Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-338
314 338. országos ülés jannár 30. 1878. tebb nézpont, sem mély státus-bölcsesség: az egyszerű szemlélet, az okok tárgyilagos íürkészése s a közgazdasági téren előttünk fekvő tapasztalatokból levont száraz következtetés elvezet mindenkit ama ténynek öukénytelen felismeréséhez, hogy Magyarország mai viszonyai óriási mérvben különböznek azon állapottól, melyben volt az ország csak egy negyed századdal is ezelőtt. Avagy lehet-e tagadni, hogy egy ország viszonyaira ne legyenek lényeges átalakító hálással oly változások, niilycket hazánk ujabb története felmutat? Alkotmány formánk a rendi alkotmánytól a parJamontalís kormányzati formára tért át, a föld szabaddá s ez által teljességében mobilisálhatóvá tétetett, osztályok nyertek polgári jogokat, a vasutak, távírdák s átalábau közlekedési eszközeink nagymérvű előhaladása folytán s a sajtó termékek elterjedésével közvetlenebb és gyakoribb érintkezésbe jöttünk a külföldi művelődés minden előnyös és hátrányos eszméivel, fokozott mérvben érezzük hatását az ajtónkon kopogó nyugati cultura közelségének s ez önkénytelenül nemcsak ösztönöz, hanem késztett is arra sok tekintetben, hogy ama cultura igényeit ugy közigazgatási mint igazságszolgáltatási, közgazdasági mint közmivelődési, humanitárius mint társadalmi, s valljuk meg őszintén, ugy kényelmi, mint fényűzési tekintetben is kielégíthessük. A ki kételkedik ebben, vessen egy futó pillantást ama lázas mozgalomra, mely az utóbbi időben a magyar társadalom csaknem minden rétegét hatalmába ejtette, vagy koczkáztasson egy, habár csak igen felületes bírálatot az ország utóbbi költségvetési előirányzataira, s a bennük létesített ínstitutiókra. (IIelyeslés.) Akarjuk, mert érezzük, hogy az önfentartás ösztönénél fogva akarnunk kell kielégíteni ama művelődés legalább legszükségesebb igényeit: ha csak végzetessé nem akarjuk tenni a folyamatban levő versenyt; akarjuk, — de fájdalom — a nyugati mivelődós igényeinek kielégítésére irányzott törekvésünk nem áll arányban azzal, a mi testet adhatna e törekvésnek: nem áll arányban anyagi erőnkkel; e nélkül pedig, ha nem találjuk meg az eszközöket anyagi erőnk természetes fokozására, közjövedelmeink gyarapítására s az ország közvagyonosságának, s ebben adóképességének emelésére: küzdelmünk nem lesz egyéb czéltalan erőfeszítésnél, mely* az erők végkimerülésének napját mindinkább közelebb hozza hazánkra. Megismerkedtünk a szó szoros értelmében vett cultur-nemzetek igényeivel, a hol emelkedett gazdasági viszonyok karöltve járnak a tőke bősége, olcsósága, az ipar- és kereskedelem magasabb lendületével, érezzük ama nemzetek uralgó eszméinek hatását, bírjuk azoknak ugy politikai mint közmivelődési sőt kényelmi igényeit, s mindezek kielégítésére nem bírunk egyebet, mint egy tőkeszegény, jelentőségre nem méltó ipar ós kereskedelem nélküli ország agriculturalís s épen ezért egyoldalú jfvedelem forrásait, (Ugy van\ a baloldalon ) melyek, miként költségvetéseink mutatják, amaz igények legszükségesebbjeinek kielégítésére is elégtelenek, nagymérvű fokozásuk pedig a közgazdasági viszonyok javítása nélkül, teljes lehetetlen. (Helyeslés a baloldalon.') Nagy tévedés volna uraim! elhinni, vagy elhitetni akarni, hogy mindaz, a mit látunk, tapasztalunk és hallunk, az országszerte naprólnapra terjedő pauperisinus elszomorító tüneteiről, hogy az országos költségvetésekben előforduló nagymérvű deficitek mind egy-két év elégtelen termésének lehetnének következesei, mint a miként nem volna kevósbbé veszélyes tévedés elhinni azt, hogy ugyanannyi jó esztendő, bő kivitellel nyers terményeinkben eloszlathatná közgazdasági ós íinancziális bajainkat; mert ha ez csakugyan elégséges okul volna elfogadható közgazdasági betegségünk magyarázatára, ha meggyőzőleg beigazolható lenne, ho.uy egy vagy két óv rósz termése s a kivitel csökkenése ily mélyre ható következményekkel jár: ennek egymagában is elégséges oknak kellene lennie arra, hogy belássa minden gondolkodó fő, miszerint az egyoldalú agriculturalís termelés nem nyújt és nem nyújthat elégséges garantiákat a mélyre ható gyakori megrázkódtatások ellen, s hogy az ily termelés által nyújtott, de legnagyobb részt a climaticus viszonyoktól függő jövedelmek az előállott igények ellátására merőben elégtelenek. A baj meggyőződésem szerint sokkal átalánosabb, s gyökerei sokkal mélyebbre hatoltak az államélet organismusába, nem egy-két termelési óv esélyében keresendő az, bár ettől sem egészen független, de keresendő az általános közgazdasági viszonyoknak abnormis helyzetében, s azon körülményben, hogy anyagi erőink aránytalanok a szükséglethez s elégtelenek a politikai és culturalis igények kielégítésére. Itt van a baj, ide szükséges alkalmazni a gyógyszert: közgazdasági állapotainkat kell javitani. meg kel! szerezni az országnak az industriális téren való lendületet, meg kell nyitni a közvagyonosodásnak ezekben rejlő segélyforrásait is, egyszóval oda kell irányozni állami törekvésünket hogy az ország nemzetgazdasági állapota kiemeltessék az argiculturalis állapot egyoldalúságából, s az industriális országok helyzetébe való felemelkedés lehetővé tétessék s előkészíttessék. (Helyesli* a baloldalon.) Nem egyszer történik t. ház, hivatkozás arra, hogy Magyarország agrieulturális ország, s nem egyszer említünk más ors/ágokat mint industriális országokat. Szabad legyen itt azon megjegyzést koczkáztatnom, hogy az egyes országoknak agricullurális és industriális országok szerinti osztá
