Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-316

24 316. országos ülés november 30. 1877. egy szó mint lényegtelen semmi tekintet nélkül hagyatott volna. Nagyon lényeges ezen szó és scrupulositással azért van öntudatosan befoglalva a jelen törvényjavaslat illető szakaszaiba is. De nagyon értették ezt az 1848-iki sajtótörvényünk készítői, kik minden egyébben elfogadták a franezia törvény helyes intézkedéseit, az 1819. évi májusi sajtótörvényt. De ezen §-t nem fogadták el, hanem Eoyald-Oollard, Benjámin Oonstant és az ezekkel küzdött szabadelvű Franeziaország által felismerésre hozott helyes megállapítást helyeztek be sajtótörvényünkbe. „A ki valamely bün vagy vétség elkövetésére egyenes és határozott felhívást eszközöl.'

; így szól az 1848: XVIII. törvényezikk 3. §-a. Tehát nem felhívást, hanem egyenes felhivást : és e kettő közt a különbség igen nagy! íme t. képviselő ur, most az egyszer felcseréltük a szerepet, és én vagyok ki a t. képviselő ur túlságos szigora ellen a bűntett megszorítását s ez által a törvényjavaslat enyhébb felfogását védelmezem. A t. képviselő urnák azonban még egy másik aggodalma van ; talán sikerül azt is eloszlatnom. 0 nagyon fél attól, hogy a felségsértésre való felhívás túlságos enyhén lesz büntetve, azonban a lázadásra való felhívás annál szigorúbb lévén, aránytalan lesz. Hát a t. képviselő ur megint téved. Ha a t. képviselő ur nem csak a felhívás szót vette volna — mert hisz látom, hogy tulajdonkép a körül összpontosult egész előadása, — a véghezvitel! mód, és a felhívás szó körül ; ha mondom nem kizárólag ezen két tényező dominálta volna egész felfogását: ez esetben még egyebet látott volna a 134. és a 158. §§-ban. Meglátta volna a 134. §-ban ezt: „A ki gyülekezeten nyilvánosan szóval, vagy a kiírat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által a felségsértés elkövetésére egyenes felhivást intéz, amennyiben az irat vagy nyomtatvány, vagy képes ábrázolat tartalmát, illetőleg jelentésót tudta.

£í Meglátta volna: hogy e szakasz két elemet állit fel az elkövetési módon kívül: egyenes felhivást természetesen nyilvánosan, s hogy a felhívó illetőleg a terjesztő a terjesztett irat tartalmát tudta legyen. Tessék csak ezzel ellentótben megnézni a kérdésben levő 158. §-t és adjon magának választ arról : vajon megállapodik-e e §. ott, a hol a 134. ? Nem azt mondja-e e szakasz: hogy léte, alkalmaztatása, egyéb és több körülményektől van függővé téve, mint a 134. §. „A ki a jelen fejezet előbbi szakaszaiban meghatározott bűntett elkövetésére, a 134. §-ban meghatározott módon felhivást intéz vagy terjeszt, ha a bűntett annak folytán követtetett el, vagy kisértetett meg : mint felbujtó büntetendő." Nagy különbség az t. ház. A felségsértésnél azon §. az egyenes felhivást bünteti, a nélkül, hogy a felhívás eredményétől, sikerétől tenné függővé a büntetést; a nélkül tehát, hogy elkövettetett-e annak következtében felségsértés vagy sem ; A 158. §. ellenben azt mondja : ezen §. csak akkor alkalmazható, ha a lázító egyenes felhívása következtében a lázadás csakugyan tettleg el is követtetett. Ez esetre mondja a 158. §, : hogy az egyenes felhívó — ugy büntettetik, mint felbujtó. Szerencsére épen igen t. dr. Pauler képviselő ur van ott a cathedran, (Derültség) a ki igen alaposan megtudja mondani, hogy felbujtás alatt mit ért a jogtudomány és mit értenek a törvénykönyvek ? A felbujtás esete előáll akkor, mikor valaki másnak szellemi hatása — determinalis hatása következtében követte el, ' vagy megkísértette a büntetendő cselekményt. A felbujtó intellectualis szerzője a bűntettnek. Ezen §. azt mondja : ha a felhívás folytán a bűntett elkövettetett: a felhívó mint felbujtó büntettetik; azaz : intellectualis szerzőnek tekintetik. Ha nem követtetett el s meg sem kiséreltetett a cselekmény, a lázadás : arról ezen szakasz felolvasott része nem szól : ezen esetben tehát a felbujtás büntetése nem lesz alkalmazható. Ez utóbbi esetre igen csekély büntetés van megállapítva, igen csekély minimummal. így vizsgálva a dolgot — s pedig csak is ez a genuieus értelem : más alakban fog mutatkozni a 134. és 158. §§. közti arány, mint a hogy Mocsáry képviselő ur tüntette elénk. Tehát tényleg arányban áll e két tétel. Az a 184. §. esetleg enyhébb büntetést állapit meg, mint a 158., mert a bűntett tényálladéka, melyre sanctiója szorítkozik: más és enyhébb, mint a 158. §-ó. Az előbbi egy más esetről szól, arról, a melyben nem követtetett el felségsértés; a 158. §, pedig egy oly esetről szól a melyet alkalmazni nem lehet a nélkül, hogy az egyenes felhívás folytán a lázadás ne követtetett légyen el. Az utóbbi — ha doctrinailag nem is ugyanegy a felbujtással, de hozzá legközelebb áll; az előbbi — a szakértelem, vagy legalább a kísérletig nem vezetett felhivást bünteti : a mi á felbujtástól igen messze áll. Nincs igazságtalanság abban . ha az eredményre vezetett nyitvános egyenes felhívás azon bűntett egész büntetésével büntettetik, mely azon felhívás következtében csakugyan elkövettetett. De nagy igazságtalanság volna: ha a bevégzett bűntett büntetésével büntettetnék a 134. §-ban is a felhívás, melynek nemvolt eredménye és melynek folytán nem jött létre a bűntett. Ivét különböző esetre, két különböző büntetés : ez nemcsak nem aránytalanság, hanem minden helyes arány alaptótele. Azt hiszem, az