá ugyancsak ily szempontból? Ma azáltal elintézettnek a kérdést — legyen a provisorium 6 hó vagy 1—2 esztendő, én mondom, nem tudom hogyan contempláltatik, — egyetlen kölhatalom sem tartaná; hanem azon külhatalmak, melyek érdekükben levőnek tartják, hogy a monarchia két állama között ne legyen meg a jólelkű elhatározott összetartás, azok igen jól tudva, hogy ez a köztünk fennforgó kérdéseknek nem egy évtizedre való megoldása, hanem egy kis ideiglenes időre való betakarása, ezen takaró alatt alkalmat keresnének és bizonyosan lelnének is, hogy az ezen takaró alatt maradt ürt bővítsék és tágítsák és utoljára az egész müködhetést lehetetlenné tegyék. (Helyeslés a középen.) En tehát ismétlem, nem hogy a magam részéről proponálhatnám, nem hogy azt kívánatosnak tartanám, de kötelességemnek épen azt tekintem, hogy a mi csekély erőmtől függ, azzal odahassak, hogy ezen helyzet minél előbb megszűnjék. És ugyan kérdem: hát belpolitikailag mi lenne az eredmény? Megnyugodnának-e ezen provisorium alatt a kedélyek? foglalkoznának-e nyugodtan akár az ipar, akár a kereskedelem, akár foglalkozhatnék a törvényhozás nyugodtan közigazgatási, igazságügyi és más hasonló reformokkal? Azt hiszem, ezt senki sem hiszi. Nem volna az egyéb, mint az ország nyugtalanitásának, a pártok — és nem mondom, hogy jogosulatlan — ide vezető izgatások számos éveken való megörökösitése és a nyugodt, hasznos czélravezető munkának a törvényhozás részéről lehetetlenné tétele. Ezen ok is oda vezet, hogy én a provisorium létrejöttét ellenezzem. Én t. ház, elejétől fogva abból indultam ki, a mit beszédem elején jeleztem, hogy a közös vámterület hive vagyok, megkötendőnek tartom aziránt az egyezséget, ha csak az általa követelt áldozatok nem nagyobbak, mint a minő bajok bekövetkezhetnének a szakítás által. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy azon nehézségek, azon hátrányok, melyek ezen tarifának elfogadásából, a szövetség megkötéséből származhatnak, sokkal csekélyebbek : mint volnának különösen épen ma, a szövetség meg nem kötése és a különvámterület felállításának esélyei. (Egy hang a szélső balfelŐl: Mik azok az esélyeké?) Mik azok az esélyek? Az esélyek először is azok, hogy szemben a külön vámsorompókkal, szemben az osztrák iparra vetett vámokkal állanának a magyar terményekre vetett vámok és állana a monarchia két fele között azon elkeseredés, melyet nálunk az szülne, hogy nyersterményeinkre vámot vetnek és ott az szülne, hogy az ő terményeikre mi vámot vetünk. (Zaj a baloldalon.) Engedelmet kérek, ez a dolog természetes lefolyása és én részemről nem kívánom a vámsorompók felállítását szemben azon, önök által nagynak feltüntetett, de nem oly túlságos — bár elismerem, nagy — áldozatokkal. De nekem meggyőződésem még az is, hogy rövid pár év alatt azok, akik a vámsorompók felállítását legjobban követelik, kénytelenek volnának az ország népének sértett érdekei által kényszerítve, visszatérni a közös vámterületre. (Mozgás a baloldalon, helyeslés a, középen.) Ezen kísérletet, engedelmet kérek — az, aki a haza testét azon testnek tartja, melyben ilyen kísérletet tenni szabad, tegye meg, tessék; de én szentségtelen kéznek tartanám azt, a mely ilyen szándékkal nyúlna a haza testéhez, hogy csak kísérletet tegyen. (Zaj a baloldalon. Halljuk] Halljuk !) Én szerintem pedig csak kísérlet lenne, de én ezen kísérletet hazafias szempontból megtehetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés a középen.) Tiszt, ház! A ház bölesesége fog határozni, legyen a határozat független minden melléktekintetektől — a haza javát kivéve. (Helyeslés a középen.) Én azt hiszem, hogy csak ugy, ha ilyen határozat jön létre, lehet, akár merre szavaz valaki, lelkiismereti megnyugvással teljesíteni a kötelességet. Simonyi Lajos t. képviselő ur figyelmeztetett bennünket, hogy azoknak nevei, a kik ráfognak arra szavazni, meg fog a jegyző urak által örökittetni és az ország ismerni fogja azokat. Én nem tudom, a t. képviselő ur mily indokból mondta azt; de én azt hiszem, hogy valamint a ház minden tagja, rajtam elkezdve, visszautasítaná azt, hogy ha itt a szavazat megadására hatalmi befolyás által akarná valaki kényszeríteni, ugy hasonlag nem helyes azzal, hogy valakinek neve fel fog jegyeztetni és publikáltatni, mintegy fenyegetni. (Elénk helyeslés a középen.) En részemről, bár mint üssön ki a szavazás, magamra nézve elégtétellel fogok bírni. Ha elfogadtatik a javaslat 43*