Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

302 338. országos ülés január 30. 1878. nek lesznek tanuk hirdetésénél hypothezisekre támaszkodni, melyek alapján pedig egy, a jelenlegivel ellenkező vámpolitikát inaugurálni akarni, a jelen gazdaságilag válságos pillanatban igen-igen merész lépésnek tekinthető. Ne vegyék tehát rósz néven, ha mi az életet és annak tapasztalatait inkább tekintjük e téren mesterünknek, mint őket. kénytelenek vagyunk politikájuk jó sikere felett kételkedni és nemzetgazdasági indokokból a vámközösség fentartására szavazni. Ha jogosultak e kételyek a kérdés gazdászati oldalát illetőleg, mennyivel inkább fokozódik e kételyek jogosultsága, ha az ügynek politikai részét tesszük vizsgálatunk tárgyává. (Halljuk!) Itt bátran merem állítani, hogy e politika nemcsak merész, hanem vakmerő is. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Politikai életem egész múltjával jönnék coliisióba, ha nyíltan és őszintén be nem vallanám, hogy én Magyarország önállását és függetlenségét oly értelemben, a minőben azt a t. háznak velem szemben való oldalán hangoztatják, kivihetetlennek, tarthatatlannak és utópiának tartom épugy, mint a hogy utópiának tartanám azt, ha valaki a monarchia másik felének vindicálná a teljes önállóság és függetlenség hason mértékét. (Helyeslés a közéjyen.) Én a monarchia létét, politikai helyzetét csak ugy vélem fentarthatónak, csak ugy vélem nemzetközi missiójának teljesítésére képesítettnek, ha a monarchia két egyenjogú fele fel lévén ruházva az önállóságnak azon attribútumaival, melyeket ma gyakorlatilag bir és alkalmaz, fentartja egyúttal a két rész közösségében azon erőt, mely kifelé tekintélyének biztosítására elkerülhetlenül szükséges. Tíz éve múlt, hogy a monarchia jelen szerkezete mellett fenáll. Tíz év tapasztalata mutatja, hogy e szervezet mindkét fél állami individualitásának biztosítására, béleleiének fejlesztésére elegendő tért enged. (Fölkiáltások a széls.6 baloldalon: Látjuk!) S ha bóleletünk nem mutatja is fel azon eredményeket, melyeket 10 év alatt elérni hittünk, annak oka kereshető a kezdet nehézségeiben, talán a rohamosan haladni-akarásban, ha ugy tetszik a kormányzatban való járatlanságunkban, vagy kedvezőtlen viszonyokban; de semmi esetre sem lehet az állam szervezetében. Fejlődhetik a jelen szervezet mellett a monarchia mindkét része azon mértékben és arányban, a mily mértékben ós arányban birja a fejlődésnek egyrészt az illető országok productionalis erejében. másrészt a lakosság munkásságában, takarékosságában és szellemi képességében nyilvánuló előfeltételeit, (Egy hang a szélső baloldalon: Régi nóta !) természetesen feltéve azt, hogy az emberektől nem függő calamitások, elemi csapások, vagy pedig átalános, hogy ugy mondjam -- az egész világot kedvezőtlenül érintő gazdászati okok nem hátráltatják e fejlődést. Hogy mily arányban birja a monarchia egyik vagy másik része a fejlődésnek ezen általam jelzett előfeltételeit: azt elemezni ez úttal nem fogom. Lehetnek e kérdés körül nagyon is eltérő nézetek. Egyre nézve azonban nem lehet eltérés és ez az egy azon megezáfolhatatlan igazság, miszerint ugy az egyik, mint a másik fél politikai és gazdászati fejlődésére a legzsibbasztóbban az hatna, ha a monarchia nem rendelkeznék annyi hatalommal és tekintélylyel, a mely elégséges legyen, ne csak arra, hogy egy már kitört háború esetében megvédje a monarchia létét, ós nemzetközi helyzetét, hanem elégséges legyen arra is, hogy annak létében már ma láthassa mindenki a stabilitás biztositékát. Ez nézetem szerint az, a mire mindenekelőtt törekednünk kell, mert ép agy a poltikai, mint a gazdasági fejlődésnek a legnagyobb ellensége a bizonytalanság. Mi sem okozhatna e monarchiának nagyobb kárt, mintha a hit ingattatnék meg viszonyaink maradandóságában. (Helyeslés a középen. Egy hang a szélső balon : Pedig meg van ingatva!) E hitet ébreszti ós ápolja azon hatalom és tekintély, melynek fentartására szükséges erő nézetem szerint e monarchiában csakis azon közösségből meríthető, mely 10 óv óta törvény által biztositva és a gyakorlat által igazolva fennáll. Épen ezért a legnagyobb politikai hibának tartanám ezen összetartó kapocs lazítását; a legnagyobb hibának tartanám a monarchia két része érdekközösségének parancsszava által dictált kötelék bármely szálának indokolatlan ketté vágását. Es kérdem: van-e gondolkozó ember a hazában, a ki kétkednék abban, hogy az érdekközösség legtermészetesebb postulatumát a vámközösség képezi? (Fölkiáltások a baloldalon : Deák Ferencz!) Én nem hiszem, mert annak mindenekelőtt tagadnia kellene azt, hogy az anyagi érdekek az állam politikai életére befolyást gyakorolnak. Ez lévén meggyőződésem, igen természetes, hogy a vámközösség felbontását még békés időben és normális viszonyok közt is veszélyes politikai experimentumnak tekinteném és kötelességemnek tartanám az ellen küzdeni. Sokkal inkább érzem e kötelességet ma, midőn a monarchia két fele közt egy nagy érdekharezot előidézni, mi pedig a külön vámterületek felállításával okvetlenül bekövetkeznék annyit tenne, mint egy európai válság közepette megfosztani a monarchiát erejétől, azon erőtől, mely a két állam jó egyetértésében gyökeredzik, (Helyeslés a középen. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Kötelességemnek tartom tehát ma azok ellen is küzdeni, kik nem óhajtják a külön vámterületet, hanem csak egy provisorium megalkotásával a kérdésnek elodázását kívánják elérni. A bizonytalanság, a rendezetlen állapotnak ismeretlen időre meghosszabbítása gyöngiti az állam tekintélyét, mert nem lehet kétség a fölött, hogy a