Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

338, országos ülés január 30. 1878. 299 bat más sem lett volna képes kieszközölni; mert tudjátok meg, hogy azon ország, melynek ke­reskedelmi mérlege évről évre több mint 1Ö0 millió frt passivummal záratik le ; mely a maga jövedelmeiből már annyira nem képes megélni, hogy noha az összes állami javak zálogba adattak ezelőtt több évvel; azóta minden évben is ujabb köl­csönökkel tengeti napjait, mely az egyenes adók fokozásában elérte a netovábbal melynek fogyasz­tási adójövedelmei évről évre lejebb szállnak, ha­nem egyedüli vigaszát a bélyeg és lottó bevéte­lek növekvéséből meriti: igazságos-e az t. ház, hogy egy ilyen szegény ország az ő gazdag szö­vetséges társának felsegélésére évenként számos milliókkal contribuáljon. A monarchia forgalmi adatainak egybevetése t. ház, nem mondom, hogy minden szakértő, de azt határozottan merem áJlitani, hogy minden objectiv szemlélő előtt két bizonyos resultatumot ered­ményez. Az egyik, hogy Austriának iparos érdekei az eddigi tariflfa-rendszer jótékony befolyása alatt is elegendő védelemben részesültek a külföldi pia­czok versenyével szemben: tehát ezen védelemnek ujabb vámemelések által leendő fokozása, az ipa­rilag versenyképtelen Magyarország eddigelé sem eléggé védett érdekeinek ujabb veszélyeztetését vonandja maga után. És a másik, hogy a mér­legben Magyarországra nézve mutatkozó nagy­mérvű passivum főleg oly dolgok behozatala ál­tal okoztatott, melyek hazai termelésünket semmi­vel sem javították; következósképen ezen veszé­lyes és aeuttá vált bajnak életrontó hatása egye­dül oly gazdasági politika gyógyszerével szüntet­hető meg, vagy legalább enyhíthető, mely a s-'.ó­ban forgó szükségleti ezikkek beszerzését vámle­szállitás által olcsóbbá teszi. 1875. február 3-án, amaz emlékezetes nagy napon ujabb korunk egyik legkiválóbb .férfia, a jelenlegi ministerelnök ur a gazdasági és pénz­ügyi bajokban már akkor is sinlődő nemzet ágyá­nál következő diagnósist csinált. „Hasonlag egy kérdés, — így szólt akkor Tisza Kálmán ur, — a melyre nézve egyet kell érteni azok­nak, a kik együtt működni akarnak, s melyre nézve röviden óhajtom jelezni nézetemet: a vám­és kereskedelmi szövetség kérdése. Én barátja vol­tam mindig, s barátja vagyok ma is a szabad­kereskedés elvének s bajaink forrását, nem abban keresem, hogy a vámszövetség a szabadkeres­kedés elvének hódol, hanem abban keresem, hogy az úgy lett megkötve, hogy mi nem része­sülünk, legalább nem kellő mértékig a szabadke­reskedés előnyeiben, de részesülünk mindazon hát­rányban, a melyekkel mint minden intézmény — ugy ez is jár, — azaz az által, hogy a közös-vám­terület határain fennálló vámtételek némelyike protectiója alá vévé az osztrák ipart, megfosztat­tunk azon előnytől, hogy azon czikkeket onnan vehessük, a honnan a szabadkereskedés mellett legolcsóbban kaphatók lennének, és midőn az oszt­rák ipar termékeit és pedig a külső vám által némileg védett termékeket minden vám nélkül en­gedik hozzánk behozatni, a szabadkereskedósnek minden lehető hátrányaiban részesülünk : mert ipa­runk fejlődése ily intézkedés folytán lehetetlenné tétetik, sőt ezen eljárás melled a mi rovásunkra is protegált osztrák ipar, mielőtt a mienk kifejlőd­hetnék, elfogja foglalni természetszerű piaczainkat a keleten. Én t. ház kijelentem, hogy én részem­ről nagyon óhajtom, hogy ezen szempontokból és azért, hogy indirect adóink iránt intézkedhessünk, saját kincstárunk érdekeinek követelményéhez ké­pest, kész vagyok egyezkedni, sőt részemről óhaj­tom, hogy az egyesség sikerüljön ezen feltételek mellett; de ugy hogy a közös-vámterület azért fenn­maradjon. Azonban kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogy azon nem várt esetben, ha az országnak, jo­gos méltányos érdekei máskép kielégíthetők nem volnának.: utolsó esetben a vámszövetségről szóló és az 1867. XII. t.-ezikkben fentartott joggal, a vám­sorompók felállításának jogával is kellene élni." [Élénk tetszés a baloldalon.) A nemzet legjobban érezve, bajainak kútforrását, lelkesedéssel csüggött orvosán és egész odaadással követte annak előirt rendszabályait. így mindjárt a kúra kezdetén a, direct adók felemelésével előlegezte a gyógykeze­lési költségeket; bár ezen szernek egyoldalú alkalmazásától a február 3-ki generális consul­tatio alkalmával eltiltatott, de mert az orvos ugyan­azon beszédében a vámszövetség revisiójából — ipsissimis verbis — tetemes hasznot igéid: a nemzet adóképességének fokozása reményében erőfeszítéssel bár, de a rcsignatio példás nyugal­mával viselte ujabb terheit. E közben a nemzet aggasztó sorsa fölött felváltva tartattak a consiliumok Budapesten és Bécsben egyaránt. Az idegen orvosok a nemzet orvosának receptjeit egyiket a másik után össze­kavarták. És a sinlődő nemzet megtörve a hosszú alkudozások és még hosszabb szenvedés súlya alatt, talán el is határozná már magát a neki javasolt diaetikus rendszer alkalmazására is, ha nem lüktetne át tompa fájdalommal szívverésén kormányelnökének nevezetes februáriusi r prog­rammbeszédéből következő jósló mondata: „És még csak egyet kívánok t. ház, megjegyezni figyelmez­tetésül, őszintén megmondom a tisztelt ház tag­jainak épugy, mint hazámfiainak átalában, hogy azok, kik az 18G7 : XII. t.-czikket ugy, a mint van, fentartani akarják, gondolják meg, hogy ha az ország tovább is jelen zilált helyzetében ma­rad, ha pénzügyileg, közgazdaságilag nem ren­deztetik : nem fogják megtartani azt az alapot. El fog az alap enyészni, de nem azért, hogy ugy változtassák meg, mint mi akarjuk; hanem 38*

Next

/
Thumbnails
Contents