Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-338
Hl 2 338 országos ülés január 80. 1878. szerint — sohasem tudott igazságos, sohasem tudott méltányos lenni irányunkban. (Ugy .van! a baloldalon.) Túlságos előnyöket követelt mindig, kormányszabályaival, mind külső, mind belső, mind közbenső vámvonalaival kereskedésünket megnehezíteni, elnyomni törekedett és tényleg gyakran el is nyomta időszakonkint előnyösen fejlődő iparunkat. Szóval minden módon gátokat vetni igyekezett felvirágzásunk elé. A történelem ezen. több századra kiterjedő tanúságai. — melyeket részié tezni ós a legeclatansabb példákkal illustrálni igen könnyű feladat volna, mihez azonban itt sem idő, sem hely nem létezik —- mondom a történelem ezen tanúságai, nemkülönben a most megindított és munkában lévő kiegyezési alkudozások mindenkit meggyőzhettek arról és engem is felbátoritnak annak határozott kimondására, hogy a ki Magyarországnak anyagi erdekeit felvirágoztatni óhajtja: annak eszközeit önálló vámterületi rendszerben keresse. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ezért meggyőződésem szerint oda kell törekedni, hogy szigorú fen tartásával a politikai egyezségnek, a dualismusnak, egész anyagi existentiájáí, közgazdasági érdekeit önálló vámterületre alapítsa. (Helyeslés bal felöl.~) Bár azonban t. ház, ily rendületlenül ragaszkodom is az önálló vámterület elvéhez, fájdalommal kénytelen vagyok bevallani, hogy ennek most ideje nincs, hogy ehhez most a szó hozzá sem férhet és igy boldogabb, szerencsésebb viszonyok alakulását várva, jövőre kell halasztanunk annak életbeléptetését. (Zaj a haloldalon.) A kormány, ugy hiszem, szintén elhárithatlan kényszerűség nyomása alatt a közös vámterület alapján kezdte meg és folytatta kiegyezési alkudozásait, most már csaknem két éve, reánk nézve egyátalában nem kielégítő eredménynyel. (Ugy vaui Ugy van! a baloldalon.) Szükségtelen mondanom, hogy mi az: a mi reánk nézve hátrányos, szükségtelen mondanom azt is, hogy mily makacsul ragaszkodnak túlságos előnyeikhez a Lajthán tul, mellőzve minden méltányosságot és folytatva a századokon keresztül sikeres elnyomási szerepet hazánk ellen. Ez mindenki előtt nyilván való. Maga a kormány is bevallotta ezt, mely szintén nem tartja legjobbaknak azon eredményeket, melyeket eddig kivívnia sikerült S nincs is reménye többé, mint kijelenté, többet s jobbat a jelen viszonyok közt kivívni. Odajutott már a kiegyezési ügy, hogy mindkét kormány ezen utolsó megállapodásokhoz kötötte maradását vagy lemondását, sőt, hogy túlnan a birodalmi tanács hajlatlansága következtében, már tényleg beállott a kormányválság. Most tehát azon kérdés áll előttünk t. ház, vajon elfogadható-e azon vám- s tariffatörvény, mely előttünk fekszik? Ezen kérdés eldöntésére csak az szolgálhat válaszul: vajon azon szerződés, mely ezen alapon megköttetnék Austriáva.1, kielégiti-e érdekeinket, vagy legalább egynémiben adhat-e lendületet anyagi érdekeinknek? Hogy az eredmény, mely az eddig folytatott alkudozásból előttünk áll. nem olyan, melyben teljesen megnyugodhatnánk : mindenki meg van győződve. A kormány maga is bevallja, hogy bizony nem épen fényesek, nem épen jók az eredmények, melyeket kivívnia sikerült. i)e kijelenté egyszersmind, mint mondám, hogy ennél többet s jobbat reménye a jelen körülmények közt kivívni egyáltalában nincs. S mit tegyen már most a ház ? Elfogadja-e ezen vám s tarifatörvényeket, melyek anyagi érdekeinket, ngy mint kívánatos volna, teljesen ki nem elégítik, vagy ezen törvényjavaslatokat elvetvén, kormányválságot idézzen elő ? T. ház! lia itt egyszerű kormányválságról volna szó s azt lehetne reménylenünk, hogy az uj kormány egy reánk nézve kedvezőbb alkut lesz képes megkötni: egy perezig sem haboznám a fölött, hogy melyik alternatívára adjam szavazatomat. Sőt én meg vagyok győződve, hogy azon hazafiak, kik most a kormány élén állanak, maguk volnának az elsők, kik bennünket (Derültség a baloldalon-) ösztönöznének, hogy vessük el ezen törvényjavaslatokat, áldozzuk fel az ő személyeiket a haza javára. (Derültség a baloldalon.) De én t. ház, teljesen meg vagyok győződve, hogy nem egyszerű kormányválság, hanem egyelőre láthatlan, mérlegelhetlen zavart idézne elő e törvényjavaslatok elvetésének kísérlete, oly zavart, mely elláthatlan időkre kinyúlna és nemcsak anyagi érdekeinkre nézve, hanem egyátalában sokszorta nagyobb károkat hozhatna mi reánk, hazánkra, mint azon következmények, a melyek ezen előttünk fekvő törvényjavaslatok elfogadása folytán beállhatnának. E zavar következménye t. ház egyelőre kiszámithatlau ; mely már az által is, hogy egy méhében elláthatlan, kiszámithatlan veszélyeket rejtő zavar fenyegethetné a nemzetet, anyagi érdekeinket: (Zaj a szélső balon.) oly ijesztőleg, oly rettentőleg tűnik föl előttem, hogy én ennél sokkal inkább hajlandó vagyok az anyagi érdekeinket nem egészen kielégítő, de egynémiben a jelenleginél mégis több előnyöket nyújtó törvényjavaslatot elfogadni. Miután tehát önálló vámterület, melynek fölállításával — én ugy reményiem Magyarországra nagy haszon háramolnék, — sőt melynek fölállításától föltételezem én Magyarország anyagi felvirágzását, most teljesen el van előttünk zárva és miután azoknál, miket eddig a kormány az osztrák ministeriummal egyetértve megállapított, kedvezőbb feltóteleket kiküzdhetni reményünk nincs, mintsem, hogy a bizonytalanság esélyeinek és elláthatlan (Derültség a szélső balon.) inponderabilis veszélyeknek anyagi érdekeinket kitenni akarnám: inkább ezen. — bár nem egészen kielégítő — de
