Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-339

339. országos ülés Január 31. 1878. 333 feladounk ma nem is lehet. (Helyeslés és tetszés a középről) És most teszek a t. képviselő urak előadására még egy pár rövid megjegyzést. (Halljuk!) Simonyi Ernő képviselő ur beszéde alatt kénytelen lévén egy időre távozni, esak igen keveset hallottam belőle : másokra kell tehát bíznom, hogy a mennyiben szükséges, beszédjével foglalkozzanak. Egy rövid megjegyzésem azonban nekem is vanrá. 0 azzal vádol ós ebben kereste az egyezmény sikertelenségének indokát, hogy én már előre kimondottam, — s maga is monda, hogy most nem olvasta e beszédemet, — hogy hiszen nem is lehet másról szó, mint közös vámterületről. Engedelmet kérek, én ezt sohasem mondottam; én sem olvastam azóta azt a beszédet, de igen jól tudom mindazt, hogy mit mond a törvény, mindazt, hogy ennélfogva, én mit mondottam. Azt mondottam, hogy meg kell kezdeni a kiegyezési tárgyalásokat újabb egyezmény kötésének czéljából. Ezt mondja a törvény és az észszerüség maga is azt mondja, hogy a kezdetnek ennek kell lenni. Ha az egyezmény létrehozatala nem sikerül : igen is ott van a jog arra, hogy esetleg a külön vámterűlet által rendezze be saját viszonyait a monarchia két állama,. És emlékeztetem a t. képviselő urat, hogy igen határozottan mondottam e házban, hogy én a közös vámterület hive vagyok igen is mindaddig, a mig az annak fentarthatása érdekében követelt áldozatok nem károsabbak az országra nézve, mint milyenek volnának a szakítás következményei. Ezen állásponton állottam mindig, ezen állok most is és ezen irányból és ezen álláspontból fogom pár rövid szóval beszédemnek későbbi részében indokolni, hogy én a jelenlegi egyezményt nemcsak elfogadhatónak, de elfogadandónak is tartom. Az is felhozatott — ezen előleges apró vádakkal akarok legelőször leszámolni — üogy az osztrák absolutismusnak több érzéke volt Magyarország érdekei iránt, mint a jelenlegi kormánynak. És minő incidensből hozatott ez fel? Abból hogy ezen vámtariffa védvámosabb, mint az absolut osztrák kormány által létesített tariffa. Bocsásson meg nekem azon képviselő ur, aki ezt felhozta, de ha szives lenne egy kicsit megnézni azokat a tariffákat, melyeket az osztrák absolut kormány behozott: meglátná, hogy azok sokkal védvámosabbak kivétel nélkül, mint azon tariffa, amely ma előttünk áll. És így anélkül is, hogy ezen vádnak, — hogy ugy fejezzem ki magamat, — erkölcsi lehetetlenségére utaljak: utalok csak azon szerény tényre, amely azt hiszem mindennél biztosabban kimutatja, hogy ezen ellenünk emelt vád teljesen alaptalan. A t. képviselő ur még a kereskedelmi bilanczról is beszélt és kereskedelmi bilanczunk passivitásából érvelt arra, hogy nekünk nem lehet ezen tariffát elfogadni. Nem tudom, a külön vámterület mellett érvelt-e határozottan vagy csak ezen tarifa ellen: mert azt beszédjéből eléggé tisztán kivenni képes nem voltam. Ha ezen vámtariffa ellen érvelt volna: érvelése már csak azért sem birhat súlylyal, mert a most beterjesztett vámtariffa nem lehet oka az előző évek kereskedelmi bilancza ilyen vagy olyan voltának. Egyébiránt ezt csak mellékesen jegyeztem meg, de kívánom a 1. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy a kereskedelmi bilancznak, — mint ezt már mások is elmondták előttem — passivitásából vagy activitásából magából egy ország elszegényedésére vagy gazdagodására következtetést vonni nem lehet, (Helyeslés a középen) hanem ebbe még igen sok faetor belejátszik és lehetséges az országnak vagyonosodása passiv kereskedelmi bilancz mellett és lehetséges elszegényedése látszólag activ kereskedelmi bilancz mellett is. Én. aki kívánalmaimban szerény szoktam lenni, és másfelől ezen kérdésnek theoretikus bővebb fejtegetésével a t. ház türelmét fárasztani nem kívánom, nem kérem a t. képviselő urat, hogy az ezen tárgyról irt kötetekre menő szakmunkákat elolvassa, én ennél sokkal kevesebbet kérek tőle. Méltóztatnak tudni, a magyar akadémia szokott kiadni közgazdászati és statisztikai füzetek czímén munkálatokat. Fájdalom, kevés időm van ma ilyen dolgokkal tüzetesebben foglalkozni, de mégis egy rövid czikk, melynek fiatal szerzője iránt személyesen érdekelve voltam, magára vonva figyelmemet, azt elolvastam. Néhány lapból áll, és nem kormánypárti szempontból Íratott, hanem ellenzéki képviselő irta. Csak e néhány lapot olvassa el a képviselő ur, és ilyen alaptalan indokolással többé élni nem fog. Gr. Dessewffy Aurél irta, irta pedig egy, azon téves eszméből, melyből a képviselő ur a szabadkereskedés mellett okoskodott, a szabadkereskedés ellen okoskodó munka folytán, a melyben ugyanis az illető igyekezett a passiv bilancz alapján kimutatni, hogy Magyarországra, és illetőleg a magyar-osztrák monarchiára nézve a követelt szabadkereskedelmi iránytól el kell térni, és bizonyos mérsékelt védvámos irányt kell behozni, és megjegyzem még, ha átalában a passiv vagy activ kereskedelmi bilancz ily következtetésre jogot adna, — a mit én tagadok — akkor igazában meg kellene vallanom, hogy sokkal több joggal következtethetett ama munka írója, mert ő a létező vámpolitikára vonatkozólag következtetett az annak létezése alatti viszonyokból, mig Grulner képviselő ur a jövendő vámpolitika roszaságára következtet az ez előtti viszonyokból.